Csángók évszázadai

Archaikus kiállítás nyílt a makói József Attila Múzeumban január 17-én, szombaton, a Moldvai csángók évszázadai címmel. Az egykori Etelköz területén élő népcsoportnak, tárgyi emlékeit bemutató rendezvényt Halász Péter, a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára nyitotta meg.

E szervezet egy szegény, szabófalvi költő nevét viseli, akit Dsida Jenő fedezett fel. Írásai, sorstragédiája – nem írhatott, olvashatott anyanyelvén, magyarul, verseit nem adták ki – népének jelképévé vált. Az egyesület céljának tekinti, hogy a csángók történelmét, hagyományait, művelődéstörténeti értékeit megőrizze és megismertesse másokkal. Ezért indította útjára vándorkiállítását, mely 1996 óta hívja fel a figyelmet e nehézsorsú embercsoport létezésére.
A csángóknak több csoportja létezik, a moldvaiak a történelmi Magyarország területén kívül élnek, a Szeret folyó és mellékei völgyében, ma közel 56 ezren. Nem hatott rájuk semmiféle nyelvújítás, beszédüket eredeti, ősi formában őrizték meg.
Jellegzetes világuk a kiállításon képek formájában is megelevenedik, Harangozó Imre fekete-fehér fotói által. Ő a téma egyik legismertebb ma élő kutatója, fő érdeklődési területe a moldvai és gyimesi magyarok hitvilága. Makón bemutatásra kerülő képein csángó arcok, viseletek és szokások láthatók. Legérdekesebbek a temetést megörökítő pillanatok. Halottaikat nyitott, szőttesekkel bélelt koporsóban temetik el, az elhunyt feje alá nyáron szedett, szentelt virággal kitömött párnát tesznek, kezébe kalácsot. Nőknél asszonyok viszik a keresztet, lobogókat és a koporsót a temetőig. Virrasztva, énekelve búcsúznak szerettüktől. Szigorú erkölcsökhöz ragaszkodva, az öngyilkost és a megesettet, csak a temetőn kívül hantolják el.
A gyűjteményben eredeti viseletek is bemutatásra kerülnek. Ezek falunként eltérő színűek, de a zöld és a piros színek dominánsak. Hímzett, rövid és hosszú ingeik a pendellyel, az alsóruházattal egybevarrottak. Erre kerül a csíkos szövésű lapszoknya, a katrinca, melyet magukra tekernek, és a benyócával, egy keskeny övvel fognak össze. Végül kendőt öltenek vállukra, kontyba tekert hajukat kerpával fedik. A férfiak, lábszárhoz tapadó gatyájukhoz bocskort húznak, hosszú ingük fölé juhbőrből készült mellrevalót.

Két bútordarab alkotja a kiállítás szobabelsőjét, ezzel is utalva arra, hogy nagyon kevés használati tárgyuk van a csángóknak. A több mint 200 esztendős ácsolt ládában, a szuszékban tartották ünnepi öltözetüket, míg a hétköznapit rudakon lógatták. A háromlábú fa asztalkát székeivel csupán ebéd idejére vették ki az ágy alól, egyébként a fal mellé állított, szőttesekkel letakart padokon ültek.