SZÁZSZORSZÉPEK
Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyarországon

A tárlat az újkőkor és a rézkor hitvilágába enged
Betekintést olyan agyagszobrocskák bemutatásával, amelyek művészetelméleti szemszögből kisplasztikai alkotások. Elkészítésük idején, a Kr. e. 6-5. évezredben azonban olyan szertartásoknál
használhatták őket, amelyeknek a középpontjában a termékenység kultusz állt. A földművelés és az állattartás elterjedésével a közösség jóléte a termés mennyiségétől, illetve a szaporulattól függött, ezért a bőség biztosítására szakrális eszközöket is igénybe vett.

Újkőkori honfoglalók az Arany patak partján

A Vas megyei Sé és Torony község határán, az Arany-patak partján jelentős település állt hétezer évvel ezelőtt, melyet lakói kerek árkokkal be is kerítettek. Az árkok a rituális cselekményekre használt teret határolták el a profán környezettől. Az árkok közelében 130 ember alakú szobrocska, idegen eredetű szóval idol, illetve ezek töredéke került elő egy viszonylag kis területen, ami talán nem tekinthető véletlennek. A megtalált szobortöredékek többsége egy típushoz tartozik, bár méretük között jelentős különbség áll fenn, a 3 cm-től a 20 cm fölötti magasságig minden változat előfordul.
Különösen nagy gonddal, részletesen kidolgozott a fej. A szem és a szemöldök karcolt vonallal, az orr plasztikusan kialakított, de a száj jelzése mindig hiányzik.
A nyakrészen egy vagy többsoros nyaklánc látható némelykor, melynek gyöngyei készülhettek a Spondylus tengeri kagyló héjából, állatfogakból, csontból, kőből és agyagból.
A legáltalánosabb ruha-darab a földig csüngő, széles kötény, amely a derék köré csavart, széles övhöz vagy ágyékkötőhöz kapcsolódik.

Áttelepülők a neolitikumban

Az említett séi lelőhely lakói Kr. e 4700 körül elhagyták a településüket, és a 1,5 km-re fekvő, ma Szombathelyhez tartozó Oladi-plató nevű területre költöztek. Az idolok itt is koncentráltan kerültek elő. Egy durván háromszög alakú, 38,7 m x 28 m-es területen száznál jóval több idol- és oltártöredékre, valamint ember, illetve állat alakú fogantyúval ellátott fedő darabjaira bukkantak a szerencsés feltárók. A szobrocskák fejét itt már másként formálták meg, a gömbölyded fejen az arcot előre húzták, ami által a kompozíció bizonyos mértékig állati jelleget kapott. A száj itt is következetesen hiányzik, és valószínűleg nem véletlenül.
A zsírfarú ábrázolásmód azonban mind-két lelőhelyen egyaránt megfigyelhető, mint ahogyan az idolok tudatos feldarabolása is. A darabolásra valószínűleg a szertartások végén került sor, amikor már értéktelennek és erőtlennek tartották a feltehetően egyéni használatra készített, kicsiny szobrokat, és velük együtt – képletesen – elpusztították a hozzájuk kapcsolt tartalmat is.

Színek és évezredek

Az idolokon gyakorta fedezhetjük fel festés nyomait. Ezt az eljárást minden bizonnyal a kultikus szertartások hatásának fokozása érdekében alkalmazták. A legtöbbször a vörös színnel találkozunk, mint pl. az egyik sormási (Zala m.) szobrocska melltájékán.
Az edényeken viszont sokszor alkalmaztak sárga, sávos festést is. A szombat-helyi Oladi-plató feltárása alkalmával sárga és vörös festékrögök is napvilágot láttak. A természettudományos vizsgálatok során limonitot és hematitot azonosítottak bennük.

Rézkori utójáték

A kutatás a Kr. e. 4500/4400 körüli időszaktól számítja a rézkor kezdetét. A korszakhatárt legalább annyira jelzi a településszerkezet megváltozása, mint a fém megjelenése, hiszen a korábbi népesség továbbélése még sokáig kimutatható. A nagykiterjedésű telepeket a kis települések olykor sűrű láncolata váltja fel, talán közös kultuszhellyel. Az idolplasztikában hanyatlás következik be, számuk erősen lecsökken, az ábrázolásmód egyszerűsödik.

 Így annál inkább ki-emelkedik közülük a címlapon látható példány, amelynek eredeti magas-sága akár 50 cm-t is elérte. A baloldalon látható lyukban réz vagy esetleg arany fülbevaló lehetett.
A korszak közepére egyre inkább a stilizált formák válnak uralkodóvá. A Zala megyei Bagodon és Becsvölgyén  előkerült  idolok  teljes előkerült  idolok  teljes  felületét beborítja az őket előállító népességre jellemző, tűz delt barázdás díszítés. A bekarcolt vonalakat olykor porrá őrölt mésszel töltötték ki, minden bizonnyal a kultikus hatás fokozása érdekében. A ma emberének szemszögéből nézve ez az esztétikum része

A kiállítás 2010. január 31-ig látható a makói József Attila Múzeumban