55. sz. főút Mórahalom elkerülő útberuházás régészeti munkáira a Móra Ferenc Múzeum a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-vel kötött több szerződést, melyek vonatkoztak a megelőző feltárásra a kivitelezést megelőzően, minősített régészeti szakfelügyeletre és régészeti megfigyelésre a kivitelezés ideje alatt. A szerződések megkötésére 2014. májusában került sor.

A 2 régészeti lelőhely megelőző feltárása 2014. július 16-án kezdődött.

A feltárt terület összesen: 47 314 m2
A megfigyelési munka időtartama: 2014. augusztus 12 – szeptember 25-e között zajlott több területen egyszerre.

A feltárás előzményeként a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ az előzetes régészeti dokumentáció (ERD) részeként, a topográfiai vizsgálatokat és geofizikai felmérést, valamint próbafeltárást végzett 10 lelőhelyen. A nyomvonalon két lelőhely megelőző feltárására, 3 lelőhely minősített régészeti megfigyelés keretén belüli feltárására és a többi terület régészeti szakfelügyeletére tett javaslatot.

Az eredetileg négy lelőhely Tanács István tanyája lelőhely Mórahalom 64. lh. (29622) néven összevonásra került.
Az átlag 30-60 cm vastag humusztakaró alatt a megelőző feltárás során is egy változó intenzitású római kori szarmata település részlete került elő gazdag leletanyaggal.
A szarmata település részlete 14 043 m2-en közel 929 jelenségét (839 objektum) több fázisra lehetett osztani. Bár adataink előzetesnek tekinthetők, annyi elmondható, hogy a településekhez 534 leletanyaggal biztosan keltezhető jelenség tartozott. A 395 db leletanyagot nem rejtő objektum pedig a betöltése, a telepen megfigyelt pozíciója alapján került a római kori besorolás alá. A római korszakhoz tartozó településen 11 ház, 7 épület, 603 gödör, 1 sír, 177 cölöphely és legalább 6 füstölőgödör került elő. Az intenzív megtelepedés első fázisát gödörcsoportok jelentették a területen. Ezek csoportokban kerültek elő a feltárás teljes területén (1. fázis). A terület átmeneti elhagyása után később ismét megtelepedő szarmaták már földbe mélyített házakat, gazdasági épületeket és ehhez igazodva kerítőárkokat, karámokat hoztak létre (2. fázis). Utóbbiak között számos nagyobb méretű is volt. Jelentős egy kettősárokkal kerített, NY-i bejárattal tagolt téglalap alakú nagyméretű karámárok.
A szarmata telep gazdag volt leletekben. Ezek zöme állatcsont volt, de jelentős a kézzel, valamint korongon formált kerámia mennyisége is. A telepkerámiában a helyi készítésű anyag mellett mennyiségben és minőségben jelentősek voltak a Fekete-tenger vidékéről származó római amphorák és a korabeli galliai provinciákból ideszállított terra sigillata díszkerámiák töredékei. Utóbbiak között egy Co[mitialisf(ecit)] felirattal bíró példány is előkerült. A Comitialis csoport a Kr.u.175 után kezdte meg a működését az Inn menti műhelyekben. A műhely a fénykorát a Kr. u. 200 előtti időszakban élte.

