Dr. Horváth Ferenc 60. éves
Köszöntő a Kun-kép konferencián

A Móra Ferenc Múzeum régésze, tudományos igazgatóhelyettes 60. éves. Régész kollégák, tanítványok és pályatársak, de a szűkebben vett szakmán túl etnográfusok, nyelvészek is köszöntötték  születésnapja alkalmából Kiskunfélegyházán, a Kiskun Múzeumban egy, a tiszteletére rendezett régészeti konferencián. A Kun-kép címet viselő ünnepi program apropóján és természetesen a kerek születési évforduló alkalmán beszélgettünk Dr. Horváth Ferenccel.

• Születésnapra, köszöntő gesztusként rendeztek Kiskunfélegyházán, a Kiskun Múzeumban egy tudományos ülést. Munkából és tudományos beszámolókból állt ez a születésnap, jóllehet a megért kor kerek évfordulóján. A hatvanadik életévnél is inkább a tudományos munka dominált ?

• Gyakorta elmondják azt a közhelyet, hogy a megért kor, a születésnap, az nem egy érdem. Sőt ha jól belegondolunk az évek múlását azt nem ünnepelni kellene, hanem inkább el kéne gondolkodni fölötte, hogy minden évvel kevesebb lesz az életünk. Azért hatvan év az nem kevés idő. Mindenképp azt jelenti, hogy az élet nagyobbik része eltelt és bizony sajnos látjuk, van, aki még ennyit sem ér meg belőle. Tehát megállni egy pillanatra hatvan éves korban és átgondolni, mi történt eddig, nem alaptalan, nem indokolatlan momentum.

• Régész kollégák, szakmabéliek és volt tanítványok segítettek abban, hogy valamiféle számvetés készüljön?

• Szinte az utolsó percig titokban tartották ezt a tiszteletemre rendezett eseményt. Ebben éppen az az értékes, hogy az egykori hallgatóim, tanítványaim szervezték, ők vannak az egész mögött és természetesen azok a kollégák, akik nem is szegediek, csak a szakmában találkoztunk és tartottuk a kapcsolatot, ők is szívesen részt vettek ezen. Érdekessége a dolognak: én őskorkutató vagyok elsősorban, az újkőkorral foglalkozom, Délkelet Európa újkőkorával és tulajdonképpen a szakmai figyelmet országos és nemzetközi szinten én a gorzsai ásatással szereztem meg. Ennek ellenére nem az őskoros kollégákkal és nem az őskoros tematikával került sor a megemlékezést jelentő konferenciára, hanem éppen egy olyan témakörben, amivel valójában futólag foglalkoztam, melléktémaként. Ez a magyarországi kunok régészete. Természetesen ennek is van oka, az ugyanis, hogy 1975-ben Csengelén föltártam egy kis templomot, és akkor még a kun kutatás jóval kezdetlegesebb állapotban volt, kevesebbet tudtunk a kunok régészetéről, mint ma. Ennek az ásatásnak kapcsán több olyan szempontra hívtam fel a figyelmet, amit azóta a kun kutatás meg is oldott. Az idők során igazolódott, hogy mégiscsak jó helyen keresgéltem, jól sejtettem a problémák megoldásait. Így az akkori tanulmányomat ért fenntartásokról bebizonyosodott, hogy alaptalanok voltak. Utána aztán hosszú évtizedek következtek és 1998-ban az autópálya előkészítő munkák során, nem egészen véletlenül nekem jutott az a feladat, hogy Csengelén végezzek feltárást. Azért nem egészen véletlenül, mert hiszen lehetett választani, melyik területre menjen az ember, és Katival, feleségemmel mi pont azért választottuk a legtávolabbi, legnehezebben elérhető területet a hosszú autópálya útszakaszból, mert ott volt a remény, hogy valamit még találunk a kunokkal kapcsolatban. Végül nem valamit, hanem olyasmit találtunk, ami akkor országos szenzációnak számított: egy kun vezér lovas sírját, amit sikerült pontosan megfigyelni, hitelesen feltárni. Ebből írtam egy könyvet akkor, nagyon gyorsan a rákövetkező években, 2001-ben már meg is jelent és ez fölkeltette újra a kun kutatás figyelmét. A benne levő adatok, új információk, gondolatok azóta is napirenden vannak a kutatók között, foglalkoznak vele és ezért aztán nyilvánvalóan adódott az alkalom, hogy a középkoros kun kutatás égisze alatt rendezték meg az egykori hallgatóim és tanítványaim ezt az eseményt.

