A makói József Attila Múzeum története

A makói József Attila Múzeum állandó kiállítása
Az Espersit ház
Hagymás ház
Asztalos- és kovács-bognár műhely

A millenniumi ünnepségekre készülve 1885-ben merült föl egy Csanád vármegyei múzeumnak Makón való létrehozása. Hosszú szünet után 1943-ban néhány teremet kapott az összegyűjtött muzeális anyag, de a háborúban ez is megtizedelődött. A makói múzeum 1950-ben alakult meg, gyűjtő területe a makói járás tizenhat községére terjed ki. Létrejöttek az alábbi gyűjtemények: néprajzi (16 000 db), amelyben népi festett bútorok, népi viseletek, mezőgazdasági- és háztartási eszközök, kézműves műhelyek stb. találhatók; az irodalmi (2176 db), gazdag József Attila relikviákkal; a helytörténeti (1000 db); a képzőművészeti (4114 db), az 1920-as évek és az 1970-80-as évek művésztelepeinek alkotásaival, valamint a történeti arcképtár. Utóbbiban Mária Teréziát, Erzsébet királynét, Deák Ferencet, Kossuth Lajost, alispánokat, főispánokat ábrázoló festmények láthatók önálló kiállításon is. A könyvtári gyűjteményben (14 000 db) helyi kiadványokon túl gazdag néprajzi, irodalomtörténeti (József Attilára vonatkozó), és helyi sajtó anyag található. A múzeum rendelkezik még  természettudományi (96 db), foto (7000 db), adattári (3000 db) és történeti dokumentációs (11 000 db) gyűjteménnyel. A múzeum korábban egy polgárházban működött, de a növekvő gyűjtemény elhelyezésére kicsiny lett az épület. Makó városa egyszerre három múzeumot épített: 1979-ben készült el az irodalmi kiállítóhely az Espersit ház, 1980-ban nyílt meg az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban a makói hagymás ház, 1981-ben avatták föl a múzeum új főépületét. A múzeum udvarán skanzen létesült: makói hagymásház, kovács-bognár műhely, asztalos műhely, putri, hambárok, gabonáskasok kerülnek itt bemutatásra. A főépület emeletén a város történetét bemutató állandó kiállítás, a földszinten időszaki kiállítások láthatók. A múzeumi kiadványok a portánál vásárolhatók meg: a Makói Múzeum Füzetei 1952-óta jelennek meg, a Makói História című kulturális lap pedig 1997-től. Ezen kívül képeslapok, szórólapok kaphatók. A tárlatvezetésre vonatkozó igényeket telefonon 62/213-540 vagy e-mailben a jamuz@freemail.hu címen kérjük jelezni. Az állandó kiállítás, a skanzen és az Espersit-ház megtekintése tárlatvezetéssel kb. 1,5 óra. A múzeumban hétfőtől péntekig, 9-16 óráig kutatószoba várja a szakdolgozókat, dolgozatírókat, kutatókat.

A makói József Attila Múzeum állandó kiállítása

KÜZDELMES ÉVSZÁZADOK
MAKÓ VÁROS TÖRTÉNETE AZ ÚJJÁTELEPÜLÉSTŐL A RENDSZERVÁLTÁSIG 1699 – 1989

Az Alföld déli részén, a Maros mellett fekvő település első okleveles említése 1299-ből maradt fenn, Makófalva alakban. A 16-17. században mezővárossá fejlődő Makó a török kiűzése utáni újjátelepülésétől 1950-ig Csanád vármegye székhelye volt.
A 18. század elejétől kezdődően fokozatosan fejlődött a település. 1849 nyarán Makó rendezett tanácsú várossá alakult. Kossuth Lajos kormányzó 1849 júliusában kétszer utazott át a helységen.
A kiegyezés után Makó gyors növekedésnek indult. 1878-ban állandó híd épült a Maroson. 1883-ban Makó bekapcsolódott a vasúti forgalomba. 1888-ban a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert a makói hagyma.
A 19-20. század fordulójára kialakult a város modern főtere, új városháza, bankpaloták, szállodák, kereskedőházak épültek.Az I. világháború után közel egy évig idegen megszállás alatt szenvedtek az itt élők. A trianoni békediktátum határszéli településsé tette a várost. Az Erdélyből, Délvidékről menekülők egyik első állomása volt a Maros-parti település.

A pozsonyi magyar kamara telepítők levele: 1699. május 7.

Apátfalvi szoba

Kisnemesi szalon

A folyosó színes üvegablaka

1920-1923 között a DMKE internátusban élt és a főgimnáziumban tanult József Attila. Első verseskötete a „Szépség koldusa” 1922 karácsonyán a makói barátok támogatásával jelent meg.
A II. világháború 1944 őszén érte el a várost.
Szeptember 26-án Makó a szovjetek birtokába került. 1950 tavaszán a tanácsrendszer bevezetésével megszüntették Csanád vármegyét, a város elvesztette megyeszékhely státuszát.
1956. október 26-án a lelkes gimnazisták tüntetése után a makói nép ledöntötte a szovjet emlékművet. A forradalmi Nemzeti Bizottságot november 21-én számolták fel.

Az 1960-as években lassú fejlődésnek indult a város. Az 1970-es tavaszi árvíz minden idők legnagyobb vízállását hozta a Maroson: május 20-án 624 cm-el tetőzött a folyó. A gátakon védekező sok ezer ember küzdelme nem volt hiábavaló, a kitelepített város végül megmenekült.

