Páratlanok – A szegedi papucs története – BEZÁRT!
A KIÁLLÍTÁS 2019. JANUÁR 13-ÁN BEZÁRT.
A legendás szegedi papucsról látható kiállítás a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. A tárlaton kiderül, miért is voltak a lábbelik páratlanok, hogyan hordták őket, milyen szokások kapcsolódtak hozzájuk. Bemutatnak egy papucskészítő műhelyt is, a látogató menyecskék pedig maguk is papucsot és népi viseletet ölthetnek.
Páratlanok címmel látható kiállítás a szegedi papucsokról a Móra Ferenc Múzeumban. A címadás oka az, hogy az ikonikus szegedi papucsok páratlannak készültek: két ugyanolyan papucsot vásárolt meg a menyecske, majd hordás közben derült ki, melyikből lesz a bal lábas, melyikből a jobb lábas papucs. A tárlaton emellett számtalan érdekességre, szakmai titokra is fény derül a papucsok kapcsán.
A szegedi papucsfajták közül a legrégibb az alacsony sarkú, fekete bársonyfejű, zöld pettyekkel készített „törökpapucs”. A 20. század első felében divat volt, hogy a papucsot a vele együtt viselt ruha selyméből készíttették, ez volt a „selyömpapucs”. A gyöngyökkel, flitterekkel díszített „pillangós papucs” pedig a bálba illett.
Az eljegyzéskor a gyűrű mellé piros, Tápén pedig fehér színű, bársonyfejű, hímzett „jegypapucsot” adott ajándékba választottjának a vőlegény. A hímzett, piros bársony papucs az 1980-as évekig hozzátartozott az újmenyecskék lakodalmi öltözékéhez.
A szegedi papucshoz kapcsolódó legenda szerint amikor Hóbiárt basa a török hódítás idején elért Szegedre és meglátta a szegedi szép lányokat, rögtön el akarta csábítani őket. A lányok azonban nem adták könnyen magukat: szegedi papucsuk sarkával a történet szerint agyon verték a hódítani vágyó basát.
A látogató hölgyek maguk is kipróbálhatják, milyen is lehetett papucsban járni-kelni Szeged városában több mint száz évvel ezelőtt: népi viseletet ölthetnek és lábukat szegedi papucsba bújtathatják a Móra-múzeum Páratlanok-kiállításán.
A kiállítás 2018. december 31-ig látható.
Képes ízelítő a kiállításról: