Fodor Ferenc, a Móra Ferenc Múzeum néprajzkutatója kapta a 2019-es Tömörkény-díjat. Az ünnepélyes díjátadót december 13-án délután tartották a szegedi Fekete házban.

Idén is átadták a Móra Ferenc Múzeum szakmai elismerését, a Tömörkény-díjat Szegeden. Az idei díjazott Fodor Ferenc néprajzkutató lett: a Móra-múzeum szakembere főként életpályájának elismerése miatt kapta meg a kitüntetést. Emellett a Veritatis Imago című tudományos folyóiratban betöltött főszerkesztői munkáját, valamint egy népi építészeti emlékeket dokumentáló pályázatban betöltött szerepét is elismerték a díjjal. A díjat Fogas Ottó múzeumigazgató adta át a Fekete házban december 13-án, pénteken délután.

Fodor Ferenc 34 éve dolgozik a Móra Ferenc Múzeumban. A néprajzi kutatómunka iránt a legendás kutató, Bálint Sándor keltette fel érdeklődését főiskolai tanulmányai során. Fő kutatási területe a Homokhátság közösségeihez kapcsolódik, de járt kutatómunkán a délvidéken és a Duna-deltában is. Doktori fokozatát 2006-ban szerezte meg, azóta különböző kötetek szerzője és szerkesztője, számos kiállítás közreműködője. Jelenleg a Móra Ferenc Múzeumban dolgozik a Bálint Sándor hagyaték gyűjteménykezelőjeként.

A díjazott laudációját az alábbiakban olvashatják Vukov Anikó Veronika tollából:

Fodor Ferenc köszöntése a Tömörkény-díj alkalmából

Fodor Ferenc 34 éve dolgozik a Múzeum kötelékében; kezdetben gyűjteménykezelőként, majd néprajzos muzeológusként. 1982-től, mint a szegedi Gedói Általános Iskola tanára, fontosnak tartotta diákjaival a néphagyományok megismertetését. Erre a törekvésére figyelt fel ifj. Lele József, majd hívta Juhász Antal a Móra Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteménykezelői pozíciójára. A néprajzi kutatómunka felé még az 1970-es években maga Bálint Sándor fordította Ferenc figyelmét; a néprajztudós jelentős benyomást tett rá egy főiskolai előadás alkalmával, mikor csupán a Fodor vezetéknevet hallva Bálint Sándor elsorolta az egykor szegedi földről a Homokhátságra elvándorolt ősök neveit.

A Múzeumban töltött évtizedek alatt a gazdálkodás, kézművesség, migráció témakörein belül végzett kutatásokat. Első jelentősebb néprajzi tanulmánya 1987-ben jelent meg a Móra Ferenc múzeum Évkönyvében, amelyben a csólyospálosi napraforgótermesztést és az olajsutulás folyamatát vizsgálta. Munkássága a továbbiakban is sok szálon kötődött szülőföldje, a Homokhátság kutatásához: ehhez a tájhoz kapcsolódóan elemezte a fa es az ember kapcsolatát, majd az 1990-es évek elejétől tagja lett a Juhász Antal vezette kutatócsoportnak, mely a Duna-Tisza közi migráció és települési viszonyok feltérképezésére vállalkozott. Ennek keretében dolgozta fel önálló tanulmányban Pálospuszta és Kömpöc benépesedésének folyamatát.

1995-ben, két éves intenzív kutatómunkát követően jelent meg a Csólyospálos történetét és népéletét bemutató kötet. Fodor Ferenc szerkesztőként és több tanulmány szerzőjeként is jegyzi e művet, melyet a későbbiekben további településmonográfiákban (Mindszent, Öttömös, Ruzsa, Szatymaz, Zákányszék) megjelent tanulmányok követtek. Írásaiban a paraszti gazdálkodás mai helyzetét, változásait, a hagyományos elemek és paraszti innovációk viszonyrendszerét mutatta be és értelmezte. Kutatásait később tágabb összefüggésbe helyezve írta meg a Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti észén fekvő 31 településből álló terület gazdálkodásának 20. századi alakulását. A kiterjedt történeti források és a recens terepmunkán alapuló kutatás eredményeként megszülető kéziratot 2006-ban mint PhD disszertációt védte meg, mely önálló kötetként 2008-ban jelent meg.

Kutatói érdeklődése más tájak, kultúrák felé is irányult: az 1980-as évek második felétől többször járt a Partium és Erdély vidékein, orosz nyelvtudásának köszönhetően pedig az 1990-es évek végétől kutatócsoportot vezetett a Duna-deltában élő lipovánok néprajzi vizsgálatára. 2002-ben és 2005-ben Moldvában és Bukovinában is felkeresték a jelentősebb lipován településeket. Fodor Ferenc hazai és nemzetközi fórumokon számolt be a kutatási eredményekről, a helyszíneken készült több ezer fotóból pedig több ízben láthatott kiállítást a közönség. Szintén jelentős és módszeres terepkutatásokat végzett kutatótársaival (Klamár Zoltán, Simon András, Mód László) 2004 és 2008 között, ezúttal a délvidéki: bácskai, bánsági, és szerémségi magyar közösségekben. Ezen kutatások eredményei a maradéki gazdálkodásról, illetve a Delibláti-homokpuszta haszonvételeiről készített dolgozatai.

Az utóbbi évtizedben a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén rendszeresen tart kurzusokat kutatási témáihoz kapcsolódóan.

Sokat fáradozott azon, hogy létrejöhessen a csólyospálosi helytörténeti-néprajzi gyűjtemény: a 2011-ben megnyílt állandó tárlat és szabadtéri látványraktár mellett Fodor Ferenc rendszeresen szervez időszaki kiállításokat is. Muzeológusi tevékenysége során számos tárggyal gazdagodott a Néprajzi Gyűjtemény, részt vett továbbá a Múzeum 2010-ben megnyílt új állandó néprajzi kiállításának, a Szöged hírös város forgatókönyvének elkészítésében, valamint a néprajzi látványraktár kialakításában. Ismeretterjesztő előadásain és tárlatvezetésein ízesen és csillogó szemmel vezeti be hallgatóságát a néprajzi ismeretekbe.

Kiállítást rendezett továbbá a homoki gazdálkodás eszközanyagából (1998), Zsoldos Géza szegedi késesmester életét és műhelyét bemutatva (2000), Kacor, kece, kisködmön címmel mutatta be a Móra Múzeum válogatott néprajzi tárgyait munkatársaival (Bárkányi Ildikó, N. Szabó Magdolna) 2006-ban, legutóbb pedig 2019 őszén a Bortér rendezvényre állított össze szőlőművelést és borkészítést bemutató tárlatot. Szintén ebben az évben lett a Veritatis Imago című tudományos folyóirat főszerkesztője.

Az utóbbi időszak jelentős kutatómunkája a Szegedi nagytáj építészeti útmutatójának elkészítése volt; az ehhez kapcsolódó népi építészeti terepmunkát a Móra Múzeumból Bárkányi Ildikóval végezték a kutatócsoport tagjaiként. Fodor Ferenc a kutatást bemutató konferencián a vizsgált térség tanyáit mutatta be. Amint megfogalmazta: „Az igazi néprajzos már a messzi dűlőútról a tanyára pillantva rögtön látja, hogy ott mennyien laknak, mivel foglalkoznak, hogyan gazdálkodnak…” Fodor Ferenc pontosan ilyen elkötelezett kutatóként öregbítette a Móra Ferenc Múzeum hírnevét munkája során az eddigiekben és a továbbiakban is.