idoszakikiallitas-spissak-hegyi-kiallitas
Spissák Lajos
(fotográfus)
Gádoroson születtem 1949-ben. A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségiztem és a szegedi József Attila tudományegyetemen szereztem fizikusi diplomát. Középiskolás koromban kezdtem komolyabban fotózni. Kezdetben természetfotókat készítettem és hamarosan felszereltem egy saját labort. Ez utóbbit addig fejlesztettem, hogy színes nagyításokat is készítettem házilag. Az egyetem elvégzése után Dunaújvárosban kaptam állást a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Karán. Azonnal tagja lettem a Rosti Pál fotóklubnak, majd tíz éven keresztül a technikai referense voltam. Ekkor kezdtem el mélyebben foglalkozni a fotózás technikai és esztétikai oldalaival egyaránt.
Számos cikket írtam a FOTÓ c. lapba a képmódosító eljárásokról (szolarizáció, izohélia, BM-eljárás stb.) és egyéb technikai tesztekről. Rendszeresen küldtem képeket pályázatokra, a mai napig közel nyolcvan fotómat fogadták el kiállításra és számos díjat is nyertem. Önálló kiállításom volt a Műszaki Főiskolán, Dunaújvárosban (1978, 1983), a Munkás Művelődési Központban (1982), a Medgyessy-teremben Hódmezővásárhelyen (1981), aVármúzeumban, Dunaföldváron (1982), az Ifjúsági Házban Hódmezővásárhelyen (1985),
a SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Karán (2005), a sóshalmi Olvasókörben (2006) a szegedi Megyeházán (2007) a Városházi Galériában (Orosháza 2008),
a Móra Ferenc Múzeumban (Szeged 2008) és a csúcsi Olvasókörben (Hódmezővásárhely, 2009). Nyaranta a Népművelési Intézet által szervezett központi fotóstáborokban dolgoztam. Több éven keresztül részt vettem a gyulai Székely Aladár művésztelep munkájában. A Dunaújvárosban töltött tíz esztendő volt első igazán termékeny korszakom. Az ország eldugott vidékeire szervezett fotótúrák számos néprajzi, szociofotó jellegű képet eredményeztek.
Érdeklődési köröm a természetfotózás után sokévi kimaradás után újra éledt.
Három éve kezdtem el digitális képek készítésével és feldolgozásával foglalkozni. Madarakat, növényeket fényképezek, makrófotókat és tájképeket készítek. Érdekel a tudományos fényképezés is.
E-mail: splajos@ invitel.hu web: www.splajos.sokoldal.hu
vitéz Hegyi Flórián
(fafaragó)
Parasztcsaládban születtem 1927-ben, Hódmezővásárhelyen. Gyári munkásként dolgoztam 1942 óta. Belekóstolva a kétlakiságba is, 45 éves koromig éltem a munkásemberek egyhangú életét. Egészen 1960-ig béreltem földet, így át tudtam érezni a kétkezi munkások sorsát. Balatoni üdülésem közben, 1972-ben, éreztem rá a fafaragás ízére: egy üvegbe való, emberfejet formáló dugót faragtam ki. Ez indított el azon az úton, hogy megörökítsem az utókor számára az élet prifériáján élő kubikos, zsellér, paraszti munkát vég- ző emberek, őseim küszködését az életért, a fennmaradásért.
Kitüntetéseim: Országos II. díj, Debrecen (1974), Emlékplakett, Csongrád (1978), Miniszteri Dicséret, (1982), Országos népművészeti kiállítás, Nyíregyháza (1987) ezüst plakett, Népművészeti Fesztivál, (1992) ezüst plakett, Veszprém I. díj, Szeged Fődíj, Pro Urbe Hódmezővásárhelyért (1993).
Önálló kiállításaim: Hódmezővásárhely, Orosháza, Szentes, Mezőtúr, Karcag, Békés (1975) Szeged, Balmazújváros, Sátoraljaújhely, Makó, Szekszárd, Hajdúböszörmény (1976), Hajós, Kiskunfélegyháza, Kömpöc (1977),Tiszaalpár, Csongrád, Gátér (1978), Mezőhegyes, Madaras (1979), Nagylak, Hatvan (1980), Romhány (1981), Kistelek, Dunapataj (1982), Tömörkény, Baja, Martfű (1983), Nádudvar, Dunaföldvár, Solt (1984), Székkutas (1986), Kardoskút(1990), Mártély (1991), H. (1992).
Közös kiállításaim: Mezőtúr (1974), Belgium (1975), Athén (1976), Nyíregyháza (1977), Lipcse (1978), Bp. (1980), Ásotthalom, Zenta (1984), Kecskemét, Szabadka (1988), Kecskemét, Aknaszlatina (1989), Bp., Szeged (1992), Szolnok, Kőszeg (1993), Párizs, Bécs, Lille, Stuttgart, Szekszárd, Győr (1994), Bp. (1995), Kecskemét (1996).
” Amellett, hogy hitelesek, egyben lázadások is ezek a szobrok az élet kínzó gyötrelmei között élő nagyanyák, nagyapák sorsa miatt. Néhol viszont ősi kultuszok titokzatos sámánjainak rejtélyességével párosulva riogatnak bennünket. Hegyi Flórián munkáiban meggyőzően nyújt hiteles élményt egy távolodó kor embereinek sorsáról azzal a szándékkal, hogy késői unokák is eszméljenek történelmünk jelentős sorsfordulójának forgatagában.”
(Hézső Ferenc)