A telepen importként megjelenő kerámiák, a helyi kerámiák összképe, valamint a telepen talált fémleletek alapján az itt előkerült település a Severus-korban, azaz a II. század végén, a III. század közepe között élhette a fénykorát. Az 1. és 2. fázis időbeli határait, jellemvonásait csak a részletesebb elemzés után körvonalazhatjuk. A lelőhely objektum és leletgazdagsága azonban jó alapot kínálhat a szarmata kronológia kutatásához.
A területen a római kori objektumok mellett elhanyagolható a középkorra datálható jelenségek száma. Két, a feltárás középső harmadában feltárt gödör, valamint a DK-i harmadban, a dűlőúttól DK-re szórványként előkerült érmék, madáralakos fejes ezüstgyűrű sorolható ebbe a korszakba.
A leletek az elsődleges feldolgozás alatt a Móra Ferenc Múzeum raktárában kerülnek tárolásra. A leletanyag az elsődleges feldolgozás, leltározás után a Móra Ferenc Múzeumban kerül végleges elhelyezésre.
A megelőző feltárással érintett Tanács István tanyája (29622) lelőhely területén minősített régészeti megfigyelés keretében a megelőző feltárás területétől déli irányban az autóút É-D-i nyomvonalának és az azt kísérő szervízutak területén került sor feltárásra.
A munkálatok során régészeti szempontból érdeminek nevezhető gépi munka, humuszolás csak az útpályát kísérő kétoldali vízelvezető árkok területén történt. Mivel itt az építési mélység jelentősen meghaladta a geológiai altalaj jelentkezési szintjét, ezért érdemi humuszolás történt. Az összes többi területen – értve ez alatt magának az úttestnek, illetve a szervízutaknak a területét – a gépi munka csak a kivitelezési mélységig történt meg.
Az útpálya két oldalán lévő árkok területén megfigyelt jelenségek a legtöbb esetben nem vagy csak alig voltak megfoghatóak az úttest humuszolatlan területén. Így az esetleges településszerkezeti megfigyelések igen korlátozottnak mondhatóak.

A feltárás során több korszak emlékei kerültek elő. Ott ahol a gépi munka elérte az altalajt vagy a későbbi korszakok régészeti jelenségei mélyre nyúltak, napvilágot látott a szarmata korszak leletanyaga. Jellemzően méhkas alakú gödrök, kerítőárkok, épületek, kutak, stb. tartoznak az időszakhoz.
A jelenségekben legnagyobb számban megfoghatóan a késő Árpád-kor és a középkor emlékanyaga került elő. Ez a két korszak gyakorlatilag a minősített régészeti megfigyelés területén – váltakozó intenzitással ugyan, de – végig jelen volt. A korszakokban általánosnak mondható karám- és kerítőárkokon kívül, tárológödrök, kutak, stb, jellemzik a feltárást. Egyedi megfigyelési lehetőséget jelentett a fémkeresővel történő vizsgálatoknak a csak az építési mélységig történő humuszolás. Ennek köszönhetően nagy mennyiségű fémanyag (elsősorban fémpénzek, köztük ritkaságnak számító I. Mátyás érmek) látott napvilágot.

További megelőző feltárás zajlott a Mórahalom, Belső-járás, Holdi-tanya II. Lelőhelyen (29724)
A 2014-ben zajló próbafeltárás kapcsán szarmata és késő avar kori objektumok kerültek elő (242 jelenség), a 20-50 cm között váltakozó humusztakaró alatt a sárgásbarna és szürkésfekete homokos altalajon.
A lelőhely feltárása során 35 sírgödör, 2 épület, 155 tároló verem, 45 cölöphely és 5 árok került elő. Korszak meghatározó leletanyag 20 objektum kivételével az összes objektumból előkerült, melyeket a szarmata és a késő avar korhoz kötöttünk. A lelőhely megelőző feltárással érintett területe egy ÉNy–DK-i irányú, természetéből jelentősen kiemelkedő magaspart területén helyezkedett el.

