Néprajzi gyűjtemény

A szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteményének története több mint 100 évet ölel fel. A befogadó városi múzeum évtizedekig önálló intézményként, 1962 után a múzeumi megyei szervezet központjaként működött, majd 2013-tól ismét önálló, megyei hatókörű városi múzeum lett. A gyűjtemény gyarapodásában, összetételében a szervezeti változások nem hagytak mély nyomot, hiszen alapításától kezdve a helyet adó város határain túl, széles földrajzi területet felölelve végeztek a múzeum munkatársai gyűjtéseket, kutatásokat. 2012-ben a múzeum belső szervezeti átalakításának köszönhetően a Néprajzi Osztály az úgy nevezett Humán Tudományok Osztályának tagja lett, majd 2015-től, a Helytörténeti és Irodalomtörténeti Osztály kiválása után a Művelődéstörténeti Osztály része. Ezek az átszervezések annyiban érintették a néprajzi munkát, hogy az új, több gyűjteményt összefogó osztály vezetését néprajzos vállalta. 2013 januárjától az intézmény Szeged város fenntartásába került, a megyei múzeumi szervezet megszűnése után is megmaradtak azonban a jó szakmai kapcsolatok, az együttműködés zavartalan.

A gyűjtemény 2017 végén 23351 darab egyedileg beleltározott műtárgyból állt. Közel 7000 műtárgyat az I. világháború előtt, jelentősebb részét pedig 1960 után gyűjtötték a múzeum néprajzosai. Különösen számottevő volt a gyarapodás az 1960-as, 1970-es években, a hagyományos paraszti tárgykultúra átalakulásának időszakában, amikor a múzeumi tárgygyűjtés ügye is támogatásra talált. Az 1990-es évektől főként a 20. század derekán élt, polgárosuló parasztság gazdálkodására, lakáskultúrájára, háztartására, öltözködésére jellemző tárgyak és iparos műhelyek felszerelései kerültek a gyűjteménybe. A gyarapítás fő célja a régebbi gyűjtések hiányaik pótlása, illetve a változások tárgyi megörökítése, de a helytörténeti értékű ritkaságok (a paprikatermesztés és feldolgozás eszközei, szegedi papucsok, kézzel varrt cipők, bőrdíszművesek tárgyai) megőrzését is feladatunknak tartjuk. Változott a gyűjtés módszere: a vizuális dokumentálás, azaz fotók és filmek készítése nagyobb hangsúlyt kapott, s lehetőleg teljes, részletekben gazdag tárgyegyüttesek megszerzésére törekszünk. Zsoldos Géza késes mester műhelyének múzeumba került felszerelése több mint ezer darabból áll, az alapanyagok, gépek, szerszámok, félkész és kész termékek, dokumentumok egyaránt megtalálhatók benne. Az öltözetek között pedig egyéni, majdnem teljes ruhatárak is megtalálhatók. A tárgyak életkora széles sávot ölel fel: legkorábbi bútoraink, faragásaink a 18. század végén készültek, míg a kerámiagyűjtemény, festett bútorok és néhány viseleti darab a 19. század derekán született. A gyűjtemény gerincét a 19. század végén és a 20. század első felében készített és használt tárgyak alkotják. Az ezredforduló után bekerült tárgyak többnyire a 20. század második felére, végére jellemző tárgykultúra lenyomatát őrzik. A néprajzi és a történeti gyűjtemény lassan összehajlik, újabb elméleti és módszertani kérdések megválaszolására késztetve a muzeológusokat.

Területileg a gyűjtemény a Dél-Alföld paraszti kultúráját reprezentálja. Míg a II. világháború előtt Bács, Békés, Csanád, Temes, Torontál megye településein is megfordultak a tárgyakat vásárló múzeumőrök, az 1960-as évektől, a megyei múzeumi szervezet megalakulásától és gyűjtőkörének meghatározásától a gyűjtés Csongrád megye területére korlátozódott. A gyűjtemény tematikailag is széles kört ölel fel. A kézművesség eszközei, termékei a műtárgyak számában a legnagyobb részét alkotják a gyűjteménynek, s szinte valamennyi, paraszti igényeket kiszolgáló kisipari műhely felszerelése, illetve felszerelésének egy része megtalálható itt. Különösen gazdag a gyűjtemény a mézesbábos ütőfákban és kékfestő dúcokban, teljes a kovács- és bognármesterség, a szegedi késes és papucsos mesterség szerszámkészlete, de igen jó anyaggal rendelkezik a múzeum a fésűs, kalapos, bocskoros, paszományos, kötélverő, gombkötő mesterségek köréből is, hogy csak néhányat említsünk.

