idoszaki34
Salvador Dalí: Egy bohém katalán Szegeden
Az „Álarcban járok” (Larvatus prodeo) Descartes idézetet szánta Salvador Dalí, Elrejtett arcok címmel 1973-ban (magyarul 1993-ban) megjelent regényének elejére. Az idézet összecseng közkinccsé lett mondásaival pl.: „Semmi kétség, színpadias vagyok a végsőkig, csak a »pózoknak« élek… »Pozőr« vagyok öltözködésemben, beszédmódomban, olykor még a festészeti stílusomban is.” vagy: „A siker szempontjából létfontosságú az öltözködés. Ritkán süllyedtem olyan mélyre, hogy civilben mutatkozzam. Mindig Dalí-uniformist viselek.”
Dalí az egyetlen igazi szürrealistának tartotta magát, s valóban a szürrealizmus kapcsán a legtöbbször elsőre ő jut az eszünkbe. Ő maga mindig hangoztatta: „A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.” Az 1920-as években – amikor a szürrealizmus létrejöttéről még nem is tudott – már tudatosan vállalta fel öntörvényű, belső ösztöneitől vezérelt világának kivetítését. Már gyermekként élt benne a vágy, hogy az emberek felfigyeljenek rá és megjegyezzék a nevét, arra törekedett, hogy pontosan az ellenkezőjét csinálja mindennek, amit várnak tőle és amit mindenki más tesz. Imádta megbotránkoztatni az embereket.
Azon elsők közé tartozott, akik Freud elméleteit művészetükben alkalmazni kezdték. Mindig törekedett arra, hogy a pszichés automatizmusnak ne álljon útjába semmiféle értelmi vagy esztétikai kontroll, míg az alkotáshoz abszolút tudatosan fogott hozzá. Innen ered pontos, valósághű technikája. Képein álmait és hallucinációt a valósághű elemekből építette fel.
Az első világháborút követő évek levegőjében benne volt az a szellemiség, amely összekovácsolta a fantázia, a tudatalatti, az irrealitás világába menekült, alkotni vágyó, gondolkodó fiatalokat. Madridi akadémiai éveiben kötött barátságot Luis Bunuellel és Federico García Lorcával – a 20. századi művészet két későbbiekben meghatározó alakjával. Luis Bunuellel készített közös munkája, „Az andalúziai kutya” a szürreális film megteremtőjeként vonult be a filmtörténetbe. Ezt követően, 1929-ben, amikor a szürrealisták befogadták, írja: „Úgy éreztem másodszor is megszülettem. A szürrealisták csoportja nekem afféle tápláló méhlepény volt, és úgy hittem a szürrealizmusban, mintha az maga a Törvénytábla volna. Hihetetlen és csillapíthatatlan étvággyal faltam a mozgalom betűjét és szellemét, olyan tökéletesen megfelelt személyiségem lényegének, hogy magától értetődő természetességgel azonosultam vele.” Dalí szinte a második világháború kitöréséig valóban „ízig vérig” azonosult a szürrealizmus mozgalom eszméivel és ez a legtöbbre értékelhető alkotói korszaka.
1930 nyarára Dalí feltalálta az ő szavával élve a »paranoia-kritikai« gondolkodásmódot, melynek szerves része volt a kettős kép. Ragyogó »trouvaille« volt, azt sejttette, hogy létezik egy eljárás a Dalít foglalkoztató paranoiás jelenség kiváltására és megtapasztalására. A híressé vált »paranoia-kritikai módszer« azonban igen nehezen meghatározható maradt – olyannyira, hogy Dalí élete vége felé elismerte: »Fogalmam sincs miben áll… de remekül beválik!… – kísérlet a legeszelősebb jelenségek és anyagok szigorú rendszerezésére abból a célból, hogy a legveszélyesebb rögeszméimnek kézzelfogható alkotóerőt kölcsönözzek.«
1929-1937 közötti képeivel a világ legismertebb szürrealista festője lett. Képeinek álomvilágában a hétköznapi tárgyak bizarr irracionális átváltozáson mentek keresztül. Alkotásaira a szigorú művészi fegyelem és a képzelet korlátlanságának ellentétei jellemzők.
