Filc, szőnyeg, falikárpit?
A nemez nem az

Mi is valójában a nemez? Valójában ez az első kérdés, ami felmerül a Móra Ferenc Múzeum szegedi Vár-beli kiállításának anyagát látva. A tetszetős anyag a falakon gazdag képi világgal a legváltozatosabb forma- és jelkép világot tárja a néző elé. Hol a magyar népmese világának alakjait látni, hol a barlangrajzok egyszerű állatfigurái szökellnek, másutt a talán asszír állat- és növénymotívumok gazdag formarendje bontakozik, vagy a mondavilág ősi mítoszai formáznak. Az „Elfelejtett ősök árnyai” címet kapott kiállítás a falra került kárpitok, vagy a maivá átöröklődött ruhadarabok révén egyszerre szolgálja napjaink igényeit és az ősi kultúra, kézműves technika továbbélését. Tulajdonképp nem is a megjelenített figurák a képi világ szorul értelmezésre, hanem maga a nemezkészítés, a nemez anyagszerűsége és létrejöttének históriája. Vagyunk néhányan avatatlanok, akik a nemezt látva talán a filcet asszociálják, hirtelen rámondják a bemutatott anyagokra, hogy nemezszőnyeg, no és a felállított sátorra, hogy jurta.
A kiállítás rendezői, Vidák István és Nagy Mari textilművészek, úgy is, mint a nemezkészítés történetének európai rangú kutatói segítenek eligazodni. A dokumentum-anyagok, fotók, idézetek, históriai magyarázatok valójában általuk a nemez négy és félezer éves nemez létének elemeire, korszakaira utalnak vissza. A kutatási eredmények igazolják, hogy a legrégebbi lelet időszámításunk előtt 2500-ból a mai kínai ujgur autonom tartomány területéről származik: egy bőrcipő és benne egy nemez zokni. Van nagyon régről megmaradt nemez, ami jégbe fagyva őrződött meg, s a Szentpétervári Ermitázs tár a néző elé ilyen csodát, máskor a forró homok őrizte meg az i.e. 6. századból a nemezből készült tárgyat. Legenda is szól a nemezről, Noé bárkája ürügyén, ahol a menekített állatok szőre a bárka padozatán összegyűlve, összetapadva nemezt alkottak, mire a Noé biztonságosan megmenekedett az élővilágból magával vitt „társaságával”.
A nemez tehát – mint a példa is mondja, az állatok szőréből összetapadt, nemezelődött anyag. Feltétele döntően a haszonállatok háziasításához kötődik, a nemez anyaga döntően a gyapjú. A vadállatok szőréből is lehet nemez, de az kevésbé jó, nem is lehet tehát tipikusnak és jellemzőnek tartani. Továbblépve, a nemez döntően kézműves technikával készül. Létezik „gyári” változat is, de arról kevéssé érdemes szót ejteni.( Kőszegen működik nemez-gyár.) A nemez ugyanis az ázsai pásztornépek művészete, s ugyan hol voltak egykoron és arrafelé a kazahoknál, türkméneknél, kirgizeknél gépek? A pásztornépek mindennapi életének része volt a nemez, sőt sok helyütt még ma is az. Ebből készült-készül a ruházatuk, a takarójuk, a sátruk, egyszóval nemezzel vannak körülvéve.
Amint a kiállítás-rendező házaspár mondja 30 év kutatómunka, gyakorlati nemezkészítés, megannyi célzatos utazás és itthoni oktatómunka birtokában: óvatosan kell bánni a kifejezésekkel, mert helytelen azt mondani, hogy nemez szőnyeg, mivel a nemez nincsen szőve. Ha pedig szövés nélküli, akkor csak takarónak lehet mondani. A kiállításon felállított, Magyar Néprajzi Múzeum Kazahsztánból származó nemez sátra se említendő jurtának. Csak nemez sátor a helyes. A jurt szó ugyanis törökül csupán a sátorhelyet jelenti, s a hozzátoldott „a” az oroszból semmivel nem pontosította a kifejezést. Tehát nemez sátor az, ami a Vár-beli kiállításon szerepel.

A nemez mai divatja vitathatatlan: kicsit ennek tudható be, hogy hajviseletben is elterjedt az elmúlt néhány esztendőben a „rasztás” haj. A raszta haj divatja persze egy dolog, s más az, amit a nemezművészettel képviselnek az alkotók a kiállításon. Nemez takarók, imatakarók, ruhadarabok – sál, kalap, szoknya, felsőruha -sorakoznak változatos sokszínűségben és formarendben a kiállításon. A sokszínűséget illetően, a természetes alapú festés adja a legvarázslatosabb látványt. A Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület Nemezművészeti Alkotócsoportja 15 magyar alkotója mutatja be tárgyait a Vár-beli kiállításon. Hagyományos és mai nemezmunkák szerepelnek a nemez-históriába is betekintést engedő tárlaton. Eredeti nemezek is helyet kaptak egy magángyűjteményből, és a mai nemezművészet is érzéklődik a bemutatón. A kiállítást április 30.-án szerdán délután 3 órakor a Móra Ferenc Múzeum Vármuzeumában Somfai Kara Dávid török és mongol orientalista nyitja meg, közreműködik Fábri Géza kobzos és énekmondó. A kiállítás szeptember 7-ig látogatható.