A viseleti darabok száma meghaladja a kétezret. Különösen értékes része a gyűjteménynek az 1908-1910 között és az 1960-70-es években gyűjtött anyag, a teljes apátfalvi, tápéi, és szegedi ruházatok, valamint a főként gyűrűkből, mentekötőkből, fülbevalókból, ötvösök által készített dolmánygombokból álló ékszergyűjtemény. Az utóbbi évtizedekben az 1960-as évekig terjedő időszak öltözeti darabjai kerültek a tárolószekrényekbe. Kiemelkedő értéket képvisel a több mint 60 pár szegedi papucs, amelyek részben Rátkai Sándor népművészet mestere adományaként kerültek a gyűjteménybe 2001-ben. Gazdag a múzeum kerámia anyaga is; a főként megyebeli központokban (Hódmezővásárhely, Makó, Szeged, Szentes, Apátfalva) készült használati és díszedények, gömöri fazekak, valamint a Békés megyei szlovák kancsók és korsók száma eléri az ezerötszázat. A táplálkozás és háztartás tárgyainak száma meghaladja a kétezret. Kiemelkedő értéket képvisel a bútorok gyűjteménye, melyben ácsolt ládák, dél-alföldi festett parasztbútorok és a polgárosult ízlést tükröző asztalos bútorok egyaránt megtalálhatók. A festett bútorok legszebb darabjai – tékák, menyasszonyi ládák, székek – alkalmasak az ismert központok stílusváltozásainak dokumentálására.

A gazdálkodás tárgyainak száma is meghaladja az ezret, a gyűjtemény jól őrzi a homoki gazdálkodás, az egykori dohány- és paprikatermesztés, a szőlőművelés szerszámanyagát, valamint az állattartás eszközeit: béklyókat, nyergeket, pásztorbotokat. A gazdálkodás 20. század végi eszközeiből is egyre többet illesztünk a gyűjtemény szerkezetébe. A vallásos népélet tárgyainak száma megközelíti a félezret, a gyermekjátékoké a kétszázat. A népszokások tárgyai és a gyógyítás eszközei, a háziparok (gyékényszövés), a kereskedelemben használt mértékek és eszközök száma szintén jelentős. Nem darabszáma miatt jelentős a hangszergyűjtemény: az emberfejes dudák és faragott citerák méltán őrzik az egykori paraszti zenekultúra emlékeit.

A gyűjteménygyarapítás fő iránya az elmúlt három évtizedben egyrészt a hiányok pótlása (szokások, vallásos élet tárgyai, 20. századi halászati eszközök), másrészt egyes tematikus egységek változásának dokumentálása volt. Különösen a háztartás eszközeinek, az öltözködés, a gazdálkodás és az egyes kisiparok szerszámainak és készítményeinek megszerzésével a gyűjtemény korszakhatárát igyekeztünk kiterjeszteni a 20. század második felére. Hasonló céllal kezdtük gyűjteni, lehetőségeink szerint a megyében alkotó népművészek, kézművesek (hímző, csipkeverő, papucsos, gyékényszövő, szövő, mézesbábos, tojásfestő) elismert alkotásait, sőt, a hétköznapi tárgykultúra részeként a helyi háziipari szövetkezetek, üzemek által „gyártott” tárgyakat is.

A gyűjtemény további gyarapítása során a hangsúly várhatóan a városnéprajz tárgyi dokumentálására helyeződik.

Forrás:

Bárkányi Ildikó – Glässerné Nagyillés Anikó – Vukov Anikó Veronika

A Móra Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteménye 1989-2020. In.: Néprajz a közgyűjteményekben 1989-2020

https://kozgyujtemeny.neprajz.hu/szeged/