Bálint Sándor hagyatéka a Móra Ferenc Múzeumban
Bálint Sándor kutatóútjai során gondosan gyűjtötte egybe a vallási élet tárgyi emlékeit, amellyel egy eltűnőben lévő világ anyagát szerette volna megmenteni a felejtéstől. Emellett rá akart világítani egy akkor még kevés figyelmet kapott kutatási területre. Törekvésének eredménye az a rendkívül sokszínű, értékes tárggyűjtemény, amelyet jelenleg a Móra Ferenc Múzeum őriz.
Bálint Sándor hagyatéka a tudós halálát követően, 1980-ban került a Móra Ferenc Múzeumba. Kezdetben a Történeti Osztályhoz tartozott, majd 1989-től a néprajzi gyűjtemény része lett. Az anyagot összetartozó egységként, gyűjteményként kezeljük. Egykori, közel ötezer kötetes etnográfiai, irodalmi, művelődés- és művészettörténeti, illetve vallási területen is jelentős köteteket tartalmazó magánkönyvtárát a múzeum könyvtára különgyűjteményként őrzi.
Bálint Sándor múzeumba került hagyatéka rendkívül sokrétű: személyes tárgyai, dolgozószobájának bútorai, jegyzetei, kutatócédulái, írott és hangzó gyűjtései, tanulmányainak és előadásainak kéziratai, családi és hivatalos dokumentumai, fényképek, meghívók, szentképek és metszetek, imakönyvek, ponyvák, festmények, apácamunkák, (üveg)szentképek, búcsús emlékek és egyéb vallási tárgyak egyaránt megtalálhatóak a gyűjteményben. A gyűjtemény rendkívül értékes darabjai a 18. századi, szentek ereklyéit őrző apácamunkák, a Szegedhez, illetve a szegedi nagytáj vallásosságához kötődő kegykép-ábrázolások.
A családtagokkal, barátokkal, kollégákkal, volt diákjaival, írókkal és művészekkel, plébánosokkal, kiadókkal és szerkesztőkkel folytatott levelezései közel két tucatnyi dobozt töltenek meg. Bálint Sándor által gondosan megőrzött levelek írói között olyan ismert nevek is találhatóak, mint Móricz Zsigmond, Ortutay Gyula, Scheiber Sándor, Diószegi Vilmos vagy Domokos Pál Péter. Emellett a boldoggá avatásával kapcsolatos visszaemlékezések, levelek, vele és emlékezetével kapcsolatos újságcikkek és kuratóriumi jegyzőkönyvek egyaránt a hagyatékának részét képezik.
Az értékmentés fontosságáról 1977-ben Trogmayer Ottóval való beszélgetésükkor így vallott: „Szóval kérlek, szeretném azt a világot megörökíteni, amibe beleszülettem. Ugyanakkor azt a világot, azt a társadalmat, azt a kultúrát, amibe belekerültem. Valahogy mindig arra törekedtem, hogy én ezt a kettőt közelebb hozzam, összebékítsem, kigyenlítsem, szóval, ami a paraszti kultúrában akár emberi, akár szellemi, akár erkölcsi érték volt, minél nagyobb mértékben beleépüljön ebbe a mi alakuló urbánus szocialista kultúránkba. És hát, szeretném színesebbé tenni, persze erre sok kísérlet van, és szép eredményekkel is dicsekedhetünk.”
Bálint Sándor, a "legszögedibb szögedi"
Bálint Sándor 1904. augusztus 1-jén született Szeged-Alsóvároson egy paprikatermelő családban. Édesapja, Bálint Sándor 1905-ben meghalt, így édesanyja, a mélyen vallásos Kónya Anna egyedül nevelte. Gyermekkorában Alsóvárosnak gazdag néphagyománya vette körül.
Tehetsége, szorgalma már gyermekkorában megmutatkozott. Az első világégés kitörésének százéves évfordulója kapcsán külön is meg kell említnünk, hogy a háború idején nem egyszer ő írta meg a fronton harcoló férjeknek feleségük helyett a válaszleveleket. Középiskolai tanulmányait a szegedi piaristáknál folytatta. Magyar-történelem szakon Szegeden és Budapesten tanult. Történelem szakból doktorált. Mint tehetséges fiatal kutató 1930-tól a Néprajzi Intézet gyakornoka majd a szegedi katolikus tanítóképző óraadója lett. 1934-ben már egyetemi magántanár.
1945 és 1948 között politikai szerepet vállalt. 1945-től a Kereszténydemokrata Néppárt, illetve az abból alakult Demokrata Néppárt országgyűlési képviselőjeként dolgozott. A kommunista hatalomátvétel után visszavonult a politikától. Ennek ellenére 1950 és 1956 között megtiltották számára az oktatást. Ezen évek kivételével 1947 és 1965 között egyetemen tanított. 1962-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Mint pedagógus, tanítványai között igen népszerű volt. 1962-ben a történettudományok kandidátusa lett. 1965-ben állítólagos rendszerellenes magatartása miatt meghurcolták, fölfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. 1966-ban kényszernyugdíjazták.
Tudományos munkáját tovább folytatta. Különösen is jelentős eredményeket ért el a szegedi nagytáj paraszttársadalmának és a katolikus népéletnek kutatásában. Ő lett magyarországi vallási néprajztudomány megalapozója. Munkájában különösen is segítette a Móra Ferenc Múzeum. Egymás után láttak napvilágot jelentős művei: a Szegedi példabeszédek és jeles mondások (Bp., 1972), a Karácsony, húsvét, pünkösd (Bp., 1973), a Szeged reneszánsz kori műveltsége (Bp., 1975), A szögedi nemzet I-III. (Szeged, 1976, 1977, 1980), az Ünnepi kalendárium I-II. (Bp., 1977).
1980. május 10-én autóbalesetben hunyt el. Tevékenységének, írásainak hitelességet tehetsége mellett feddhetetlen élete adta. A katolikus egyházban boldoggá avatása folyamatban van.
A különböző lexikoncikkek mellett számos méltatás jelent meg róla. Így pl.: Juhász Antal: Bálint Sándor oktatói, kutatói munkája (A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene 1921–1998. József Attila Tudományegyetem Szeged, 1999. 173-180.) Csapody Miklós: Bálint Sándor élete és politikai működése. 1904–1980. (Korona Kiadó, 2004.) Uő: “Nehéz útra keltem…” – Beszélgetések Bálint Sándorral (Bába Kiadó, Szeged 2004.)
Fotó: Lantos Miklós
