Lejárt pályázatok

Pályázat

Tisza Lajos pályázat

Dóka Klára: Tisza Lajos és Szeged – PDF formátum

Az 1879 évi nagyárvíz után Szeged újjáépítésére létrehozott királyi biztosság iratai – PDF formátum

Pályázat

A Múzeumi Szakmai Kollégium felhívására /2312/ 

Két évszázad zászlói kötet elektronikus formában való megjelentetésére:

A Móra Ferenc Múzeumban őrzött zászlógyűjtemény feldolgozása 2003-ban kötet formájában látott napvilágot. A könyv azóta ismertséget szerzett közintézményekben, hagyománytisztelő körökben, ahol alapműként kezelik. Gyakran keresnek fel bennünket egy-egy példány megvásárlási szándékával, de sajnos a példányszám egy éven belül elfogyott, ezért igény mutatkozik egy második, bővített kiadásra. Az eltelt hat év alatt gyűjteményünk bővült néhány értékes darabbal és a feldolgozás is haladt tovább. A 2003-ban megjelent könyvben szereplő zászlókhoz is számos új adatot rendeltünk a történetét, tartozékait illetően.  Többek között a zászlórudakon levő több ezer pajzsocskán szereplő szegedi polgár nevének feldolgozása  említésre méltó.
A feltárt ismeretekkel kibővített zászlógyűjteményt szeretnénk a jelenkor színvonalához igazodva digitális úton is elérhetővé tenni az érdeklődő közönség számára. A technika adta lehetőségeket kihasználva, hang és zenei aláfestéssel is próbáljuk majd megjeleníteni a kort, melyben az adott zászló készült.
A pályázati segítség elnyerése esetén a multimédiás DVD menüszerkezettel, képnézegetővel, diavetítővel, narrációval és zenei aláfestéssel készülne.
A 2003-ban megjelent Két évszázad zászlói könyv teljes terjedelmében olvasható a következő honlapon: www.sulinet.hu/oroksegtar/index.php A kiegészítő képekből pedig a következő honlapon helyeztünk el válogatást: www.mfm.u-szeged.hu  Zászlók CD pályázat menüponton.
A mellékelt árajánlat szerint 1000 példányban szeretnénk a CD-t megjelentetni. 

A Két évszázad zászlói CD tervezete

 A 19. század végére Szeged teljes pompájában virágzott. Az 1879-es árvíz után felépült új palotákban a jó módú polgárság méltó módon ünnepelte és köszöntötte a millenniumot, melynek látványos eszközei voltak az igényes kivitelű, domború aranyhímzéssel, tűfestéssel megmunkált, ragyogó színekben pompázó zászlók. A közösségi élet színfoltjai, és bizonyítékai a különböző egyesületek, testületek létesítése, melyek országszerte nagy számban létesültek. A zászlók egyik oldalának le kellett szögeznie: az ország polgárai bármily kis településen éljenek is, a magyar korona alá tartoznak. Ezt a tényt érzékeltetni tudták a nemzetiszínű alapselyemmel, az ország-címerével és hazafias feliratokkal. A másik oldalnak a nemzetek felett álló keresztény egyházhoz való tartozást illett kifejeznie. Alapanyagnak valamilyen mély, elegáns színt választottak, amelyen élt és ragyogott az arany és messze látszott a festményeken megszemélyesített védőszent, a fohász és a szervezet neve, alakulásának évszáma. 

A zászlók birtokbavétele színpompás ünnepségsorozat keretében történt, mely az egész város érdeklődésének középpontjába került. A korabeli sajtóban jó előre tudósítottak az eseményről és a lázas készülődésben az egész város szerepet tudott vállalni. Sok ezer résztvevőnek kötötte le a figyelmét a nagyszabású ünnepségsorozat kisebb vagy nagyobb láncszemeként helytállni. A polgárőrségi zászlókat látványos külsőségek között, országosan egységes forgatókönyv szerint szentelték fel. „Míg a katonák itt a földi életben, addig a keresztény közösségek „lelki vitézekként” egyházi körmeneteken, keresztes lobogóik alatt nyilvánítják ki, hogy nem szűnnek meg harcolni a világ kísértései ellen. A lobogókra festett védőszentek megdicsőült példái adnak erőt erre a nemes küzdelemre”

