1880 — 1950A Móra Ferenc Múzeum könyvtárának létrejötte
A Móra Ferenc Múzeum könyvtárának létrejötte és története elválaszthatatlan a Somogyi-könyvtárétól. Az 1879-es árvízi katasztrófa után Somogyi Károly (1811-1888) esztergomi apátkanonok a közel 43 ezer kötetes könyvtárát 1880. április 26-án kelt levelében Szeged város közönségének ajánlotta föl. Ez a törzsállomány a régi városi közkönyvtár egy részével, egyes intézmények adományaival, de főleg a város kezdetben évi hozzájárulásának felhasználásával fokozatosan bővült. A város a millenium alkalmából palotát emelt a Somogyi-könyvtárnak, melyben a Múzeum is megszerveződött. Az épületet 1897. november 3-án adták át. A könyvtár és a múzeum közel 70 évig közös igazgatók irányítása alatt működött és fejlődött. Ebben az időszakban a vezető szerep a könyvtáré volt.1950 —A háború után
A háború után az 1949. évi XII. törvényerejű rendelet intézkedett a közgyűjtemények államosításáról, és ennek keretében a kettős intézmény szétválasztásáról. Bálint Alajos (1902-1983) 1950. január 1-től a Szegedi Városi Múzeum igazgatója lett, míg a Somogyi-könyvtáré Szőke Mihály maradt. Ezzel egy hosszú korszak ért véget. Az addig közös vezetés alatt álló múzeum és könyvtár különvált, bár egy épületben maradt. A múzeum dolgozói még használhatták a Somogyi-könyvtár anyagát, de már szükségessé vált egy saját múzeumi könyvtár kialakítása is. Az „egy fedél alatt élés” egészen 1984-ig tartott. Ekkor a Somogyi-könyvár új otthonába költözött és az egész Tisza-parti épületet a múzeum vehette birtokába. Ezzel megnőtt a múzeum saját kis könyvtárának a szerepe. A külső és belső fölújítás után a szűkös földszinti szobából a múzeum könyvtára a számára meghagyott eredeti berendezésű (ezt még Juhász Gyula költő nagybátyjának cége készítette) második emeleti termekbe került. Itt már megfelelő raktári rendet lehetett kialakítani a prézensz könyvtárnak.
A Móra Ferenc Múzeum saját szakkönyvtárának állományát azokkal a könyvekkel és folyóiratokkal alapozták meg, amelyeket – az egykori közös tulajdonú – Somogyi-könyvtár állományából válogatta ki.
Kezdetben a gyűjtemény – e speciális előtörténet miatt – csak kézi-könyvtár jellegű volt. Gyarapodásának 1956-tól nagy lendületet adott a Móra Ferenc Múzeum Évkönyvének megjelenése. A több mint kettőszáz magyar és külföldi társintézmény közötti cserekapcsolat megindulása révén a könyvtár állománya értékes – főleg régészeti – periodikákkal, monográfiákkal gyarapodott és gyarapszik.
A Móra Ferenc Múzeum hagyományának köszönhetően a könyvtár állományának meghatározó része a régészeti gyűjtemény, s már az 1960-as évek végétől összekapcsolódik az egyetemi régészeti képzés a múzeummal. 1989-től a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékét közösen működteti a múzeummal. Így a múzeum és a könyvtár 1989-től helyet ad a tanszéknek és a hallgatóknak
Igen jelentős a két 6-6 ezer kötetes különgyűjtemény: Bálint Sándor és Csongor Győző könyvhagyatéka.
Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások Bálint Sándor (1904-1980) a szegedi egyetem néprajz professzora. A magyar katolikus néprajz kutatása során vizsgálatait kiterjesztette az egész magyar nyelvterületre. A vallásos néprajz területén végzett munkássága nemzetközi jelentőségű. Szeged és a szegedi nagytáj, „a szögedi nemzet” népi kultúrájának és művelődéstörtének, a vallásos népéletének legalaposabb ismerője volt. Hagyatékát, kéziratait, levelezését, ponyvagyűjteményét, szentkép anyagát, részben szakrális tárgyi anyagát, bútorokat és könyvtárát a múzeum 1980-ban megvásárolta az örököstől. Könyvhagyatéka a szakrális néprajz iránt érdeklődő kutatóknak alapvető segítséget nyújt.
Csongor Győző (eredetileg Czibula Viktor 1915-1997), aki 1952-től a Móra Ferenc Múzeum főállású munkatársa volt. A Dél-Alföld, különösen Szeged flóráját és faunáját kutatta, de a várostörténet is érdekelte. A tartalmát tekintve egyedül álló könyvtárának egy részét 1989-ben a múzeum megvásárolta. Kiváló érzékkel találta meg, gyűjtötte össze a szegedi kiadású Szeged és környéke tudományos, irodalmi hely- és művelődéstörténeti vonatkozású kiadványait. Könyvtára a mai napig alapforrásul szolgál a város helytörténetét kutatóknak.
Mindkét gyűjtemény meghatározó jellemzője a szegediség, mely a múzeum könyvtárát – a régészképzésben betöltött szerepe mellett – egyedivé teszi.