• A helyszín is kézenfekvően adódott, hiszen a Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza területileg is kötődik az említett régészeti munkákhoz. A konferencián Kiegészítések és újabb szempontok a csengelei vezéri sír feltárásának körülményeihez címmel tartott előadást. Mi az, amit hozzá lehet, hozzá lehetett tenni a kötetbe is foglalt témához?

• A csengelei kunok ura és népe című könyvemben végső soron mindent megírtam ebből a témakörből, amit csak lehetett. Igyekeztem olyan stílust választani, ami nem feszesen tudományos, de nem is gagyogó népszerűsítő.  Úgy látszik, hogy ennek köszönhetően nagyon sokakhoz eljutott ez a munka. Miután én arra figyeltem, hogy a csengelei feltárásokkal kapcsolatban minden apró részletre kitérjek, valóban nem nagyon volt lehetőség arra, hogy most új témával álljak elő. Ráadásul igazán készülni se volt módom, mert teljesen titokban tartották a szervezők a születésnapi konferenciát. Még a feleségem se árulta el. Egy véletlen miatt derült ki az eset, előtte talán egy héttel, amikor bejelentkeztem egy másik konferenciára, Nagyszentmiklósra, ahol egy nemzetközi ősrégészeti konferencia készült, s úgy gondoltam, ott a helyem. Ahogy megtudták a szervezők, hogy az egybeeső időpontban a nagyszentmiklósi programra bejelentkeztem, azonnal kocsiba ült Rosta Szabolcs, a Kiskun Múzeum fiatal igazgatója és lejött Szegedre és nyomban bevallotta, milyen „merény” készül, s jó lenne, ha én a születésnapomra rendezett konferencián részt tudnék venni. Akkor vissza kellett mondanom a nemzetközi konferenciát és átprogramozni magamat erre. Ami végül is szintúgy egy rangos országos konferencia és miután nekem dedikálták az eseményt, megtiszteltetés számomra, hogy ilyesmire sor került. Fölmerült viszont ténylegesen a probléma, hogy egy hét alatt milyen témakört lehet itt előhozni. Adódott az, hogy a legutolsó autópálya ásatásra utólag, a csengelei vezéri sír előkerülését követően öt évvel ki kellett még menni megcsinálni egy elmaradt részt. Akkor találtunk még egy házat, ami korban odaillő és úgy látszik, hogy a temetési szertartáshoz kapcsolódó építményekkel van összefüggésben. Ezt hoztam elő és arról beszéltem, hogy a pontosan tíz éve előkerült csengelei sírlelet mennyiben inspirálta a kun kutatást. Végigtekintettem azokat a mozzanatokat, amelyek ezt követően történtek. Azokra a reflexiókra igyekeztem válaszolni, amelyek ezzel a lelettel kapcsolatban azóta felmerültek. Tehát egy összefoglalót készítettem a csengelei sírral kapcsolatban azóta történt fejleményekről.

• Az elmondottakból is kiderül, hogy a szakmai figyelmét korántsem csak egy dolog köti le. Mire világítana rá az összetettségből?

• Az elmúlt 35 évben, amióta dolgozom, ténylegesen több témakör foglalkoztatott. A fő terület, mint ahogy említettem az a Délkelet Európa újkőkora. Emellett foglalkoztam kora bronzkori problémákkal, délalföldi középkori templomokkal, az egyházi és világi építészettel, foglalkoztam a szegedi vár történetével és az ásatásaim is ezek mentén történtek. Ettől, hogy én más korszakokba is átrándultam, ettől még nekem még a fő kutatási irányom az megmaradt a Dél-Alföld újkőkoránál. Ennek a gerincét képezte a gorzsai település föltárása, ami nemzetközi érdeklődésre tartott számot. Az említettek köré csoportosultak kisebb feltárásaim. Azt hiszem, ha most számvetésről van szó, akkor nekem elsősorban nem a mellék témaköreim folytatására, hanem a hátralevő időmben amennyi még van, minden erővel erre kell koncentrálnom, hogy ezeket közzétegyem.  Közkincs legyen, ne maradjon asztalfiókban, ne rejtőzzön raktárban, hanem kötetek formájában jelenjen meg. Persze ilyeneket nem szívesen ígérget az ember, mert ha csak megelőlegezi, hogy könyvet ír, abból nem biztos, hogy lesz valami.  Ha szépen leül és megcsinálja, és utána azt mondja, hogy írtam egy könyvet,  az már akkor igaz. Visszavonhatatlanul.

A csengelei feltárás sírrajza