Az ún. Szőreg-1. biztonsági gáztározó területén végzett megelőző régészeti feltárások
Az ún. Szőreg-1. biztonsági gáztározó területén végzett megelőző régészeti feltárások
A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat és a Móra Ferenc Múzeum Csongrád Megyei Önkormányzat Megyei Múzeuma között 2008. január 14-én kötött szerződés értelmében végezzük a MOL Nyrt. által tervezett Szőreg 1. biztonsági gáztározó kúthelyeinek és a hozzájuk csatlakozó gázvezetékek 5m szélességű nyomvonalának területén található régészeti lelőhelyek megelőző feltárását, illetve a kivitelezéssel párhuzamos régészeti megfigyelést. A feltáró munka befejezésének határideje 2008. szeptember 30., a feltárandó terület nagysága összesen 34.585 m2.
A feltárások Gulyás Gyöngyi, Paluch Tibor, Pópity Dániel, Sóskúti Kornél és Wilhelm Gábor régészek vezetésével folytak. A gépi földmunkát és a kézi munkaerőt, valamint a geodéziai munkát a Szakszolgálat alvállalkozói biztosították.
A 23 helyszínen végzett feltárások során 30.192 m2-nyi területen 1311 objektum került kibontásra és dokumentálásra, melyek őskori, bronzkori, kelta, római kori (szarmata), avar, Árpád- és középkori települések részletei (gödrök, árkok, vermek, kemencék, házak stb.) voltak. Két leendő kút területén 6-7000 m2-nyi egybefüggő terület került feltárásra, így itt a korabeli települések nagyobb, összefüggő részletét sikerült megfigyelni és dokumentálni.
Az előkerült régészeti leletanyagot a terepmunkával párhuzamosan már megtisztították és restaurálták a Múzeum restaurátorai. Leltározásukra a téli időszakban, tudományos feldolgozásukra ezt kővetően kerül sor.
A munka folytatódik, mivel a vezetéképítés csak a földmunkákkal párhuzamosan végzett régészeti megfigyelés mellett történhet.
Az alábbiakban a feltárt régészeti lelőhelyek közül mutatunk be néhányat.
Algyő, Völgy-köz nevű határészében, a tervezett SZBT-2 gyűjtőállomáshoz vezető gázvezeték nyomvonalán végzett földmunkákat kísérő régészeti felügyeletet követően került sor egy római kori (szarmata) településrészlet feltárására. Itt többek között egy füstölőbokor került elő, melyet a feltárás szűkre szabott területe ellenére sikerült teljesen kibontani és dokumentálni. Az előkerült régészeti leletanyagra a félgömbös testű tálak, felsőfüles edények töredékei a jellemzőek. Mivel a füstölőket tűzbiztonsági okokból a települések szélein alakították ki, feltételezhető, hogy a mostani ásatás a vizsgált település egyik szélét érintette.
Szeged, Tápé-Ásványhát határrészben a megelőzőfeltárás több lelőhelyet is érintett. A korábbi terepbejárások ezen a területen intenzív római kori (szarmata) megtelepülésre utaló nyomokat rögzítettek. Az ásatáson előkerült 41 szarmata kori objektum döntő többsége agyagnyerő gödör volt. A belőlük előkerült leletanyagot a korongolt és kézzel formált edények töredékei teszik ki, a hombárok és korsók mellett tálak és csészék töredékei, valamint eredeti római terra sigillata töredékei is előkerültek. A feltárt területen egyetlen, az altalajba mélyített, szögletes, 340×340 cm-es ház alapja került elő, középen cölöplyuk helyével. A megelőző feltárás keskeny és hosszú, kutatóárokszerű felülete lehetővé tette a korábbi terepbejárás adatainak kiegészítését, pontosítását. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a korábban különállónak tartott lelőhely továbbterjed dél felé, és egy egységet képez a szomszédos, hasonló korú leletkörrel jellemezhető területtel.
Szeged-Tápé külterületén közel 1000 m2-nyi feltárt területen 50 római kori (szarmata) objektum került elő, többségük méhkas, ovális és kör alakú agyagnyerő gödör, illetve árok volt. A szarmata korú objektumok közül jelentős a terület északi részén előkerült sütőkemence.
