Tárgyak a néprajzi gyűjteményből
Virtuális tárház – Móra Ferenc Múzeum
Tárgyak a néprajzi gyűjteményből
Szoptató edény (19. század vége)
Korongolt, mázas cserépedényke, gyermekek és nagybetegek itatására, táplálására használták. Kiskundorozsmáról adományozták az alakuló néprajzi tár számára, 1906-ban.
Radnai kép (19. század vége)
A szegediek számára egyik legfontosabb búcsút, a radnait megjárt Batki Rozika fényképe, üvegezett keretben. A fényképet a búcsút nyert fiatal lányt megillető mirtuszok veszik körül, melyeket hazatértekor a ruháján viselt. A bársonnyal bélelt keret két oldalán.
Fogadalmi emlék (19. század vége)
Viaszból formált, festett Madonna a gyermek Jézussal, üvegbura alatt. A sublót tetején, búcsús emlékek, komacsészék társaságában tartották. 1966-ban, Szegeden gyűjtötték.
Pásztorkészség, böszöre (1900-ból)
A Nagykunsághoz tartozó Ecser-pusztán használták. Bicskatartó, erszény és a tűzgyújtáshoz szükséges csiholó acél és kova tárolására szolgált.
Lisztes kosárka (20. század eleje)
Szalmából készült, sűrű fonású, fedeles tárolóedény. 1909-ben, Tótkomlóson gyűjtötte a néprajzi tár egyik alapítója, Szász Károly.
Rühzsírtartó, rühellő (1895)
Csontból készült, fa fedeles edény. Mívesen karcolt címer és évszám díszíti. A juhok rühösségét gyógyító kenőcsöt tárolták benne. Mezőhegyesi pásztor munkája, 1907-ben került a múzeumba.
Dohánytartó (19. század vége)
Zöld mázas, korongolt, fedeles cserépedény, fedelén ülő kutyaalakkal, vágott dohányt tartottak benne. 1907-ben, a Csanád megyei Földeákról került a gyűjteménybe.
Bácskai főkötő (19. század vége)
Sötétkék bársonyra aranyszállal hímzett, szerb ünnepi főkötő, 1916-ban került a múzeum gyűjteményébe.
Bocskor (1960-as évek)
Elek Gyula szegedi bocskoros mester munkája, erős marhabőrből. Készítője a két világháború között számos országos és helyi kiállításon nagy sikerrel mutatta be lábbelijeit. Legmívesebb bocskorai 1974-ben kerültek a néprajzi gyűjteménybe.
Tambura, tökcitura (20. század első fele)
Szeged környékén jól ismert hangszer, teste félbevágott lopótök, feje fából faragott. 1950-ben Péczely Attila népzenekutató vásárolta meg a múzeum számára. A tökciturát a parasztzenészek maguk készítették, az 1970-es évekig használták is.
