A szegedi múzeum régészeti gyűjteménye

A 108 090 egyedileg beleltározott tárgyat tartalmazó gyűjtemény első darabjai az 1879-es szegedi nagyárvizet követő évek földmunkái során kerültek elő. Az első igazgató, Reizner János feltárásai eredményeként kerültek a múzeumba egyebek közt a bojárhalmi honfoglaló leletek. Az általa feltárt óbébai temető ma névadó lelőhelye egy bronzkori népcsoportnak.

Tömörkény István időszakában az ásató és publikáló munka tovább folytatódott, elsősorban a ma Ásotthalomhoz tartozó, akkor szegedihatárrészen (bilisicsi avar leletek). Múzeumunkbana régészeti kutatás igazán nagy lendületet valójában Móra Ferenc munkásságával vett. Korai ásatásai közül afeketeszéli avar és honfoglaló sírok, az öttömösi Anjou-kori templom és temetője, a csókai neolit telep érdemel említést. Munkássága valójában 1924-1933 közt emelkedett országosan elismert szintre: bronzkori és avar temetők egész során kívül gepida temetőt, hunkori telepet, stb. tárt fel ekkor. Nevéhez fűződik a nagyszéksósi lelet megmentése is. 1936-ban Török Gyula mentette meg az öthalmi paleolit lelőhely anyagát, amely délalföldi viszonylatban máig is unikumszámba megy. Csallány Dezső alatt jelentősen megnőtt a tudományos kiadványok száma is. 

1950 után az önállósult múzeumarégészeti kutatásokat is tervszerűen folytathatta tovább. Bálint Alajos, Trogmayer Ottó, Bálint Csanád, majd a ma is dolgozó utódok nevéhez jól dokumentált, a tudományos kérdések sorát felvető és megoldó ásatások – újkőkori telepek, az első délalföldi preszkíta temető, új típusú és leletanyagú szarmata temetők, avar és honfoglaló telepek éstemetők, s különösen az utóbbiévekben középkori emlékek – sora fűződik, melyek nagy része nemcsak a szakirodalomban, hanem a népszerűsítő irodalom, a telekommunikáció, vagy különböző kiállítások révén a nagyközönség számára is ismert.

A régészeti gyűjtemény anyagából jelenleg állandó kiállítás nincs.