Online múzeum Makó
Csanád megye térképe. Budapest, 1888
Tervezte Gönczy Pál, rajzolta Kogutowicz Manó. Megjelentette Posner Károly Lajos és fia térképészeti intézete. Makó a 18. századtól Csanád megye székhelye volt 1950-ig, a megye megszüntetéséig. A térképen jól látható a város nagykiterjedésű tanyavilága.
Vertics József Makó mezőváros határát ábrázoló térképe 1778-ból (részlet)
Vertics József (1746-1829) Csanád vármegye földmérője a csanádi püspökség makói uradalma megbízásából rajzolta a térképet. Nyelvezete latin, de a földrajzi neveket magyarul tünteti föl. A várost a Nagyér osztja ketté: törzsökös városra és új fertályra. Látható a belvárosi római katolikus templom még eredeti, átépítés előtti barokk tornyával. A belvárosi református templomnak az 1781. évi tűzvész előtti egyetlen ábrázolása erről a térképről ismert. A görög katolikus templom és a Kálvária kápolna is megtalálható a térképen.
Makói biedermeier viselet Joseph Böss bécsi rajzoló klasszikus, országosan híres színes kőrajz sorozata 1857-ből
A polgárosuló mezővárosi viseletben megjelenik a biedermeier stílus, a női viseletben krinolinos, sokszoknyás paraszti változatban teljesedve ki. A nő kék színű pruszlit vagy kacabájt visel, - a kék szín a módosabbak kiváltsága volt-alatta pamut - vagy selyemkendőt hord. Fejét fekete selyemkendő takarja. A szoknya a biedermeier stílusnak megfelelően több alsószoknyából áll, felette széles selyemkötőt hordtak. A férfi fényes gombú mellényt, ún. lajbit visel, alatta galléros inget. Kabátként díszzsinóros bő ujjas vagy mándli szolgált, nadrágja az Alföldön nyáron igen elterjedt térdig érő bő gatya volt. Fején fekete kis pörge kalapot, lábán hegyes orrú csizmát visel.
A csizmadia céh ládája, 1817
Makó lakossága mezőgazdaságból élt. Az iparosok száma alacsony volt. 1836-ban hét céhbe tömörültek: 1. takács, 2. csizmadia, 3. szűcs, 4. tímár és varga, 5. vékony- és vastagszabó, 6. kovács- és kerékgyártó, 7. asztalos, lakatos, üveges.
Joó Mihály gondolkodószéke 1848-ból
Joó Mihály uram gondolkodószéke egy nevezetes magyar történelmi dátumnak állít emléket: 1848-nak. A szék magán viseli a 19. századi makói bútorfestés jellemző jegyeit, ami a tékák ormának íves faragásáról, a menyasszonyi ládák tulipánjának felső, barokkos ívéről is visszaköszön ránk. Támlalapja tömör, zárt, karfáját esztergált oszlopok tartják. A hátlapját és a betétlapját gránátalma, tulipán, rózsa, virágcsokor díszíti.
Rosnyai Sára menyasszonyi ládája 1854-ből
Makón a 19. század derekán élte virágkorát a népi bútorkészítés és díszítés, főként a menyasszonyi ládákon figyelhetjük meg az ún. makói stílus jellemző jegyeit. Rosnyai Sára ládája 1854-ben készült, országosan számon tartott, igen szép és értékes alkotás. A láda lábai nyúltabbak, mint a korabeli ládáké, ezek az úpipiskedő lábak azt üzenték a világnak, hogy a menyasszony feltörekvő, pipiskedő polgárosulni akaró hagymakertész család sarja. A tüzes vörös, az élénksárga, és a kék színek erőteljes használata kiemeli a csokrok valódi szépségét.
Vörös színű makói téka a 19. századból
A 19. századi makói asztalosművesség és bútorfestés másik remekművei a tékák. A készítők előszeretettel használták a vörös színt, emellett szembeötlő, hogy ugyanazok a virágmotívumok köszönnek vissza ránk, mint a korabeli menyasszonyi ládákról. Ezen a 19. század közepéről származó tékán megfigyelhetjük az asztalosmester precizitását: két szélén féloszlopot helyezett el, felette esztergált gombokkal, alsó részén fiók található, felül pedig nyitható polcos szekrényrész. A tékákban kalendáriumot, bibliát, pénzt tartottak, a háziak számára becses holmit.
Butella 1883-ból, Kossuth címerrel és felirattal
A makói fazekasság virágkorát a dualizmus korában élte. Városunkban a szomszédos Hódmezővásárhely országos fazekas központi szerepe miatt a helyi mesterek itteni speciális igényeket láttak el: korsókat, kantákat, butykosokat és butellákat gyártottak. A butellában pálinkát tartottak. A makói butellák egy része nagyméretű, széles oldalai párhuzamosak, a keskenyek vállasodók. Az alapszínt a sárga kaolin festék adja, ebbe vésték bele a mintát, a végén zöld mázzal égették ki az edényt. Borka István butellájának - Éljen a Haza! - felirata és a Kossuth címer méltó emléket állít a 48-as hazafias érzésnek.