Makói piac

Az 1970-es években felgyorsult a városiasodás: átalakult a főtér, lakótelepek, ipari létesítmények, iskolák, intézmények épültek. Az iparszerű mezőgazdasági termelés kitűnő terméseredményeket hozott a makói termelőszövetkezetekben.

Az 1980-as évek közepétől felerősödtek a civil mozgalmak, majd megalakultak az új pártok helyi szervezetei, és 1990-ben a szabad választásokkal új korszak kezdődött az ország és a város életében.

Küzdelem a hadári buzgárnál

A főtér az 1980-as években

Mária Terézia – Kossuth Lajos

Az Espersit ház

Dr. Espersit János (1879-1931) jó nevű makói ügyvéd függetlenségi, majd köztársaságpárti politikus, polgári radikális lapszerkesztő, irodalmi és művészeti mecénás volt. Házában irodalmi emlékkiállítás található. Az első szoba a „Hősi bajnok” címet kapta. A látogatók megismerhetik azt a szellemi-kulturális légkört és baráti társaságot, amely József Attilát, Juhász Gyulát és Móra Ferencet, Rudnay Gyulát, Vén Emilt is befogadta. A második szoba, a „Meghitt kultúrbarlang” íróasztalán, foteljében alkotott Juhász Gyula, József Attila. A harmadik szoba a „Szent csöndben” címet kapta, itt ismerkedhetnek meg a látogatók Juhász Gyula makói gimnáziumi tanári éveivel, verseivel. „A Músa áldja ezt a szép lakot / Hol napjaim derűs örömbe folynak.” írta költő. Móra Ferenc szintén gyakori vendég volt a városban és a Georgikon c. kötete jórészt itt íródott. Móra Ferenc magát „tiszteletbeli makai”–ként tartotta számon. A negyedik szoba József Attila makói gimnáziumban töltött diákéveit és makói múzsáit mutatja be „Új és paraszti füttyként indulok” címmel. Osztályfőnöke dr. Eperjessy Kálmán így jellemezte: „Tehetséges, kötelességtudó, bátor fellépésű. Versíráshoz nagy hajlama van.” Makói verseiből állt össze első kötete a Szépség Koldusa. Az ötödik szobába a „Van itt még néhány jó idős komám”, József Attila Kiszomboron és Mezőhegyesen töltött nyarára és itt írt verseire emlékezik. Az Espersit-ház alsó épülete valamikor gyerekszoba volt, de lakott itt József Attila, Vén Emil festőművész is. Kesztner Zoltán és Könyves-Kolonics József korabeli szobabútoraival van berendezve.

Hagymás ház a makói József Attila Múzeum udvarán

A világhírű makói hagymatermelést a múzeum skanzenjében erre a célra épített kertészház mutatja be. A konyhában a gömbölyded alakú, bronzvörös héjazatú, fehér húsú, csípős ízű, jól tárolható, magas beltartalmi értékű makói hagymafajtát ismerhető meg. A konyha belső részében egy dioráma az egykori hagymapiacot villantja föl. A tisztaszoba a 20. század elején használt bútorokkal van berendezve. A hátsó két helyiségben a sajátos makói hagymatermesztés munkamenete és eszközeit láthatók. A kiállítás alsó vonulatában a hagyományos, népi hagymatermesztés folyamatát, fölső fríz-szerű fényképsorozatában a gépesített hagymaművelést mutatja be. Első évben magról apróhagymát, a másodikban apróhagymáról étkezési hagymát, a harmadikban maghagymáról hagymamagot állítanak elő. Láthatók a jellegzetes föld megmunkáló hagymás eszközök: a rövidnyelű hagymakaparó, a tolókapa, amelyet dikkelőnek neveznek; a szedésnél használják a hagymaásót, szedőrostát és a különböző földrostákat; a dughagyma osztályozásra rázó, tolós és forgatós rosták terjedtek el. Magas szárazanyag tartalma és különleges aromája miatt belőle a világ legjobb hagyma szárítmánya állítható elő.

Asztalos- és kovács-bognár műhely

Az udvari skanzen részeként látható Papós – Szilágyi-féle asztalosműhely. Alapítója Szilágyi Sándor volt 1910-ben, özvegyét vette feleségül Papós Antal 1922-ben. Szakmájukat szerető mesteremberek voltak, akik a hagyományos kézműves technikával a kor igényeinek megfelelő bútorokat, kapukat, ablakokat készítettek. Különlegesség a betűjellel ellátott 130 darabos profilgyalu készlet, amely egyedülálló az országban. A gépesítette eszközök közül az 1900-as évek elejéből származó véső-fúrógép van látható. Közel 1000 db tárgy van kiállítva.. A műhely az 1990-es évek elejéig működött.
A kovács- és bognárműhely szintén a 20. század elejéről származik és az 1960-as évekig használták a kiállított tárgyakkal. Farkas Pál kovácsmester és Bagosi Sándor bognármster egymás mellett dolgozott. Amíg a kovács patkolta lovat, addig a bognár kereket javított. A kovácsműhelyben fúrógép, fújtató, üllő- és kalapács stb. látható, a bognárműhelyben kerékgyártó szerszámok, fúrók, inas ágy stb. találhatók.

Asztalosok – Dr. Markos Gyöngyi cikke