Életének 91. évében súlyos betegség után 2024. november végén elhunyt a régész és antropológus Hattula Moholy-Nagy, a prekolumbián kultúra elismert kutatója, Moholy-Nagy László (1895–1946) festőművész leánya.

Tevékenysége nemcsak a saját területén volt kiemelkedő, de a Bauhaus tanáraként híressé lett – korábban a Szegeden tanult – édesapja művészeti, oktatói és szellemi hagyatékának is gondozójává vált.

Muzeológusként megkerülhetetlen alakja volt az apja életművével kapcsolatos kutatásoknak és publikációknak is. Megalapította, és kulcsszerepet játszott a családi alapítvány, a Moholy-Nagy Foundation működtetésében, amely nélkülözhetetlen dokumentum-forrása és anyagi segítője a Moholy-Nagy László életét, a munkásságának szellemiségét, továbbá az egyetemes modern művészetet kutatók számára.

Noha Hattula Berlinben született (1933), felnőttként mindig fontosnak érezte, hogy ápolja családi gyökereit az itthon maradt rokonsággal, kapcsolatát Magyarországgal. Így kiemelten patronálta az apja nevét 2005-ben felvett iparművészeti főiskola, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) munkáját.

Életében háromszor tett látogatást Szegeden, utoljára 2016 novemberében, amikor leleplezte az Aradi vértanúk tere sarkán álló Balogh-ház falán, az édesapja emlékére a városi önkormányzat állíttatta emléktáblát, és részt vett a Somogyi-könyvtárban rendezett emlékünnepségen, valamint a Móra Ferenc Múzeumban megnyíló Moholy-Nagy és a szegedi avantgárd című kiállítás megnyitóján. Élete vége felé hozzájárult a gyermekkora nagyobb részét Szegeden töltő, majd 1918/1919-ben a városban alkotó és kiállító Moholy-Nagy László szegedi művészeti tevékenységének teljes feldolgozásához. A 2021-ben kiadott, Szabó Tamás: Képek és hátterek – Moholy-Nagy László a Nagyalföldön 1895-1919 című kötet archív családi fényképekkel, dokumentumokkal és műtárgyfotókkal gazdagon illusztrált, bevezetőjét Hattula Moholy-Nagy írta.

Szabó Tamás

A fotó 2016. november 24-én készült a Móra Ferenc Múzeumban, a „Moholy-Nagy László és a szegedi avantgard” című kiállításon. A felvételt Gémes Sándor készítette.