Szükségpénzhez jutott a szegedi múzeum

2006. december 7.

Nem arról van azonban szó, hogy hirtelen segélyt kapott volna a közintézmény, hanem a múzeum numizmatikai gyűjteménye gyarapodott harminc úgynevezett szükségpénzzel.

A pénztörténészek azokat a fizetőeszközöket nevezik szükségpénznek, amit válságos időkben – amikor valami komoly ok miatt az állam nem képes ellátni megfelelően kötelezettségeit – állítanak elő. A szükségpénz tehát egyfajta helyi hatóságok vagy magánszereplők (kocsmák, gyógyszertárak, kereskedők) által kiadott pénzhelyettesítő, amely megkönnyíti a mindennapos kifizetéseket. Ezek az átmeneti pénzek főként kisebb címleteket jelentenek, a háborús időkben a hadsereg igényei miatt ugyanis nincs elegendő fém, amiből pénzt tudnának verni, így jönnek képbe a papírra nyomtatott alkalmi fizetőeszközök.

A gyűjtők és a numizmatikusok számára a szükségpénz értékét viszonylagos ritkasága adja. Kevés maradt fenn belőlük. A most a múzeum birtokába került 1919 körül használt időszaki fizetőeszközöket egy magángyűjtőtől vásárolta a közintézmény. Az idős férfi úgy döntött, felszámolja több évtizeden át gondosan őrzött és gyarapított kollekcióját. A gyűjtemény egészéből a múzeum ezekre a pénztörténeti ritkaságokra tartott igényt.

A friss szerzeményeket Nagy Ádám muzeológus fogja rendszerezni és beilleszteni a Móra Ferenc Múzeum pénztörténeti gyűjteményébe. Szintén hozzá kapcsolódó hír, hogy a napokban jelent meg a Leányfalusi Károllyal közösen írott, a Magyarország fém- és papírpénzeiről szóló újabb kötete, mely a pengő 1926 és 1946 közötti történetét dolgozza fel.