                      
A munkálatokat a terület K-i végén kezdtük meg, ahol sűrűn szarmata kori településobjektumok és egy késő avar kori temetőrészlet került elő. Ez az objektumsűrűség a teljes magasparti részen érzékelhető volt. A terület e részén 2 darab félig földbe mélyített épületet tártunk fel. Az épületek szabályos téglalap alakúak, meredek falúak és egyenes aljúak voltak. A lelőhely teljes területén 155 kisebb-nagyobb vermet is feltártunk. Előfordultak sekélyen az altalajba mélyedő, ívelt oldalú és aljú, tálszerű és erősen méhkasos alakú gödrök.
A szarmata gödrök betöltéséből nagy mennyiségű kerámiatöredék és állatcsont került elő. 15 objektumból került elő Terra Sigillata töredéke. A jellegzetes római leletek mellett, többségben a helyi hagyományos kerámiaművesség emlékei kerültek elő (tál, hombár, korsó, fazék, fedő). A feltárás során 5 darab árok kisebb-nagyobb szakaszát bontottuk ki. Az elhelyezkedésük és a keresztmetszetük alapján az árkokat vízelvezetés céljából készíthették.
A terület K-DK-i részén került elő a 35 sírgödörből álló 8. századi késő avar temetőrészlet. A sírok többsége téglalap alakú, meredek falú és egyenes aljú volt. Tájolásuk ÉNy-DK-i. A sírokból bronz fülkarika, gyöngy nyaklánc, öntött bronz övveretek, vascsat és vaskés került elő.
A megelőző feltárás során egyértelművé vált, hogy a lelőhely, a két végén, mind ÉK-i, mind DNy-i irányban tovább folytatódik, ezért ezeken a részeken a minősített régészeti megfigyelést végeztünk. A munkánkat a korábban feltárt terület keleti szélén egy ÉNy–DK-i irányú, természetéből jelentősen kiemelkedő magaspart területén, egy négy-öt méter széles sávban folytattuk, ahol sűrűn szarmata kori településobjektumok és egy szarmatakori gödörhulla került elő. Ez az objektumsűrűség a korábban feltárt magasparti részen is érzékelhető volt.
A feltárás a lelőhely DNy-i végén, egy mélyebb fekvésű területen folyt tovább itt szintén a szarmata kori telepobjektumok (karám, kemencebokor, vermek) jelentkeztek.

