A gyógyszertár az adott térség, kisebb vagy nagyobb település, város vagy falu minden szempontból kiemelkedő közegészségügyi létesítménye volt. Általában a fő közlekedési útvonalon, széles, forgalmas úton vagy a főtéren (piactéren) helyezkedett el. A patikát és a gyógyszerészeket mindig is valamiféle különös légkör övezte. A patikusoknak szaktudásuk révén a helyi társadalmi életben kiemelkedő szerepük volt, mesterségbeli tudásuk gyakran a családon belül apáról-fiúra szállt.
Az Alföld egyetlen megmaradt XIX. század végi patikaberendezése 1982 óta látható a Móra Ferenc Múzeum kiállításán. A gyógyszertári bútorzat Szeged elsőként alapított gyógyszertára számára készült, mind a berendezés, mind a patika története hosszú és kalandos múltra tekint vissza.
Szegeden az 1720-as évektől működött a helyőrségben katonai gyógyszertár, ebben volt segéd Graff Mátyás, aki 1738-ban megnyitotta a város első polgári patikáját a Megváltóhoz néven. Több mint harminc év után fia, Graff Antal vette át a gyógyszertár vezetését. A Palánkban lévő (a későbbi Belváros) patikát 1784-ben a Székesfehérvárról származó gyógyszerész, Prezetska Vencel vásárolta meg, majd Prezetska János lett a tulajdonosa, aki 1816-ban eladta a szegedi Bauernfeind Ferdinándnak. Ekkor már működött a város második gyógyszertára is, amely az Isteni gondviselés nevet kapta. Helye a Palánkban a Fő piac téren volt, ugyanúgy mint a Megváltóhoz címzett gyógyszertár. A Megváltó bérlője 1850-től Khudy József gyógyszerész. A Bauernfeind örökösök a patikát 1871-ben eladták Bauer Józsefnek (1877-től Harcz János a bérlő), aki az árvíz után 1883-ban a Palánkban új helyre költöztette a patikát, mivel a patikának helyt adó Bauernfeind-ház helyére épült a későbbi Európa Szálloda épülete. 1887-től Bokor Adolf a bérlő, a következő évben ismét új helyen található a patika: a Deák Ferenc u. 28 – Híd u. 4. számú sarokhelyiségben. Öt év múlva, 1893 júliusában pedig elkészült a gyógyszertár kiállításunkon látható historizáló bútorzata, amelyről a Szegedi Napló elragadtatással számolt be.
A XIX. század folyamán nyolc másik gyógyszertárat alapítottak a városban, a Palánkon kívül az egyes városrészekben is működtek patikák. Alapításuk sorrendjében a Palánkban: az Isteni Gondviseléshez, a Szentháromsághoz, a Segítő Boldogasszony (később Segítő Mária néven), Rókuson a Szent Rókushoz, Fölsővároson a Szent Györgyhöz, Alsóváros ellátására a Szent Istvánhoz címzett gyógyszertár. Pár évvel az árvíz előtt még egy patikát alapítottak a Palánkban Kígyó néven, utoljára a Kálvária utca és a Berlini körút sarkán a Kálváriához elnevezésű patika kezdte meg működését. Ezek közül kiemelkedett a Megváltó igényes, modern, művészi ízléssel készült berendezésével.
A bútorzat a megrendelő Bokor Adolf (1860-1932) kitűnő ízlését dicséri. A gyógyszerész 1887-ben jött Szegedre és vette bérbe a Megváltó patikát, majd az új helyen a kor divatos stílusirányzata szerint, a reneszánsz építészeti elemeket fölhasználó historizáló bútorzattal rendezte be a patikáját. Szeged árvíz utáni újjáépítése szintén ebben a historizáló-eklektikus szemléletben történt, ezért olyan egységes hatású a Belváros arculata.
A helyi asztalosmester Bischof Imre munkái az újság híradása szerint már az 1891. évi szegedi bútorkiállításon föltűnést keltettek. A műhelyében készült patika bútorzat méltóságteljes megjelenésével, kellemes arányaival, nemes anyaghasználatával érdemli ki figyelmünket. A korpuszok fenyőfa alapja diófaborítást kapott. Az előlapok profilált élekkel kiemelt síkjait haboskőrissel fedték, bemélyített faragással díszítették. Az üvegajtós, szabadpolcos, fiókos szekrények és táraasztalok (pultok) oldalait esztergályozott talpazatú, faragott korinthoszi fejezetű, haboskőris borítású oszlopok határolják. Az ajtókon rézveretek és csokros sarokdíszű maratott üvegezés látható, a fióklapokon latin föliratú zománctáblácskák és áttetsző üveggomb fogók vannak.
A patikabelső korabeli részletét egy 1902 körül készült fénykép őrzi, melyet Bokor Adolf lánya bocsátott rendelkezésünkre. A képen a második Bokor Adolf, recepttel a kezében látható, a táraasztaloknál dolgozó alkalmazottak közül a jobb szélen Varró Aladár Béla.
