Előzmények
1970 – 1976-ig Trogmayer Ottó vezetésével a Móra Ferenc Múzeum régészei feltárták Ópusztaszeren a Bór-Kalán nemzetség Árpád-kori monostorának a templomát. Tisztázták az építés menetét, az építési periódusokat. A feltárások során napvilágra került a templom déli oldalán a kolostor lakóépülettömbje és a templom körüli temető 963 sírja is.
1980-tól napjainkig Vályi Katalin folytatta a feltárást. Az elmúlt 38 év során a munka célja az igen nagy kiterjedésű kolostorépületek teljes feltárása és a romkerthez csatolva bemutatása volt. A munkák során azonban feltárult a kolostorépületek alatt a kora Árpád-kori Szer falu mintegy 40 lakóháza, számos külső kemencéje és egyéb objektuma, valamint az elpusztult kolostorépületek romjaira később ráépült Szer mezőváros értékes részlete is. Az egyik legfontosabb eredményt a tatárjáráskor elpusztult kolostoregyüttes fölé emelt, hazánkban régészeti feltáráson eddig csak itt dokumentált ún. fachwerk technikával épített új épületegyüttes (a kolostor tartozéka? a birtokos nemzetség udvarháza? vagy kereskedők és egyéb utazók szálláshelye?) jelentette.
A 2018-as évi feltárás
Az idei munkánk célkitűzése az elmúlt 25 év során eddig mintegy 20 – 22 szelvényben feltárt „fachwerk épület” még hiányzó délkeleti sarokrészletének a feltárása volt.
Szeptemberben, egy hónapot tudtunk csak dolgozni az NKA 1 millió Ft-os anyagi támogatásával, amihez az önrészt a Móra Ferenc Múzeum adta. A szűkös anyagi keretek miatt az eredetileg tervezett munka 1/3-ad részét tudtuk csak elvégezni.
A kb. 30 x 30 méteres, négyzetes alaprajzú épületegyüttes négy építési periódusa mutatja, hogy a tűzvészben többször is elpusztult épületeket háromszor kellett újra felépíteniük – mindig ugyanoda, de nem teljesen azonos alaprajzzal. Az idén feltárt épületrészlet a legutolsó periódus déli épületszárnyához tartozott. Padlója az ettől nyugatra már korábban feltárt helyiségekhez hasonlóan erősen lejárt, kormos, hamus volt. A kelet-nyugati irányú hosszanti osztófalak mentén itt nem lehetett a korábbiakhoz hasonló, a fal síkjából kifelé kiugró oszlophelyeket megfigyelni. Úgy tűnik, a szelvénybe eső részlet egyetlen, nagyobb helyiséghez tartozott – észak-déli osztófal nem volt benne. A szelvény északnyugati részén 4 méter hosszan benyúló ilyen irányú kis falalapozási árok a 95/3. szelvényben feltárt kisebb, helyiségen belüli osztás, illetve objektum része lehet
Érdekes a szelvény délkeleti sarka felől benyúló épületrészlet, ami nem tartozik az eddig tárgyalt déli épületszárnyhoz. Ez bizonyára a keleti épületszárny részlete, amelynek további részeit a 95/6 – 07/1 – 04/2 szelvényekben korábban már feltártuk. Ez a keleti épületszárny a többi szelvény tanúsága szerint egy korábbi periódus része, amely a mintegy 10 méterrel délebbre fekvő, egyik korai déli épületszárnyhoz vezet. Ennek mélyebben kellett volna jelentkezni. A magyarázat az 1970-es években itt végzett tereprendezés lehet, ami miatt a legkésőbbi periódusok elpusztultak, és a legfelsőnek vélt déli épületszárny sem az utolsó periódus volt eredetileg. A két épületszárny között egy kenyérsütő kemencét tártunk fel.
Az épület délkeleti sarokrészletének teljes tisztázásához a feltárt terület keleti szélén még egy szelvénysort kell nyitnunk, valamint az idő és pénzhiány miatt most el nem ért, mélyebben fekvő szinteket is fel kell tárnunk – remélhetőleg jövőre.

Szeged, 2018. november 25.
Vályi Katalin