A Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából gyarapodott a Móra Ferenc Múzeum Éremtára.

Szegedi éremművészek (Balogh Sándor, Fritz Mihály, Lapis András, Tóth Sándor) alkotásainak megvásárlása
címmel NKA 2309. altéma számmal jutottak új érmek a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe

A Móra Ferenc Múzeum Éremtárának gyűjteményét őrei mindig is igyekeztek szisztematikusan fejleszteni, így nagy hangsúlyt helyeztek a helyi jellegű éremalkotások, illetve egyéb numizmatikai tárgyú anyagok begyűjtésére. Különösen Nagy Ádám tevékenysége mutatott a tudatos gyűjtés irányába az elmúlt mintegy három évtizedben, olyan irányvonalat rajzolva ki, amely mindenképpen követendő gyakorlat kell, hogy legyen. Vásárlásokkal, pályázatokkal igyekezett gyarapítani a gyűjteményt, főként a deklaráltan soha sem létező, de mégis fennálló „szegedi éremalkotó műhely” munkáinak beszerzésével. Ennek tagjai Tóth Sándor, Lapis András, Fritz Mihály, Kalmár Márton és még néhányan. Az említett négy művész fő profilja az éremkészítés, a többi, ide sorolható szobrász több-kevesebb rendszerességgel készít érmeket, elsősorban azonban szobormunkák kerülnek ki a kezeik alól. Időről-időre, főként az említett négy művész munkáikból kifejezetten a helyi vonatkozásúakat igyekeztünk mindig gyűjteményünkbe vonni. A négy kiváló éremművész és a többi, inkább „csak” érmeket is készítő szobrászművész szegedi és Csongrád megyei kötődésű műveinek beszerzése tehát rendkívül fontos. Sajnos tendenciózus vásárlásokra az utóbbi évek kedvezőtlen gazdasági viszonyai miatt, illetve más irányú pályázások okán nem kerülhetett sor. (Kisebb-nagyobb vásárlások történtek ugyan, de sok maradt a hiányosság.)

A megvásárolt érmek többsége mindössze egyetlen példányban, vagy legalábbis rendkívül alacsony darabszámban készült el, így szétszóródásuk a művészek halála után nagy valószínűséggel bekövetkezett volna, amennyiben a múzeum nem szerezte volna meg azokat.

Lapis András

PRO URBE SZEGED éremterv sorozat

Lapis András igen színes és egyedi éremvilágot alkotott. Műveit különösen megfontolt, mégis természetes komponálás jellemzi, stílusa általában naturális, realisztikus. Munkái precízek, részletgazdagok, sok esetben kivételesen ötletesek. Éremművészetét elsősorban formabontó kedv jellemzi, a klasszikus értelemben vett érmészet határait feszegető innovatív stílus. Különösen kedveli a robosztus, vastag lapkára vert, vagy vastagra öntött, kis átmérőjű, plasztikus érmeket, amelyeken előszeretettel emel ki apró, jellemző részleteket, érdekesen fejtve ki ezáltal a lényeget. Jellemzőek ötletes, szerelt érmei is, amelyek szinte játékosnak tekinthetőek. A nagy, síkra csiszolt felületek és a magas plasztikájú, vagy gazdagon díszített, cizellált kidolgozású részletgazdag felületek dinamikáját számos érmén megcsodálhatjuk.
A megvásárolni szándékozott érmekkel kapcsolatosan mindenképpen előrebocsátandó, hogy azok mindegyike városi díjérem terv, amelyek közül mindössze két típus készült el nagyobb darabszámban (az adományozott példányból több tucat), az összes többiből azonban csak egyetlen darab létezik, gipszeik és öntőmintáik megsemmisítésre kerültek. Több darab értékét is fokozza, hogy azokat Ányos Lajos a Magyar Pénzverő cizelleur-művésze adjusztálta.
Mindenképpen kiemelésre érdemes az a tény is, hogy a Pro Urbe Szeged díj Lapis András által alkotott tervezeteiből egy korábbi vásárlással három darab már a Móra Ferenc Múzeum Éremtárába került. A most megvásárolni szándékozott példányokkal ez a jelentős sorozat teljessé válhat. (Ugyanakkor megemlítendő, hogy a művész más városi díjérmei is megtalálhatóak gyűjteményünkben, például Pro Urbe Csongrád.)
A kollekció már csak azért is lehet megvásárlásra érdemes, mert a művész ajándékként két nagyméretű plakettet és egy gipsz tervet ajánlott fel.

