Posztumusz helyett praehumus kiállítás

Dömötör Mihály fotóművész két évvel ezelőtt álmodta meg saját posztumusz kiállításának megnyitóját, ahol elképzelése szerint szomorú zene szólt, majd bement a kiállítótérbe és megkérdezett egy teremőrt, hogy mi van itt. Azt a választ kapta, hogy ez itt Dömötör Mihály kiállítása, aki már meghalt. E hátborzongató gondolat csábította, hogy létrehozza saját praehumus, vagyis halál előtti kiállítását – amíg lehet. Ez egyfajta humor és fricska a halálnak.
A kiállításon fekete-fehér árnyképek lesznek kiállítva, mivel a műtárgyfotósként dolgozó művész megunta, hogy mindig úgy kellett fényképeznie, hogy minél több információt adjon át egy adott tárgyról. Maga az árnykép a fényképezés előtti technika. Régebben az emberek elmentek a vásárba, ahol az árnyképkészítő fekete kartonból kivágta az arc sziluettjét. Dömötör Mihály is tulajdonképpen ezt a régi módszert keveri a digitális technikával. Az árnyék rögzítését kihívásnak tekinti, mivel az egy tünékeny dolog és csak éles fényben jön létre. A technikai bravúrok mellett számára ez a kifejezési forma egyfajta lelki utazás és szellemi kalandozás.
A kiállítás jellegét Lao-ce Tao te kingjének 21. verse fejezi ki a legjobban: „Az út magában-véve árny és köd. Köd és árny, hol képek rejlenek. Árny és köd, hol dolgok rejlenek.”

A tárlat intimitását a képek kétértelműsége adja, mert nem minden az rajtuk, aminek elsőnek látszik. A fotós Íróportrék című tárlatát „szimbolikus temetéssel” búcsúztatta el, ezért aktuális kiállítása viszont a látogatók szeme láttára született meg. A bemutatásra szánt körülbelül ötven képet barna papírba csomagolták be és a jelenlévők előtt bontották ki különleges hangszerek zenei kísérete alatt. A kiállítás július 12-ig tekinthető meg a Kass Galériában.