Ötven éve szobrász: Tóth Sándor kiállítása a szegedi Várban

Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotói pályájáról ad plasztikus képet a Móra Ferenc Múzeum kiállítóhelyén, a szegedi Várban rendezett kiállítás 2009. október 30-tól 2010. február 21-ig.  Az 1933-ban született alkotó 1959-ben lett okleveles szobrászművész, a mestere Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. A szobrász pálya fél évszázadában merítkezhet meg a látogató a jubiláns tárlaton, s bízvást mondhatni, a Vár-beli összegzés vérbeli éremművészt mutat alkotói egyéniségének sokszínűségében. Jóllehet kisplasztikák, portrészobrok, kapuzatok, megvalósult és tervben maradt köztéri munkák éppúgy láthatók a válogatásban, de a az uralkodó anyag a mennyiségét és alkotó értékét tekintve is inkább a művészi érmék sora.
Ez a sor igen hosszú, mivel a kiállítóhely tárlóiban összesen 832 érme látható, részint tematikusan, s ezen belül bizonyos időrendiség is felállítható. A kisplasztikák, portrészobrok, rézdomborítások, köztéri tervek száma lényegesen szerényebb: összesen 49 darab. A tárlat szerves részét képezik a mesterségbeli tudásról tanúskodó rajzok, metszetek. Miközben az alkotó művész, Tóth Sándor az érmek kiállításának minél nagyobb teljességét szándékolta, kiderült, hogy akkora tér és tárló-lehetőség a kiállítóhelyen nincsen, így az eltelt 50 alkotói esztendőben megszületett érmeknek mintegy a fele kerülhetett a tárlatra. A gazdag anyag nyomán még így is többszöri felfedezésre invitáló kiállítás kerekedett a Várban. A belépőt Tóth Sándor 1964-ben készült önportréja köszönti, de a bejárat melletti bal sarokban, mintegy kezdőponton ennél korábbi önarckép is kirajzolódik, ha másként nem, hát éppen az 1956-os események emlékeztető szobraival, a forradalom emlékmű-tervével, vagy a szemtanú és cselekvő részes lelkületével készült szobrokkal. A kiállításon időrendiségben itt vannak a kezdetek, akárha megelőzve még a diplomázott szobrász mivoltot, hiszen Tóth Sándor 1951-től hallgató a Magyar Képzőművészeti Főiskola rajz és festő szakán, majd követőleg szobrász szakon. Az 1956-os őszön Tóth Sándor a Magyar Szobrászművészek Forradalmi Bizottságának tagja, s így a mostanra jubiláló szobrász bízvást mondhatja, annak köszönhetően kapott kitüntetett figyelmet később, mivel 27 évig megfigyelték 1956 után, amint ez a Történeti Levéltár dokumentumaiból is kiderül.
A szobrászi-, éremművészi összegzőn mindenesetre fontos kezdő elem az 1956-ra összpontosító néhány munka. Az érmek gazdag tárháza időrendben és témájában is követhető. A tematikában fontos elem a családi lét megjelenítése, a bensőséges érmek sora, a gyermekek növekedése a természet érintése ad harmóniát az egyik tárló érméinek során. A nagyon sokszínű, részletgazdag öntött érmek szobrászi kidolgozottsága, olykor játékossága nem vezetheti félre a nézőt, hogy azt gondolhassa, az öntörvényű alkotó a maga fantáziájára és kedvére készítette érméit. A művész a leglényegesebbnek tartja éppen azt, hogy az érmek túlnyomó többsége megrendelésre készült. A kérdés, hogy nem lesz-e ezáltal az alkotó a megrendelőnek kiszolgáltatott, abban nyer választ, hogy a mecenatura ezen formája a leginkább megbízható: aki érmet, szobrászati megjelenítést akar, többnyire igen bizonyosan tudja, kihez akar fordulni, s a művészben zálogát látja az igényes, maradandó és értékálló munkának.
Az érmek gazdag sorában a családi vonatkozású bensőséges megjelenítés éppúgy megtalálható, mint az orvosprofesszorok markáns arcvonásait őrző bronz éremportrék, vagy az átszellemült ábrázolatban előtűnő költő. Ez utóbbi éppen Simai Mihály jeles szegedi poéta. Azért említendő a szegediség, mivel Tóth Sándor itteni is, mint ahogyan Nyíregyházán is honos, de alkotásai révén ezernyi hellyel említhető. Ravenna, Róma és a sor még folytatható, különösen a jelentős nemzetközi művésztelepekkel, miként a lettországi Dzintari, a lengyel Zamosc, vagy a litvániai Klaipeda. Hangsúllyal említendő, hogy olyan kivételesen rangos helyeken szerepeltek kiállításon a munkái, mint a bécsi Kunsthistorisches Múzeum Münzkabinettje és a Colorado Springs-i érem múzeum. Ha az alkotó éppen nem ment munkái során messze földre, akkor a „téma jött házhoz”: így történt ez, amikor a Teller éremhez maga  Teller Ede ült modellt Debrecenben 1991. január 28.-án. Igen érdekes Tóth Sándor munkáinál, hogy napra pontos dátummal azonosíthatóak. A napnyi pontossággal kapcsolatban tudhatjuk a művésztől – a művek jó néhányához köthető történetek között -, hogy Marcy Kaptur Ohio-i szenátor érme egyetlen vacsora idején készült vázlattal és másfél nap munkájával született. Így kaphatta kézbe az amerikai küldöttséggel Ukrajnában járt, Nyíregyházán átutazó politikusnő visszaútjában kezébe az érmet.
A bronz öntött érmeket szemlélve olykor sajnálhatja a látogató, hogy nem kaphatja kézbe a munkákat. Példaként azért, mert így a zenei ihletésre készült Négy évszak egymásba fordítható, pozitív-negatív lenyomatú plasztikákból álló éremsort nem illesztheti össze egy hengerformává, miként ezt a vonzó játékosság nyomán tehetné. Az érmek sokszínűségében külön kiemelést kap a tárlaton az ezüst vert érmek csillogó együttese: hangsúllyal köztük a díjak, évfordulós érmék, Európa- és világbajnokságok sportérméi.
A kisplasztikák, portrék, köztéri tervek olyan, megvalósult alkotásokat is érzékeltetnek a kiállításon, mint az egri székesegyház főkapuja és Mária kapujának részlete. Tervben maradt mű a Belluno-i kaputerv, I. János Pál pápa gyeremekévei városának templomába. Ugyanígy terv-ként veheti szemügyre a kiállításon bárki, hogy mi kerülhetett volna még a szegedi Kaluzál tér oroszlános kútjának a helyére, mint felkínált díszkút Tóth Sándor kimunkálásában.

Az érmeknél számszerűségben csekélyebb kiállításrész, a kisplasztikák félszáz darabjában megannyi értéket és érdekességet találhatunk. Közülük talán csak egyet: az Ikrek momentum – mivel az alkotó, mára felnőtt ikergyermekek édesapja – érdekesen bukkan elő megannyi munkában, játékos kis szobrocskákon, köztéri mű tervén. A szobrocskák egyugyanazon kis figura többszörös kiöntése után teremtenek mozgalmas sokszínűséget és ritmust más és más helyzetben, apró kiegészítésekkel. A tüzetes szemlélő veszi csak észre, hogy az egyes darab szobrocska ugyanaz, miközben mindig más.