Szent István „a kereszténnyé vált magyarság első uralkodója. A szakrális hagyomány és tudat szerint az ország és nemzet mennyei patrónusa.” (Bálint Sándor) Már születését csoda jelzete. Anyjának, Saroltnak Szent István első mártír jelent meg az álmában, és tudatta vele, hogy fia születik. Eredetileg Vajknak hívták, a keresztségben nyerte az első vértanú után az István nevet. Felesége a bajor „Civakodó” Henrik leánya, Gizella lett. Apja, Géza nagyfejedelem halála (997) után a hatalom Istvánra szállt. 1000-ben II. Szilveszter pápától koronát és apostoli kettős keresztet kapott. Megalapította a magyar keresztény államot, törvényeket hozott, egyházat szervezett, keresztény hitre térítette a magyarságot. Kialakította a Szentföldre vivő zarándokút magyarországi szakaszát. A magyar zarándokok számára Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, Ravennában és Rómában zarándokházat alapított. Legyőzte ellenfeleit, megvédte az ország függetlenségét. Fiának, Imrének intelmeket írt, melyben kifejtette, hogy a jó uralkodó igazságos, vallásos és békeszerető. Imre tragikus halála (1031) után az országot Mária oltalmába ajánlotta. 1038-ban halt meg Nagyboldogasszony ünnepén. Székesfehérvárott temették, Imre herceg mellé. 1083. augusztus 20-án vatták szentté. Sírja zarándokhellyé vált. Közbenjárására sok csoda történt. Sírjánál sokan nyerték vissza egészségüket. A sértetlenül megmaradt jobb keze, a Szent Jobb, ma is a magyarság legfontosabb ereklyéje. A művészi ábrázolásokon leggyakrabban az ország Máriának való fölajánlása jelenik meg. Szent István király többek között Magyarország, a kalocsai-kecskeméti és a zágrábi érsekség védőszentje.