Szeged-Tápé északi határában az 1100 m2-nyi feltárt területen római kori (szarmata) településre és temetkezésre utaló jelenségek kerültek elő. A 41 régészeti objektum többsége kisméretű gabonatároló gödör, amelyek közül több méhkas, ovális, illetve kör alakú volt. Az objektumok közül kiemelendő egy kemence kerámiával kirakott sütőfelülete és egy K-Ny-i tájolású temetkezés.
A tervezett SzGT-3 jelű kút területén közel 1500 m2-nyi feltárt területen a szarmata korszak kései, hun kori periódusára datálható 55 objektum került elő. Ezek többsége méhkas, szabályos négyzet, illetve ovális és kör alakú agyagnyerő és tároló gödör és árok, valamint kis számban további gazdasági jellegű építmény maradványai is napvilágra kerültek. Az objektumok közül jelentős a terület középső harmadában előkerült füstölő, egy altalajba mélyedő ház, valamint egy „jégverem”-nek meghatározható objektum maradványa.
Szeged-Tápé Malajdok határrészében, a régóta ismert, jelentős régészeti lelőhelyen, a tervezett SzGT-6H jelű kút területén a régészeti feltárás mérete meghaladta a 6000 m2-t. A területen feltárt összesen 138 objektum döntő többsége egy kora bronzkoritelepüléshez és temetőhöz tartozott. Egy kör alakú sírgödörben bal oldalára fektetett, rossz megtartású, közel É-D-i tájolású, zsugorított csontváz került elő. Háta mögött egy szájjal lefelé fordított tálat találtunk, míg a lábainál égett növényi maradványok (makk?) hevertek.
A korszak településének emlékanyagát az ÉNy-DK-i irányú dombháton elhelyezkedő objektumok alkották. Ezek többsége egykori tároló, majd hulladékgödör volt. Általános jellemzőjük, hogy bár méreteik nem túlságosan nagyok, nagy mennyiségű leletanyag látott belőlük napvilágot. Különösen feltűnő az őrlőkövek nagy száma, ami fontos adatokkal szolgálhat a korszakban zajló távolsági kereskedelemre.
A legfigyelemreméltóbb jelenséget a 136. objektum adta. Ez egy, közvetlenül az egykori mederparton, a domb Ny-i lankáin elhelyezkedő, É-D-i hossztengelyű, nagyméretű (8×3,5 m) épület. Legnagyobb mélysége elérte a 80 cm-t. Bejárata a déli oldalon volt, ahol oldala enyhe padkával, lépcsőszerűen érte el az objektum alját. Felépítésére, szerkezetére utaló cölöpszerkezet nem került elő.
Az avar korból két, négyszög alaprajzú, kb. 6-7 m2 alapterületű épületet figyeltek meg. Mindkettő ágasfás-szelemenes elrendezésű, a cölöplyukaik tanúsága szerint. Egykori lakóház funkciójukra utalhat a K-i sarkukban talált kisméretű kemence. Az algyői MOL-központtól keletre, a tervezett SzGT-13 számú kút területén közel 1000 m2 került feltárásra. A római kori (szarmata) teleprészlet 56 objektumának többsége méhkas, ovális, illetve kör alakú agyagnyerő és tároló gödör. Az objektumok közül jelentős a terület ÉK-i sarkában előkerült füstölő, két kemence valamint egy „sütőház”-ként értelmezhető épület maradványa.
Tápé Völgy-hát határrészében, a tervezett SZGT-24 és -27-es kút területén, valamint az őket összekötő vezetékszakaszon összességében 10.000 m2-nyi területen több korszakból származó 560 objektum került elő.
A feltárt 222 bronzkori objektum döntő többsége kerek, ovális vagy szabálytalan alakú agyagnyerő, illetve szemetesgödör volt. A felszín feletti építmények helyét csak az altalajba mélyedő kerek és szögletes cölöplyukak rajzolták ki.