A 19 század izzása, a kapitalista társadalomba való átmeneti időszak hozta létre a múzeumokat. Égető szükség volt rájuk, hiszen az urbanizáció térhódítása, használati eszközök tömegeit tette feleslegessé. Igény mutatkozott az írott és tárgyi emlékek összegyűjtésére, a hagyományok, értékek megőrzésére. Ilyen „feleslegessé” vált tárgyak lettek, az általunk bemutatott zászlók is. Nem kis büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a Tisza parton álló épület még nem is létezett, amikor a leltárkönyvek tanúsága szerint egyre-másra textil-emlékek lettek azokba bejegyezve. 1885-ben a Dömötör templom tatarozásának kezdetén 27 céh és egyesületi zászlóval gazdagodtunk. Reizner János frissen rendbe tetette a 3-4 m-es rúdjaikról rongyokban lecsüngő poros zászlókat, majd az Ipartestületnél hányódtak és négy év elteltével ismét múzeumi felügyelet alá kerültek.
Zászlógyűjteményünk említésre méltó darabjai közé tartoznak egyesületi, ipartestületi zászlóink, melyek a 20. század első évtizedeiben, Szegeden és a környékbeli falvakban működő közösségek gazdagságának, igényességének bizonyítékai. 1990-ben tömegével érkeztek meg a szocializmus építésére buzdító, internacionalista eszméket közvetítő zászlók, melyek kialakították a ma ismert létszámot. Jelen pillanatban 135 zászló van a birtokunkban, állagmegóvásuk, tárolásuk, a kezdetektől fogva megkülönböztetett figyelmet igényel. Legkorábbi zászlóink a 18. század utolsó évtizedeiből valók. Gyűjteményünkre alapozva megállapíthatjuk, hogy Szegeden az egy lapos, két oldalas, festett zászlók voltak divatban a 19. század végéig. A zászlófestő a kifeszített selyem mindkét oldalára alapozás nélkül nagyon vékonyan vitte fel az olajfestéket, mely módszerrel aránylag gyorsan és könnyen lehetett mutatós zászlókat létrehozni. A savas kötőanyag viszont felemésztette az alapszövet elemi szálait, a megkeményedett, kiszáradt díszítések törékennyé váltak és a zászlók napjainkra széttöredeztek. Alapanyaguk különböző színű selyem-, vagy félselyemdamaszt, túlnyomórészt kék, zöld és bordó színeket használtak. Formájuk zömében fecskefarkú, elvétve téglalap alakú. Középen helyezték el a védőszent festményét, a város, illetve ország-címereket, köréjük szerkesztették a közösség nevét, az évszámot, és valamilyen vezérmondatot, ami lehetett egy ima sora, vagy hazaszeretetre buzdító idézet. A zászlók széleit arany rojttal keretezték, azon belül, bordűrrel díszítették, melyek a technika fejlődésével egyre bonyolultabb motívumrendszereket alkottak. A Szegedi Móra Ferenc Múzeum tárgygyűjteményében mindig kiemelkedő érdeklődés övezte a zászlókat, de többségük eddig nem volt kutatható állapotban, mivel 3-4 m-es rúdjaikra tekercselve, 1967 óta raktáraink mélyén pihentek. Technikai eszközök fejlődése, anyagi források felkutatása és személyi feltételek szerencsés egybeesése teremtette meg a lehetőségét állagmegóvásuknak. A Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatását 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben elnyerve, tudtuk megoldani a zászlók állagmegóvását, tárolását, fotóztatását.

A helyreállított legszebb zászlók közül válogatva a Fekete ház termeiben rendezett kiállításban 2002 márciusától – novemberéig a nagyközönség számára is lehetővé tettük zászlóink megismerését. A gyűjtemény átfogó képet nyújt két évszázad jelképhasználatáról, nyomon követhetjük e mozgalmas időszak címerváltozásait. A jelképek használata, a megfogalmazás, a kivitelezés módja egyértelműen bizonyítja a zászlót létrehozó szervezet erkölcsiségét, történelmi szerepét. Számtalan szemszögből lehet zászlóinkat vizsgálni: tudnak újat mondani a vallás, a heraldika, a politika kutatóinak egyaránt.

Szeged, 2009. április 16.

Katkóné Bagi Éva
textilrestaurátor

Kiegészítő képek – néhány példa a készülő CD anyagából:

Zászlók
Kiegészítők
Zászlócsúcsok
Zászlórúd pajzsok