Szentlőrinci sírkő
A szentlőrinci sírkő A múzeum legrégibb tárgya az 1644-ben faragott sírkő a Makóba beolvadt Szentlőrinc településről származik.
Borotvatok 1866-ból
A népi fafaragás és díszítőművészet egyik szép darabja ez a borotvatok, melyet egykori használója jegyajándékba kapott mátkájától.
Korsó - Makó - felirattal
A makói fazekasok meghatározóan korsósok voltak: jobbára nagyobb méretű, 6-7 literes korsókat gyártottak a szántóvető és kertészkedő gazdák számára. A mázatlan korsóban tartott víz a nyári melegben is hűs maradt, ebből ugyanis szabadon párologhatott a víz. A képen látható korsó mázazott, ivásra biztató felirata alatt a készítés helyét, Makót is feltüntette a városát szerető 19. századi mesterember.
Báli ruha az 1940-es évekből
Magyaros szabású báli ruha az 1940-es években készült Makón. Brokátselyem szoknya, csipkeköténnyel. Csipke blúz, bársony mellény, ezüst zsinórozással és ezüst gombokkal.
Zöld mázas hordókulacs a 19. századból
Makón a fazekasok külön csoportja foglalkozott a mázazással, ők előszeretettel használtak sötétzöld fedőmázat. Ez a hordókulacs igazi iparművészeti remekmű: nemcsak biztos korongozási tudást igényelt, de igényes, precíz díszítési érzéket is. A barokkos ízlésvilágot tükrözi a 19. század elejéről származó hordókulacs.
Hímzett tarsoly
Hollósy Kornélia hímzett tarsolya Hollósy Kornélia (1827-1890) az ünnepelt opera-énekesnő. 1852-ben kötött házasságot Lonovics Józseffel, Csanád vármegye későbbi főispánjával. 1861-ben a Bánk bán bemutatóján Melinda szerepét játszotta. Életéről Diósszilágyi Sámuel makói orvos írt könyvet.
Talicskaárus a makói piacon az 50-es években
A makói talicskára más települések gazdálkodóinak is szüksége volt: itt, a makói piacon tudták legkönnyebben beszerezni. A szomszédos községek, városok lakói - makai tajicska-ként emlegették. A makai tajicskát könnyebb volt tolni, mint a más vidékeken gyártott hasonló társait, több teher fért bele, a súlypont is máshová esett. A tolást megkönnyítette a bőrből vagy gurtniból készült nyakló is. A talicskát otthon az istállóban, a színben vagy a kotárka, más néven hombár alatt tartották.
Kereskedők a makói fokhagymapiacon a 30-as években
A múlt század elején megtermelt hagymát legegyszerűbb volt helyben, a piacon értékesíteni. A helyi és vidéki kereskedők egyaránt keresték a makói hagymát, amely a kiegyezés utáni évtizedekben hódította meg Európát kiváló eltarthatóságával és magas beltartalmával.
Székely Bertalan: Erzsébet királyné. 1869. években
Székely Bertalan magyar koronázási öltözetben örökítette meg I. Ferenc József feleségét. A festményt Návay Tamás főispán javaslatára rendelte meg Csanád vármegye 1868-ban. A vármegyeház dísztermében helyezték el.
Vastag György: Justh Gyula. 1905
Justh Gyula 1884-től 1917-ig egy ciklus kivételével Makó város országgyűlési képviselője 48-as, függetlenségi programmal. Az országos politikában is fontos szerepet játszott. 1905-1909 között a képviselőház elnöke volt. 1893-95-ben, majd 1913-tól újra a Függetlenségi Párt elnöke, de betegsége miatt az I. világháború alatt visszavonult a politikai élettől.
József Etelka és József Attila
A fényképet Homonnai Nándor makói fényképész készítette 1923 júliusában. József Attila 1920. október 1-én érkezett a városba és a Csanád Vezér Állami Főgimnázium tanulója lett.
József Attila: Megfáradt ember
Ford T-modell
A makói születésű Galamb József volt az 1908-től gyártott Ford T-modell, a 20. évszázad autójának egyik tervezője. Galamb József (1881-1955) 1905-ben lépett be Detroitban a Ford művekhez, ahol részt vett a futószalag megalkotásában és a Fordson traktor tervezésében is.
Ford szerelőműhely Makón az 1930-as években
Galamb József 1921-ben 6 db Fordson traktor küldött Makóra, majd a cég egyéb gyártmányai is megjelentek a városban, ahol testvére Ferenc üzemeltetett Ford lerakatot az 1920-30-as években.
