Kass János (1927‒2010)

• 1927-ben született Szegeden. Családja baráti kapcsolatban állt a város számos jeles személyiségével, így a legfiatalabb Kass gyermekkora Móra Ferenc, Móricz Zsigmond és Juhász Gyula társaságában telt.
• A 20. század viharos történelmi eseményei végigkísérték a művész fiatalkorát.
• 1946 és 1949 között az Iparművészeti Főiskolán tanult, ahol kerámiaművész diplomát szerzett. Tanárai között volt Borsos Miklós szobrászművész (1906‒1990) is.
• 1949-től a Képzőművészeti Főiskola Grafikai Tanszékén tanult. 1951-ben szerzett diplomát.
• 1960 és 1961 között a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskola Könyvművészeti Tanszékén tanult. Innen visszatérve 1967-től a Magyar Iparművészeti Főiskola Tipográfia és Grafika Tanszékén tanított. A könyvek művészeti tervezése egész munkásságát végigkíséri: gyermekkönyvekhez, regényekhez és verseskötetekhez készített illusztrációi generációk vizuális kultúráját befolyásolták. Összesen közel 350 kiadványt díszítenek Kass János rajzai és grafikái.
• 1965 és 1973 között az Új Írás magazin művészeti szerkesztője volt.
• 1973-tól bélyegeket és képeslapokat is tervezett. A századfordulóra több mint ötven, Kass tervei alapján készült bélyeg és képeslap jelent meg.
• Művei számos helyen szerepeltek egyéni és csoportos kiállításokon szerte a világon, többek között Londonban, Sydneyben és Svájcban.
• Művészeti alkotásait számos díjjal ismerték el.
• A művész minden témát egyértelmű érzékenységgel és finom humorral megközelített, legyen az a Szentírás, Shakespeare Hamletje, kortárs költészet vagy a Misi Mókus kalandjai (egy népszerű magyar mesekönyv). Kass János vizuális világa ezerarcú, mégis egyedi: a jelen kor tükre, és egyben korszakalkotó; művei örökérvényűek, életműve páratlan értékű.

A kiállítás Kass János grafikai sorozatainak egy részén keresztül kalauzolja el a látogatókat ebbe a magával ragadó univerzumba.

Az ember tragédiája sorozat

Madách Imre Az ember tragédiája című művének első kiadása 1861-ben jelent meg. Ádám és Éva történetéből kiindulva a dráma érzékenyen ábrázolja a történelmi korok és a szerző jelenének társadalmi hiányosságait, az emberi lét reménytelenségét és egyúttal örök reménykedését. Az Ember tragédiájának időtálló gondolatai és kimeríthetetlen vizuális világa az elmúlt 150 évben számos művészt inspirált a művészetek minden ágából. A mű első illusztrált kiadása Zichy Mihály (1827–1906) teljes oldalas metszeteivel jelent meg. Az 1885 és 1887 között készült oldalak színpadias jelmezes jelenetei lenyűgözően ábrázolják Ádám és Éva küzdelmét Madách által írt jelenetekben.
Kass János metszeteit 1966-ban a Magyar Helikon Kiadó rendelte meg Az ember tragédiája illusztrálására. A táblák érdekes tulajdonsága, hogy a művész a kiadó által megadott kép méreténél nagyobb rézlemezeken dolgozott. Így a központi jelenetek azok, amelyek az illusztrált kiadásban is megjelentek, a kisebb, azokat keretező jelenetek pedig egyfajta margóbejegyzések formájában jelennek meg. A művész messze túllép az illusztráció határain; a sorozat Madách sorait önálló művé alakítja, kifejezve azt, amit szavakkal nem lehet leírni. A korábbi ábrázolásokhoz képest újdonságnak számít, hogy Kass kiemeli az űrben és a „falanstérben” játszódó jeleneteket. Ezekben néhány, korában kiemelkedő újítást is bemutat (pl. műholdak és más űrtechnológiai eszközök). Kass saját, a korabeli tapasztalatait formálja képpé. Ezzel arra is rámutat, hogy Az ember tragédiája örök érvényű erkölcsi tanulságokat fogalmaz meg, amelyeket minden korszak és minden egyén a sajátjának értelmezhet. A művész a Tragédiáról a következőképpen fogalmazott:
„A lényeg folyamatosan változik az idő és a mozgás természetes dinamikájával. Természetesen a saját koromról beszélek, a 20. század második felének pragmatikus világáról. A Tragédia olyan nyersanyag, amelyben minden korosztály tragédiája tükröződhet.”

Az ember tragédiája, kis méretű sorozat
1975-ben a Képzőművészeti Alap Kiadó kiadta Az ember tragédiája című mű mini könyvkiadását, Kass János illusztrációival. A könyvek mérete 60×40 mm, ezért a művésznek a korábbi Az ember tragédiája sorozathoz képest még világosabb, tömörebb ábrázolásra kellett törekednie, hogy alkalmazkodjon a kis mérethez. A kis méretű metszetek az Ember tragédiája jeleneteinek lényegét adják vissza, ami Kass 1957-es, ugyanezen témájú tusrajz-sorozatát is idézi. A művész briliáns megoldást talált, amelynek köszönhetően a rézlemezek korlátozott mérete nem akadályozza sem a gazdag képi világot, sem a monumentális hatást.

