Szermonostor 2017. évi feltárása

Vályi Katalin

Előzmények

1970 -1976-ig Trogmayer Ottó vezetésével a Móra Ferenc Múzeum régészei feltárták a monostor templomát, tisztázták annak építési periódusait. A feltárások során napvilágra került a templom déli oldalán a kolostor lakóépülettömbje és a templom körüli temető 963 sírja is.

1980-tól napjainkig Vályi Katalin folytatta a feltárást. Az elmúlt 36 év során a munka elsődleges célja a kolostorépületek teljes kiterjedésének a feltárása és a romkerthez csatolva bemutatása volt. E munkák során azonban feltárult a kolostorépületek alatt a kora Árpád-kori település 36 háza, számos külső kemencéje és egyéb objektuma, valamint az elpusztult kolostorépületek fölött a késő középkori Szer mezőváros épületei is. Az egyik legfontosabb új eredményt a tatárjárás utáni, fachwerk technikával épített épületegyüttes (a kolostor tartozéka? a birtokos nemzetség udvarháza? vagy kereskedők és egyéb utazók szálláshelye?) jelentette.

2014-ben az ásatás végén a kolostor gazdasági épületeinek keleti szárnya mellett egy különös, földbe mélyített, égett falú, nagyméretű objektumot találtunk. Idő és anyagiak hiányában akkor már nem volt módunk az objektum feltárását elvégezni, ezért későbbre halasztottuk.

2017-es évi feltárás

A korlátozott anyagi lehetőségeink miatt az idei feltárás kizárólagos célja az égett falú objektum feltárása volt.

Szeptemberben, 1 hónap alatt elvégeztük a 14/10. sz. objektum feltárását, az NKA pályázati támogatásával. A következőket tudtuk meg az épületről:

4 x 7 m-es, téglalap alakú, 1,2 – 1,3 m mély borona- vagy deszkabéléses falú épület volt, amelynek a föld oldalfalai a faszerkezet leégése során erőteljesen átégtek. Mélysége miatt biztosra vehető, hogy csak félig volt a földbe mélyítve, legalább ugyanekkora felmenő falai is lehettek. A bontás során 4 betöltési réteget tudtunk megfigyelni, illetve elkülöníteni:

1. A felső, vastag, erősen kőtörmelékes réteg minden bizonnyal a ház maradék gödrének a mesterséges feltöltése során, valamilyen célból végzett talaj-egyengetés alkalmával került az épület gödrébe.

2. A második betöltési réteget egy a nyugati oldalról beöntött, fehér, apró kőtörmelékből álló réteg alkotta, amely csak a nyugati oldalfal mentén volt megfigyelhető, és az épület közepe felé fokozatosan elvékonyodott, majd megszűnt.

3.   A harmadik réteg sárga, homokos, sok faszenet és égett gerendákat, deszkákat tartalmazó, természetes betöltődés volt. Az leégett épület oldalfalai és tetőszerkezete beomlott, majd a pusztulás után bizonyára hosszabb ideig nyitva álló házgödör lassan homokkal töltődött félig fel. A réteg alján fekete, kormos, jól lejárt padlószintet találtunk.

4. A 4. betöltési réteget a padló és a sárga szűzföld altalaj közötti 5 – 30 cm vastag feltöltődés jelentette, ami a használat során keletkezhetett.

Az épület keleti és északi fala foltokban erősen át volt égve, a keleti fal mentén kisebb-nagyobb, alaktalan terméskövek és téglatöredékek feküdtek. A ház tengelyében három nagyméretű és mély oszlophelyet találtunk: átmérőjük 50 cm, mélységük 80 cm körül volt. Ilyen nagyméretű, erős tetőtartó oszlopok használata miatt felmerülhet a gondolat, hogy esetleg emeletes épület is lehetett – bár a tetőszerkezet nagysága miatt a jelentős súly alátámasztása valószínűen enélkül is elegendő magyarázat lehet.

Az épület délkeleti sarkában téglából épített kemence 60 cm magas maradványai álltak. Négyzet alakú talpazatra építették a talpazatnál kisebb átmérőjű búbos kemencét, aminek a teteje („búbja”) hiányzott csak, mint a bontás során kiderült, valószínűleg egy tereprendezés alkalmával déli irányba elhúzták. A hiányzó rész téglatöredékei ott hevertek a kemence és a déli oldalfal közötti területen. A téglasorok között különös fehér, oltatlan mésznek (?) tűnő kötőanyagot használtak, ami részben a kemence külsejét is beborította. Szája északra, az épület közepe felé nyílott, fölötte a boltozat 2, hegyével egymásnak támasztott, tompaszöget alkotó téglával volt alátámasztva. A kemence belseje nem volt erősen átégve, csak gyenge tüzelésnyomokat találtunk benne és egy kevés hamut. A kemence szája előtt 2 négyzet alakú, lapos és nagyméretű csiszolt márványlap feküdt a padlóba építve.

Az épület közepén, a padló alatt az altalajba egy észak-déli irányú, hosszú és keskeny objektum mélyedt (17/7. objektum), ami a házon kívül, déli irányba még folytatódott (17/9. objektum). A gödör betöltésében téglatöredékek hevertek szétszóródva. Ez a hosszú gödör korábbi a földbemélyített házunknál, mivel annak a padlója egyértelműen fedte azt.

Bejáratnak nem találtuk egyértelmű nyomát. Talán a nyugati oldal közepén lehetett, ahol 2 oszlophely között egy lépcső-szerű kis földpadka maradványai sejlenek. Egy másik, határozottabb földpadka húzódik az északkeleti falszakasz előtt is – ami itt is lehetőséget kínál a bejárat feltételezésére. De mivel az egész nyugati oldal jóval alacsonyabb, mint a másik három, az sem zárható ki, hogy itt közlekedtek, egyszerűen létrán.

Az épület a betöltésében talált leletanyag és a lelőhelyen belüli elhelyezkedése alapján a 12. század közepén – második felében lehetett használatban. A monostor és a terület birtokosa, a Bár – Kalán nemzetség udvarházának élete idején, az udvarház részeként tölthette be funkcióját.

Szeged, 2017. november 21.