Tóth Sándor

Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész a szegedi érmészkör meghatározó személyisége. Tápai Antallal közösen hívták életre a Tömörkény Gimnázium művészeti szakát, amelyből valamilyen módon az itt felsorolt másik három művész kinőtt (ha másként nem, hát a mellékhajtásként működő Tábor utcai rajz- és mintateremben). Jelentős érmészeti tevékenységet fejtett ki Szegeden, illetve mint az Egri Tanárképző Főiskola képzőművészeti oktatásának megalapítója Egerben, valamint Nyíregyháza-Sóstón, mint az ottani művésztelep életre hívója.

Tóth Sándor életművének talán legjelentősebb részét érmei jelentik, amelyekből most készülő érem-opus katalógusa szerint több, mint ezer darabot készített, ugyanakkor éremoldalainak száma mintegy 1600 darabra tehető. Tóth Sándor véleménye szerint a szobrászat mesterség. Ennek megfelelően kellő alázattal és szeretettel, a témát mindig körbejárva, szakmai tudásának maximumát nyújtva készíti alkotásait. Érmeinek jelentős része portréérem, amelyek között különösen sok a szegedi vonatkozású darab. Igen érdekesek és egyediek szemüveges portréi, amelyek technikai kidolgozására nagy erőket fordított. A most megvásárolni szándékozott érmekből jónéhány darab igen alacsony példányszámban készült, a legtöbb típusból öt darab, vagy annál kevesebb került kiöntésre.

Balogh Sándor

Balogh Sándort kalandosnak nevezhető életútja hosszú időre elsodorta a képzőművészettől. Sokáig szinte alig foglalkozott alkotással, így nem tett szert különösebben nagy ismertségre. Elsősorban szobrászként aposztrofált művész, de nagy biztonsággal mozog a festészetben és a grafikában is, amit számos kiváló alkotása is mutat. Érmeit jellemzik az egyedi elgondolások alkalmazása, az eddig járatlan utak feltörése. Munkája ugyanakkor nem teljesen előzmények nélküli (bár nem stílusátvételről, epigonizálásról van szó, sokkal inkább csak formai hasonlóságról): Medgyessy Ferenc szobrai hasonló jellegűek, de mondanivalójának éremszerű megfogalmazása inkább Csúcs Ferenc, vagy Szántó Gergely munkáival vethető össze. Művészetének középpontjában így, vagy úgy, szinte mindig a Nő áll. Érmeit jellemzik a zárt kompozíciók, az érem adta formai keretek szinte végletekig történő kihasználása. A naturális jellegű ábrázolások mellé magas, térszerű plasztika társul, amit érdekesen egészítenek ki bizonyos apró torzítások, hangsúlyozások és ellenpontozások. Modernsége mellett – vagy ellenére? – művei a klasszikus magyar éremművészet élvonalába tartoznak, jóllehet alig ismertek gyűjtői és szakmai körökben.
Mindenképpen ki kell emelni még egy érdekes elemet: Balog Sándor – talán erős festői vénájának köszönhetően – teljesen egyedies módon játszik a színekkel érmein. Nem arra kell azonban gondolni, hogy festené alkotásait, hanem hogy az érem elkészítésének utolsó fázisában, a patinázáskor tudatosan különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy végül milyen tónust kap az adott érem. Így szinte natúr bronzszínű érmei mellett egészen sötét, majdhogynem feketére patinázott, vagy zöldes árnyalatú alkotásai is készülnek.

Fritz Mihály

Fritz Mihály az egyik legtermékenyebb szegedi éremész, aki az éremművészet szinte minden ágában maradandót alkotott. Műveit kissé grafikus stílus ugyanakkor magasfokú, átgondolt komponálás jellemzi. Bizonyos esetekben nem áll tőle messze a stilizálás, vagy az absztrahálás sem, műveinek többségét azonban realista stílusban készíti. Talán a legtöbb vert éremmel rendelkező magyar éremművész. Az érmészeten belül a vert érmek készítése másabb szemléletet igényel, mint az öntött érmeké. Nem csak plasztikai szempontból, hanem kompozíciós tekintetben is. Fritz Mihály – mint grafikusi végzettséggel is rendelkező művész – különösen nagy hangsúlyt fektet az érmek feliratainak és köriratainak elkészítésére. Ez vert érmek esetében nagyon fontos, de nagy szerepe van öntött érmeknél is. A művész kiválóan balanszíroz, vagy éppen hangsúlyoz érmein a feliratokkal. A támogatásra felterjesztett érmek két kivétellel szegedi vonatkozásúak, így művészettörténeti és szépészeti erősségük mellet helytörténeti értékük is jelentős. A nem helyi érmek pedig magas művészi színvonaluk, érdekes megfogalmazásaik miatt érdekesek számunkra.