A gödrökből nagy mennyiségű, elsősorban kerámiazúzalékkal vagy homokkal soványított, nagyméretű fazekakhoz, illetve polírozott felületű, vékony falú, füles bögrékhez, füles edényekhez, tálakhoz tartozó töredékek kerültek elő. A fazéktöredékeken általános díszítés a vízszintes, széles fogófül, a felfelé vagy lefelé álló bütyök, az ujjbenyomással vagy ferde bevagdalással díszített, rátett borda. Több gödörből került felszínre csücskös peremű tál- és bögretöredék, melyek a késő bronzkori halomsíros kultúra jellemző edénytípusai. Néhány gödörben a Gáva-kultúra jellegzetes, turbántekercseléssel díszített peremű, illetve síkozott, belső oldalán kannelurával díszített peremű tál- és hasán ferde kannelurával díszített bögretöredékei feküdtek. A leletek között jó néhány ritkaság is előfordult: halsütőtál-töredék, gerezdelt, nagyméretű hálónehezék, kőbalta töredék, csont nyílhegy, bronz ártöredékek. Két Ny-K-i tájolású sírban egy-egy, jobb oldalán fekvő, zsugorított helyzetben eltemetett gyermek feküdt.
A kelta gödrök egymás közelében feküdtek. Betöltésükből korongolt, barna színű, kihajló, duzzadt peremű táltöredékek, kézzel formált, hengeres testű, fél szűrőedény, grafittal soványított oldal-, megvastagodó peremű edénytöredékek és egy sötétkék üveg karperec töredéke került elő.
A 3. századi római kori (szarmata) objektumok jelentős része kerek, méhkas vagy egyenesen bővülő falú gödör, illetve szögletes, félig földbe mélyített, kisméretű ház volt. A betöltésükből előkerült leletanyag nagy részét a kézzel formált fazekakhoz és fedőkhöz, felső füles edényekhez, másrészt korongolt, szürke, hombárokhoz, tálakhoz és amforákhoz tartozó töredékek teszik ki. Több objektumból került elő eredeti római amfora és festett korsó töredéke.
Az avar kori objektumok két csoportban, egy-egy szabadtéri kemence környékén jelentkeztek. A kemencék agyagból épített felmenő fala és sütőfelülete maradt meg. A tapasztás alatt mindkét esetben kézzel formált edénytöredékekből álló réteget figyeltek meg. Az avar objektumok betöltéséből elsősorban kézzel formált, kerámiazúzalékkal soványított sütőharang- és fazéktöredékek kerültek elő. Csupán egy gödörben került elő korongolt, szürke, vékonyfalú, vízszintes és hullámos vonalkötegekkel díszített oldaltöredéket.
A késő Árpád-kori és a középkori objektumok száma is jelentős a lelőhelyen. A leletek tanúsága szerint a terület a 13. század második felétől egészen a 18. századig folyamatosan lakott volt. A késő Árpád-kori és a középkori objektumok zömét kerek, ovális vagy szabálytalan alakú, egyenesen szűkülő vagy hengeres falú hulladék-, élelemtároló, vízgyűjtő és agyagnyerő gödrök alkotják. Az objektumok betöltéséből korongolt, apró kaviccsal vagy homokkal soványított, vörösre kiégetett fazék- és korsótöredékek kerültek elő. A cserépbográcsokhoz tartozó peremtöredékek száma igen alacsony. A töredékeken általános a bekarcolt csigavonal-díszítés. Két gödörből fenékbélyeges fazéktöredék került elő. A használati eszközök között megtalálhatóak az őrlő- és fenőkövek, a csontkorcsolyák, a hálónehezékek, a félgömbös fejű vasszögek, illetve egy pont-körös díszítésű csontnyél.
Szeged-Tápé, Völgy hát határészben a tervezett SZGT 18-as kúthoz tartozó vezetékszakasz közel 1700 m2-nyi feltárt területén összesen 65, több korszakból származó objektum került elő. Többségük a késő bronzkori halomsíros kultúra időszakára datálható. A vizsgált jelenségek többsége gabona- majd szeméttárolásra kialakított gödör volt. A korabeli települést egy széles, viszonylag mély, erődítés részét képező árok zárta le.