A  47-es számú főút 4 sávossá alakítása III. üteméhez, a Gyúlói csatorna áthelyezéséhez kapcsolódóan Hódmezővásárhely-Kopáncsi csárda, Nagysziget lelőhelyen végzett próbafeltárás és a Hódmezővásárhely-Kopáncs, Olasz-tanya lelőhelyen végzett régészetimegelőző feltárás 2008.

A Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat megbízása alapján a 47. számú főút négy sávra bővítésének III. üteméhez kapcsolódóan (Hódmezővásárhely és az algyői Tisza-híd közötti szakasz) két lelőhelyen végzett régészeti feltárást. Az ásatásokat Tóth Katalin a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ régésze vezette. A két lelőhelyen összesen 5301 m2-es felületet humuszoltunk le és 56 objektum  került elő.

1. Hódmezővásárhely-Kopáncsi csárda, Nagysziget lelőhelyen 2008. április 15. és 22. között a Gyúlói csatorna áthelyezéséhez (mederkorrekciójához) kapcsolódóan végeztünk próbafeltárást, 504 m2-es felületen. A próbafeltárás célja annak megállapítása volt, hogy a csatornaáthelyezés nyomvonalát érinti-e a területen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által nyilvántartott rézkori és szarmata kori lelőhely. A feltárás negatív eredményt hozott, kizárólag újkori objektumok kerültek elő, régészeti korú leletanyagot, objektumot nem találtunk.

2. Hódmezővásárhely-Kopáncs, Olasz tanya lelőhelyen 2008. április 21-én kezdtük el a megelőző feltárást. Itt már jóval nagyobb, 4. 500 m2-es felületet kellett megvizsgálnunk. Mindehhez a rendelkezésünkre álló idő a munkakezdéstől számítva 45 nap volt. A lelőhelynek az útszélesítés nyomvonalába eső szakaszának egy részét már 2002-ben és 2003-ban feltártuk.  Ekkor egy középső rézkori (bodrogkeresztúri kultúra, Kr. e. 4. évezred első fele), egy késő bronzkori (halomsíros kultúra, Kr. e. 2. évezred közepe) és egy avar kori (Kr. u. 6-9. század) település részlete került elő, 5. 840 m2-es felületen. A telepek központi része feltehetően a nyomvonaltól ÉK-re lévő, környezetéből jelentősen kiemelkedő dombháton található. A feltárt területre a telepek széle esett. Ezt jelzi az is, hogy a viszonylag mélyebb fekvésű területen feltártunk 3 kutat is, egy rézkorit és két avar korit. Különösen a rézkori, közel 4 méter mély kút volt leletekben gazdag, többek között 10 edény került elő belőle, többségük a talajvíz mai szintje alól. Ezekkel a magas, megnyúlt testű, viszonylag szűkebb szájú, füles vagy a peremük alatt átfúrt edényekkel merhették a vizet a kútból, valamilyen felfüggesztésre kötve azokat. Ezt támasztja alá az is, hogy 2 edényen is megfigyeltük, hogy miután az egyik fülük letörött, a letört fül alatti részen, a perem alatt az edény testét egy-egy kerek lyukkal átfúrták. Nyilvánvalóan azért, hogy a fül helyett a lyukba tudják fűzni a felfüggesztő zsineget. A bepotyogott edényeket a folyamatos bemosódás betemette, miközben a kutat még használták.

Ebben az évben a már évekkel ezelőtt elkezdett ásatást folytattuk. Ezen a szakaszon az őskori települések már végetérnek, viszont előkerült a már részben feltárt rézkori telephez tartozó temető egy részlete, zsugorított csontvázas temetkezésekkel. A feltárási munkálatokat jelentősen megnehezítette az a körülmény, hogy a területen erdő volt és a kivágott fák gyökerei keresztül-kasul szabdalták a területet, megbolygatva a sekélyebben fekvő sírokat is.  Összesen ötvenegy objektumot (1 kutat, 2 árkot, 30 gödröt, 4 cölöplyukat és 14 sírt) bontottunk ki.  A feltárt objektumok egy részének (16 gödörnek és 4 cölöplyuknak) a keltezése bizonytalan, nem került elő belőlük leletanyag, öt objektum pedig egyértelműen újkorinak bizonyult. A továbbiakban külön figyelmet érdemel az a tizennégy sír és kilenc gödör, mely a középső rézkori bodrogkeresztúri kultúra időszakára keltezhető. A rézkori sírok a szelvény középső részén ÉNy¦DK-i irányban keresztülhúzódó, kb. 20 méter széles homokdombon kerültek elő. Többségük kevéssé mélyedt az altalajba és erősen bolygatott volt. A homokos altalajban az objektumok foltjai csak bizonytalanul vagy egyáltalán nem rajzolódtak ki, ezért a sekélyebben megtalált sírok dokumentálása, felszedése, a terület feltérképezése és geodéziai felmérése után a homokdomb felszínét kézi erővel tovább mélyítettük (átlagosan 40 cm-rel), hogy az esetlegesen mélyebben lévő sírokat is feltárhassuk. A terület mélyítése után az alsó szinten újabb 5 temetkezés került elő, bolygatatlan állapotban.  A temetőrészlet szabályos elrendezést mutat. Északkelet¦délnyugati irányú sírsorokban, egymástól 2¦4 méter távolságban, K¦Ny-i tájolással temették el az elhunytakat, melléjük 2–13 edényt, ételmellékletet és kőeszközöket helyeztek. A sírmellékletek alapján kiemelkedik az 53. sírba eltemetett felnőtt férfi, aki mellé 13 edényt, 3 retusált élű késpengét és ételmellékletet helyeztek, továbbá az 52. sírban nyugvó felnőtt nő, akinek réz karikákból álló fülbevalópárja és csont gyöngyökből készített karkötője volt. A nagyszámú ép, de rossz megtartású edénymellékletre és a csontok rossz megtartására való tekintettel a sírok felszedését és a leletanyag csomagolását is szakképzett restaurátor végezte. A sírokban talált edények tisztítása és restaurálása jelenleg is folyik.

A régészeti munkálatok a 47-es számú főút mentén ezzel korántsem értek véget, hiszen a kivitelezéssel párhuzamosan a múzeum szakemberei régészeti megfigyelést végeznek a teljes nyomvonalon.