A Hamlet-sorozat
William Shakespeare (kb. 1564–1616) egyik legismertebb műve, a Hamlet, Dánia hercege című tragédia körülbelül 1600-ban íródott. Azóta számtalan adaptáció, ábrázolás és átírás készült a mű alapján, ami egyértelműen bizonyítja Shakespeare verseinek időtlenségét és egyetemességét. Kass első nagyszabású, Hamlethez kapcsolódó munkája a Laurence Olivier rendezte film (1948) magyar posztere (1956) volt. Két évtizeddel később, 1974-ben a Helikon Kiadó kiadta Arany János fordítását, amelyet Kass János metszetei illusztráltak. A Hamlet illusztrálása, akárcsak Madách Ember tragédiája, hatalmas megbízás és vállalkozás. Kass metszetei, akárcsak Shakespeare klasszikusa, az emberi létezés univerzális kérdéseire keresik a választ. Az életet megváltoztató „Lenni vagy nem lenni” dilemmája megfeszíti Kass tíz rézkarcának kereteit.
A Hamlet esetében – hasonlóan az Ember tragédiájához – a metszetek közepén található vékony keretes mező illusztrációként szerepelt a Helikon 1974-es kiadásában. Itt láthatjuk a főszereplőket az adott jelenetben. Az oldalak azonban igazán izgalmassá válnak a szélén található ábrázolásoknak köszönhetően, ahol a szereplők szavai visszhangzanak, néha magyarul, néha angolul, és ezt a visszhangot sematikus emberi és állati alakok és struktúrák tükrözik, amelyek az angol szobrász, Henry Moore (1898-1986) műveire emlékeztetnek. Kass világos látásmóddal vetíti az emberi lélek küzdelmét a lapokra, miközben a nézőt Shakespeare-i jelmezek pazar látványával kényezteti.

A Kékszakállú Herceg vára – sorozat
Bartók Béla egyetlen operáját 1911-ben írta, Balázs Béla népi balladájából ihletett librettó alapján, a Lipótvárosi Színművészeti Színház operapályázatára. Bartók műve a pályázat során „előadhatatlannak” minősült, és csak hét évvel később került bemutatásra a Magyar Királyi Operaházban – csekély sikerrel. A Kékszakáll elismerése az 1936-os újrafeldolgozás után következett be. A történet szereplői Kékszakáll és Judith, a helyszín pedig Kékszakáll kastélya, ahol Judith kóborol. Kékszakáll kastélya valójában a férfi lelkének metaforája, amelynek ajtaját a nő egyenként nyitja ki. A herceg ismételt könyörgései ellenére („Judit, szerelmem. Ne kérdezz semmit!”), Judith hatalmas kíváncsisága végzetes következményekkel jár: Judith örökre az öregasszonyok sötét kamrájában végzi. A Kékszakáll herceg kastélya című történet a férfi és a nő közötti vonzalom és taszításon alapuló állandó kapcsolatot mutatja be. Szimbolikusan ábrázolja az örökké visszatérő emberi kapcsolatok sorozatát.
Kass János először 1960-ban készített illusztrációkat a műhöz a Helikon Kiadó megrendelésére, majd később többször visszatért a témához. A művész a következőket mondta Kékszakállról: „Ez a két ellentét, a fekete és a fehér, a pozitív és a negatív örökös párharca. A férfi és a nő közötti alapvető különbségből fakadó konfliktus a sors.” Ezt az örök ellentétet a művész kontrasztos, erős érzelmeket közvetítő színekkel fejezi ki: a kék-piros és a fekete-fehér színpárok. Végül az arany szín a csúcspont, amely elsüllyed a háttér feketeségében, reménytelenséget sugározva. A formák minimalizmusa még erőteljesebbé teszi a színek által keltett hatást.
A 2000-es évek elején Kass János egy tizenkét perces animációs filmet is tervezett a témáról (Kurtág György zenéjére), de a végleges változat nem készült el. Az animációs film vázlatai alapján a művész a mozgókép-sorozatot a itt látható szitanyomatokhoz hasonló színekkel és formákkal képzelte el.

Psalmus hungaricus
A Psalmus hungaricus (Magyar zsoltár) Zoltán Kodály kompozíciója. Kodályt 1923-ban kérték fel a mű megírására, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulója alkalmából, és a művet november 19-én a Vigadóban (Budapest egyik rangos koncerttermében) tartott ünnepségen mutatták be. A mű alapjául Mihály Kecskeméti Vég 16. századi zsoltárparaphrázisa szolgált, amely a 55. zsoltár átdolgozása volt. Lenyűgöző, ahogyan a bibliai vers, a késő középkori szöveg és Kodály 20. századi zenei műve összekapcsolódik egymással. A kapcsolat alapja az ellenség elnyomása előtt Istenhez való fohász és az Úrba vetett bizalom a jobb jövő reményében. Az első világháború utáni magyarok könnyen azonosulni tudtak ezzel az üzenettel. Kodály kórusműve, amelyet nagy zenekar kísér, nagyon meggyőzően közvetíti a zsoltár átiratának gondolatát, és nagy sikert aratott a Vigadóban rendezett ünnepségen.
A második alkalomtól kezdve egy gyermekkórus is csatlakozott az előadáshoz. A fiatal János Kass ennek a kórusnak a tagja volt, és ez volt az első találkozása a Psalmusszal. Későbbi visszaemlékezései szerint ez a találkozás alapvető élmény volt számára, és ennek következtében sokkal személyesebb, áhítatosabb élményből indulhatott ki, amikor a Zenemű Kiadó megbízza az Illusztrált magyar zsoltár illusztrációinak elkészítésével. A rajzokat a kecskeméti Kodály Intézetben állították ki, az illusztrált mű pedig 1977-ben könyv formájában jelent meg. Kass műveiben a tiszta érzelmek és érzések tintavonalakként törnek elő a papír felületén. A színes krétavonalak felkiáltójelekként hangsúlyozzák a fekete tintavonalak „mondatait”. A lapok Kodály kompozíciójának katartikus áramlásának vizuális megnyilvánulásai.