Freuddal való személyes találkozása nagyban megváltoztatta művészi érdeklődését. A mélységesen tisztelt pszichológus egyetlen megjegyzése a szürrealizmus halálos ítéletét jelentette Dalí számára: „A klasszikus festményekben a tudatalattit keresem, a szürrealista képekben a tudatosat”. Ettől kezdve Dalí egyre inkább a hagyomány, a reneszánsz felé fordult, a geometria, a matematika, az anatómia és a perspektíva lelkes tanulmányozójává vált.
A második világháború kitörésének küszöbén az Egyesült Államokba távozott, ahol nagy önnépszerűsítő kampányokat szervezett. Stílusa egyre akadémikusabbá vált, majd többek között színházi díszleteket, üzlet berendezéseket is tervezett.
A második világháború utáni Európába visszatérve vallásos témájú képeket is festett de az erotikus képzelgéseit szinte soha nem hagyta fel, ezeken többnyire a gyerekkori emlékeit és feleségét, az orosz származású – egykor Paul Éluard feleségeként megismert-, Galát ábrázolta.
Az Aranykor című Salvador Dalí tárlaton a művész grafikái, rajzai, akvarelljei, világirodalmi könyvillusztrációi láthatók a Richard H. Mayer gyűjtemény (Bamberg) anyagából, a Galerie Böttingerhaus együttműködésével. A kiállítás címe Dalít követi – aki így nevezte el legnépszerűbb műveit -, és az 1930-ban Luis Bunuellel közösen forgatott Aranykor című filmnek is e címet adta.
Ebből, az Európa egyik legjelentősebb Dalí-gyűjteményből történő különböző válogatás egyre több helyszínen – itthon és külföldön egyaránt – bemutatásra került, nagy sikerrel. A most kiállított anyagnak minimális az átfedése a már az előző években Magyarországon bemutatott válogatásokkal.
A gyűjtemény több, mint negyven év koncentrált gyűjtőtevékenység eredménye. Egy része Dalí baráti körétől, egy része közvetlenül a művésztől származik.
A gyűjtemény érdekessége, hogy a kézrajzok nagy száma mellett számos olyan könyvillusztráció is a birtokába került a gyűjtőnek, melyek bár könyv alakjában láttak napvilágot, eredetileg pergamenre, vagy preparált állatbőrre készültek. Több olyan sorozat változatait is magáénak mondhatja, melyeken keresztül az adott mu kezdeti fázisaitól történő végleges változat megszületését nyomonkövethetjük.
Salvador Dalí festményei, képi világa jobban ismert más típusú művészi tevékenységénél, rajzai, grafikái, könyvillusztrációi érdemtelenül háttérbe szorultak. A kiállítás a technikai virtuozitásáról, a rajzi műfajokban is tanúbizonyságot tevő Dalí életmű egészének árnyaltabb áttekintésére teremt lehetőséget.
A nem hagyományos értelemben vett könyvillusztrációi esetében az irodalomtörténet jelentős szövegeinek az un. „paranoia-kritikai” újraértelmezésétől vagy a könyvek külső formájának szokatlan átdolgozásától sem riad vissza. ‘Könyv-objektjeivel’ (‘livre-objets’) Dalí mind a formaalakítás, mind a díszítés tekintetében új irányt szabott a 20. századi könyvművészetnek.
Az általa illusztrált világirodalmi művek között láthatjuk jellemző és sajátos erotikus műveit, de az olyan híres gyermekkönyv-illusztrációkat is, mint a kiállítás egyik gyöngyszemét, az Alice csodaországban című könyvhöz készült eredeti festményeket.
|
|
|