A gyógyszerészet két alapvető tevékenységből áll: a gyógyszerek kiszolgálásából és a gyógyszerkészítésből. A kiszolgálóhelyiséget – vagyis az officinát – a közönség, a betegek fogadására kialakított teret a várakozás kellemesebbé tétele érdekében díszesen alakították ki. Ebben a helyiségben történt a személyre szabott gyógyszerkészítés, ezért itt helyezték el a táraasztalon a remekművű mérlegeket és a hozzájuk tartozó súlyokat, valamint a domború mintázatú, áttört művű pénztárgépet. A polcokon különböző anyagból készült, változatos színű, formájú, latin föliratú tárolóedények sorakoznak, porcelán és esztergált fatégelyek, por- és folyadék tárolására alkalmas üvegek láthatók. A gyógyszeralapanyagokat az állványbútor fiókos részében szintén gondosan fölcímkézve tartották. A patikusok ebben az időben még maguk állították össze a gyógyteákat, készítették a kenőcsöket, szirupokat, pirulákat, kúpokat a rendelkezésükre álló, sokféle alapanyagból. A természettudományos alapkutatások miatt egyre bővült a fölhasználható anyagok köre. A gyógyszertár laboratóriumi helyiségében történt az alapanyagok vizsgálata, a desztillálás, nagyobb mennyiségben a gyógyszerek összeállítása, az egységnyi anyagok kimérése. A gyógyszerkészítést a XV. század tudósa Ascoloi Saladin salernói orvos a következőképpen írta el: „..törni, eldörzsölni, kiáztatni, forrázni, főzni, lepárolni, jól bevonni. és a confectumokat jól eltartani” A gyógyszerészek munkája sokat változott a XX. század elejétől, a nagy mennyiségű gyógyszergyári termék megjelenésével. A kiállítás jobb oldali részén a gyógyszer előállítás hagyományos eszközkészletéből láthatunk válogatást, többek között mozsarakat, őrlőket, mérlegeket, tinktúraprést, tablettázót, pilulakészítőt, kúpformázót, szárítókészüléket, desztillálót.
Bokor Adolf 1891-ben másik vállalkozásba is kezdett: Vajda Imrével megalapították az Alföld első drogériáját Szegeden a Kárász utcában. Vajda később a Megváltó patika tulajdonosa lett. A gyógyszertár a továbbiakban is többször cserélt gazdát: 1917-ben Szittner János bérelte, 1921-ben Szittner és Nidl János tulajdona, 1922-ben Mocsáry Sándoré, aki 1925-ben új helyre költöztette. 1926-ban a Nyíregyháza Vidéki Takarékpénztár tulajdona lett, majd Lipschitz Józsefé. 1929-től Temesváry József működtette a patikát, újbóli költözés után 1936-ban a Klauzál tér 9. szám alatt. Ezen a helyen vették állami kezelésbe 1948-ban.
A Csongrád Megyei Gyógyszertári Központ fölállítása után a nagy múltú patikát megszüntették, bútorzatát Kübekházára, az újonnan létesített gyógyszertárba vitték. A múlt értékeire érzékeny gyógyszerészek igyekeztek a megye más patikáinak fölszerelési tárgyait is menteni, később így vált lehetővé a berendezés helyreállítása, a hiányok pótlása.
A Megváltó patika XIX. század végére jellemző bútorzatát, amely szerencsés véletlen folytán átvészelte a mozgalmas évtizedeket egyetlenként a számos alföldi patika közül, 1973-ban védetté nyilvánította a Művelődésügyi Minisztérium. A lelkes gyógyszerészek közreműködésével nemcsak a patikabelsőt sikerült rekonstruálni, hanem a gyógyszer előállításhoz használt eszközöket is sikerült összegyűjteni, ezzel a patikusok egykori munkáját érzékeltetni.
A kiállítást tablók teszik teljessé. Térképek és archív fényképek segítenek eligazodni a szegedi és Csongrád megyei gyógyszertárak alapítási idejében. Ugyanitt kapott helyet a megyéhez kapcsolódó jelesebb gyógyszerészek életrajzi adatai és fotóit tartalmazó összeállítás. Ma már talán rácsodálkozik a látogató, hogy a neves író, újságíró, a szegedi Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum második igazgatója, Tömörkény István (1866-1917) is képzett gyógyszerész volt, vagy a magyar festészet magányos óriása Csontvári Kosztka Tivadar (1853-1919) két évet Szentesen mint patikus működött. Kevéssé köztudott, hogy a makói gyógyszerész Forster Károly botanikával is foglalkozott, nagy szerepe volt az 1831-es kolerajárvány leküzdésében, vagy a hódmezővásárhelyi Czukor János (1783-1868) pomológus, gyümölcsfanemesítő volt. A szegedi Frank Antal (1871-1944) nevéhez a gyógyszertaxák kidolgozása és etikai szabályrendeletek megalkotása fűződik.
A Megváltó patika 1893-as bútorzata fölött lepelbe burkolózó, gondolataiba merülő idős férfialak néz le a belépőre. Aesculap, a gyógyítás istene, talán a gyógyszertár alapítása óta figyeli a benne dolgozók munkáját. Alakja, leginkább fiatal férfifejként megjelenítve, női párjával, a Hygeia-fejjel, gyakori jelképe a patikáknak. A portálon, a bejárati ajtó két oldalán, egymással szembefordulva fogadták a gyógyszertárhasználó közönséget.