Szeged legrégebbi köztéri szobrai a Kass Galériában

Évtizedeken keresztül elveszettnek hitték a Szeged-alsóvárosi Mária-szoborcsoportot, a város legrégebbi kőalkotásait. A ferences rendház felújítása során 1991-ben találtak rá a páratlan értékű barokk műkincsekre. A restaurálás különböző ütemei sok időt vettek igénybe. A Móra Ferenc Múzeum képzőművészeti kiállítóhelyén, a Kass Galériában most végre megtekinthetőek a fő- és mellékalakok, illetve az őket körülvevő angyalok is.

Hogy mikor készültek a szobrok, nem egyértelmű, az azonban bizonyos, Szeged legrégebbi köztéri műalkotásairól van szó. Abban egyetértenek a kutatók, hogy a 18-század elején már állt az alsóvárosiak körében komoly tiszteletnek örvendő szoborcsoport, amelyhez a legkülönbözőbb történetek fűződnek. Az egyik ilyen szerint egy idegen katona azzal a felkiáltással, miszerint: lássuk, a katolikusok istenasszonya képes-e magát megvédeni, rálőtt a szoborra. El is találta Szűz Mária alakját, a jobb kar letört – ezért nevezték akkoriban Csonka Szűznek – de a golyó visszapattant és halálra sebezte az istenkáromló férfit.

1950-ben a ferences szerzetesek – félve, hogy a kommunista hatóságok megsemmisítik a vallásos témájú kincseket – elásták a több száz éves szobrokat a rendház istállójában. Mivel e tényt sehol sem rögzítették, és az atyák elkerültek a városból, mindenki úgy gondolta, hogy a barokk kor e remekei megsemmisültek.

A rendszerváltozás után az egyháziak visszakapták régi rendházukat. Az épület rekonstruálásakor 50-60 centiméter mélyről kerültek elő az elveszettnek hitt darabok. A maradványokat egy kőtárban őrizték, majd megkezdődött a restaurálásuk. Először a főalakot, Máriát, továbbá a két mellékalakot, Szent Joachimot és Szent Annát sikerült újjávarázsolni, a második ütemben a négy angyal restaurálása történt meg. A szakértők szerint a szoborcsoport talán még újonnan sem volt olyan gyönyörű, mint most.