A megelőző feltárás területétől DNy-ra és D-re további földmunkákat végzett a Kivitelező cég, ezért ezen a szakaszon régészeti megfigyelés is zajlott. A megfigyelés során a terület DNy-i részén, kb. 1640 m2 nagyságú területen, 92 régészeti objektum foltja rajzolódott ki, illetve a megelőző feltárás területétől D-re a pályatest és a földút között, egy kb. 500 m2 nagyságú területen további 31 objektum foltja volt megfigyelhető.
Az objektumok között, a részben feltárt, késő avar temetőhöz köthető további sírhelyek és telepobjektumok foltjai rajzolódtak ki, ezért ezeken a részeken további régészeti feltárás vált szükségessé. A lelőhely feltárása során további 8 sírgödör, 4 épület (a hozzá tartozó gödrökkel és cölöphelyekkel), 1 gödörhulla, 1 három kemencéből és egy munkagödörből álló kemencebokor, 76 tároló verem, 41 cölöphely és 5 kerítő árok került elő. A terület ÉK-I részén egy zsugorított pozícióba elhelyezett csontváz került elő, lábánál gyöngyökkel.
A jellegzetes római leletek mellett, többségben ezen a részen is a helyi hagyományos kerámiaművesség emlékei kerültek elő. A munkálatok során egy darab kerítő árok került elő, amely formája, szerkezete és elhelyezkedése alapján karámként funkcionálhatott. A lelőhely kiterjedésének két szélét a humuszolás során le tudtuk határolni, melynek során kiderült, hogy a lelőhely ÉK-i és DNy-i irányban biztosan nem folytatódik.
A lelőhely régészeti megfigyeléssel érintett területe egy ÉNy–DK-i irányú, természetéből jelentősen kiemelkedő magaspart területén helyezkedett el. A munkálatokat a megelőző feltárás területétől Ny-ra kezdtük meg, ahol sűrűn szarmata és ismeretlen korú település objektumok kerültek elő. A terület e részén 3 darab félig földbe mélyített épületet tártunk fel. Az épületek szabályos téglalap alakúak, ívelt oldalfalúak és egyenes aljúak voltak. Bejáratnak, tapasztott felületnek, kemencének nem találtuk nyomát. A terület teljes területén 56 kisebb-nagyobb vermet is feltártunk. Egy gödörből 4-5 darab, gyengén kiégetett agyagnehezék került elő. A feltárás során 4 darab árok kisebb szakaszát bontottuk ki, melyeknek funkciójuk ismeretlen maradt.
A terület D-i részén folytatódott a 8-9. századi késő avar temetőrészlet és a szarmata település objektumai. A korábban feltárt 35 sírgödörhöz újabb 8 darab sír került elő. A sírgödrök téglalap alakúak, meredek falúak és egyenes aljúak voltak. Két sír kivételével a sírok négy sarkában cölöphelyek kerültek elő (Szent Mihály lova). Tájolásuk ÉNy-DK-i. Kettő sírgödör kivételével a sírokat bolygatás érte. A sírokból öntött bronz övveretek, gyöngy nyaklánc, vascsat, orsógomb és edény került elő. Szinte az összes csontváz ételmellékletet (állatcsont, tojás) is kapott.
A feltárás során kiderült, hogy a minősített régészeti megfigyeléssel és régészeti megfigyeléssel érintett területek a Mórahalom, Belső-járás, Holdi-tanya II. lelőhelyen elvégzett megelőző feltárással egy egységet, egy lelőhelyet képez.
Minősített régészeti megfigyelés történt a nyomvonal Mórahalom – Papdi-tanya (Mórahalom 125. lh.) lelőhely területén is. A 2014-ben zajló régészeti próbafeltárás kapcsán szarmata és ismeretlen kori objektumok kerültek elő a lelőhely területén, melyet a minősített régészeti megfigyelés során mi is beigazoltunk. A lelőhely feltárással érintett, lehumuszolt területe elérte a 2256 m2-t. Ebből a régészeti objektumokkal fedett terület 2243 m2-t tett ki. Az 20-87 cm között váltakozó humusztakaró alatt a fehér agyagos és sárga homokos altalajon 81 stratigráfiai egységet figyeltünk meg. A területen főleg vízelvezető árkok, pár gödör és cölöphely került elő. A tároló vermek és a leletanyag jelentős része a pályatesttől D-re, egy kisebb szelvényből került elő. A feltárás során az objektumok elhelyezkedéséből kiderült, hogy a lelőhely a feltárás területétől D-DK-re húzódik. A lelőhely feltárása során 36 tároló verem, 30 cölöphely és 15 árok került elő. Korszak meghatározó leletanyag 48 objektumból előkerült, melyeket a szarmata korhoz kötöttünk. A lelőhely teljes területén 36 kisebb-nagyobb vermet tártunk fel. Előfordultak sekélyen az altalajba mélyedő, ívelt oldalú és aljú, tálszerű, teljesen amorf és erősen méhkasos alakú gödrök. A szarmata gödrök betöltéséből kerámiatöredék és állatcsont került elő. A lelőhelyen többségben a helyi hagyományos kerámiaművesség emlékei kerültek elő (tál, hombár, fazék, fedő).

A régészeti megfigyelés során a nyomvonal területén a 18+700 km szelvényszám környékén négy régészeti objektum foltja került elő. Az objektumokat az elhelyezkedésük és korszakolásuk után a kb. 100 méterre, ÉNy-ra elhelyezkedő Mórahalom – Ördögh-tanya lelőhelyhez (Mórahalom 62. Lh.) tartoznak. Az 1996-ban és 2010-ben zajló régészeti terepbejárás kapcsán őskori és népvándorlás kori jellegű kerámiatöredékeket találtak a szóban forgó lelőhely területén, melyet a 2013-ban (MFM), majd 2014-ben (MNM-NÖK) zajló próba feltárások be is igazoltak. Korszak meghatározó leletanyaga az összes objektumból előkerült, melyek az őskorhoz és a népvándorláskorhoz (szarmata) köthetőek.

Ásatásvezetők: Benedek András, Paluch Tibor, Pópity Dániel