Szekeres István grafikusművész kiállítása
Hatvan  év legjava – avagy hogyan öleljük meg a lovacskát

A Kass Galériában Szekeres István grafikusművész válogatott tusrajzaiból látható tárlat. Nem szokvány grafikai lapokat állít ki a mi honi tájunkon eszmélt Szekeres István, hiszen az egyedi lapok már önmagukban túlmutatnak a grafika mai tipizálásán, mely szerint a grafikán leginkább sokszorosított munkákat, nyomatokat értünk. Festmény értékű és akként értelmezhető műveket tár közönség elé a 81. évében járó alkotóművész. Makó szülötte, így bízvást mondható, hogy a csongrád-csanádi tájékra hazatért művész mutatja meg önmagát a szegedi kiállításon. Csakhogy nemigen lehet beszélni hazatérésről, hiszen rendszeresen hazajár, úgy találkozik itteni régi és új barátaival, hogy fizikailag sem szakadt el pátriájától markánsan, lélekben meg pláne. Nem kell föltétlen példálózni a makói városháza üléstermét ékítő makói triptichonnal, a képtrió városcímer-csanád címer-hagymaportré darabjaival, amivel jelenlévő a szülőváros mindennapjaiban. Inkább az a tusrajz válogatás a mérce a ragaszkodásról és a művészember önmaga megőrzéséről, amit a látogató szemügyre vehet a kiállítóteremben.
Szekeres István könyvtervek sorát készítette pályája hat évtizedén át, emblémák sokaságát adta át megrendelőinek, ezáltal a grafika alkalmazott műfajában teremtve újat és sokszínűt, egyúttal a megélhetését biztosította. Fontos ezt azért megjegyezni, mert tusrajzai, amely java válogatását most a Kass Galériában kiállítja, a saját örömére, a maga kedvére – és bízvást mondhatni, tán éppen ezért a néző gyönyörűségére készültek. Ritka, egyedi technikával készült lapok láthatók a falon. Kezdve azzal, hogy kifejezően ősi technikát képviselő papírmanufaktúra terméke a „hordozó anyag”, a merített papír. A Szentendrén, ősi kínai technikával készített, papírmerítő műhelyből kikerült cakkos-szabálytalan papírlapok mindegyike már önmagában csoda. Pedig a lényegük, mint grafikai műalkotások persze nem ebben rejlik, hanem a barna tusrajzokban, rajtuk. Bár maga a mester sem rangsorol, mert ezek együtt adják a sajátos szépet, a misztikust, a mosolyogtató egyszerűségben a komolyságukat.
A Képzőművészeti Főiskolát 1953-ban elvégzett makói szülött kiváló mesterségbeli tudással rendelkező alkotó, legkorábbi 1948-beli tanulmányai már erről tanúskodnak. Megelőlegezve azt, amivé vált Szekeres István az évtizedek alatt: a vonalak varázslója lett.
A bemutatón sorakozó, ó-pergamenné színezett papír olyan üzenetet hordoz, ami nagyon kevesektől hiteles. Szekeres István grafikái az élet letisztult szépségeit, a jelképszerű, de nem epigrammaként tömörített mondandóit mutatják. Félelem című rajz, amely mögött az esteledő városszélen hazafelé szaporázó kisfiúcska rejlik, amint önmagát a fütyörészéssel bátorítja. Pici háttér-történet a mestertől a rajzhoz. De a lapok nem igényelnek magyarázatot. A Középkor lapjai a história meseszerűségét kürtölik, ahogyan a korabeli horror a múltból fintorrá válik. Hiszen látunk gyerekrajzon is kötélen himbálózó akasztott embert.
Kedves, humoros és bennük hatalmas élettapasztalatot és világlátást sommázó tusrajzok a falakon. Szekeres István azt állítja elénk, amik vagyunk, Karakterekként, a sztárokat istenítő  divatoknak élő emberként, vagy  a Természet apró rezdüléseit a Szitakötő szárnyán mérve.
A három falnyi kiállítás-rész minden lapja más. Egyedi és ritkán megismételt. Merthogy többségük egy darab, nincs másolata, mert eredeti és nem szeriális. Ha olykor nem könnyű szívvel elad belőlük egyet a mester, akkor az már hiány, mert megszülethet a tusrajz a témáról ugyanúgy, de az már mégis más.
Humornak nincsen híján a kiállítás legtöbb darabja. De a Szekeres-rajzok lényege a ráncba szedett játékosság. Lehetne talán mondani, hogy Szekeres István grafikusművész a rajzban alkotó Weöres Sándor. S, talán ezzel valamit kifejezhetünk az alkotó lényéből, művészetéből.
Mert nézzük csak a Lovas címet viselő tusrajzot. Érdemes nézni, élő valójában a tárlaton. És villanásnyi idő alatt helyrezökken magában bárki, mert ugyan ki lehet az, ki nem szeretne lovat ölelni, magához vonva a lovacska fejét?
A Szekeres kiállítás ilyeneket kínál, no meg sztárokat a 60-as és a 2000-es évekből párba állítva. Ahol az új évezredre már úgy sztárolunk, hogy van Bársztár, sőt Pénzsztár is.
         A Szín-Vonal-Rajz 1948-2008 címet hordozó tárlat június 8-ig látogatható a Kass Galériában.