A Móra Ferenc Múzeum Történeti Gyűjteménye (Fekete ház)

A hazai múzeumi gyakorlatnak megfelelően Szegeden is először a régészeti, numizmatikai, és történelmi jellegű tárgyak együtt kerültek be a gyűjteménybe. Eleinte csak alkalomszerűen, adományozás révén kerültek be a múzeumba, ezeket a régészeti tárgyakkal együtt leltározták be. A várostörténeti jelentőségű tárgyak, pecsétnyomók, viseletek, céhzászlók is csak lassan gyarapodtak, tudatos gyűjtésükre nem gondoltak.

Az első világháború után, a frontról visszatértek számos olyan tárgyat, emléket hoztak haza, amely ott kint őket a városukra, Szegedre emlékeztette, vagy a háború viharában a haza védelmének szimbólumává lett. Ezeket a relikviákat 1918 őszén ünnepélyesen a városi múzeumra bízták. Ekkor az intézmény igazgatója, Móra Ferenc, a megnövekedett létszámú anyagnak külön leltárkönyvet nyitott (1918. dec. 6.)

A két háború közti időt általában úgy jellemezhetjük, hogy tudatos, célszerű rendszeres gyűjtés nem folyt. Az 1950-es évek elején a városi könyvtár és a múzeum különválása után megindult a gyűjtemény lassú fejlődése. 1955-ben nyitották meg az új elvek szerint készített várostörténeti leltárkönyvet. Döntő változást az 1978-as esztendő hozott, amikor a múzeumi szervezet módosítása révén létrejött a Történeti Osztály, amely magába foglalta a Történeti Gyűjteményt. 1980-ban az Osztály megkapta a Somogyi utca 13. szám alatt lévő Fekete házat gyűjtemény, kiállítás, kutatóhely céljára.Az Osztály gyűjtési köre időben a későközépkortól napjainkig terjed. Tematikáját tekintve fontos feladata a várostörténeti anyagok gyűjtése és dokumentálása, a későközépkortól kezdve napjainkig tükrözve a megváltozott életmód okozta tárgyi világ átalakulását.Gyűjti a városban élt, vagy innen elszármazott jeles személyek anyagait – tárgyakat, dokumentumokat -, a városi munkásság kialakulásának, harcainak bizonyítékait. Gondot fordít Szeged ipari létesítményeinek, országos fontosságú gyárainak történetére, megkülönböztetett helyet biztosítva az építőipari munkások tevékenységének, a nagybirtokos cselédség életkörülményeinek föltárására.

A Történeti Osztály 1995-től kezdve önálló kötetben jelenteti meg munkatársai publikációit: Történeti tanulmányok, Studia Historica címmel.

Iparművészeti gyűjtemény

Az iparművészet körébe tartozó tárgyak között legjelesebbek a helyi készítésű művek. Kiemelkednek a hímzett és festett textilek, az asztalos-munkák, az ötvösművek, a vas- és ólomművesség tárgyai.

A múzeum első, leltárba vett darabja (1883. aug. 27.) Joó József polgárőr százados bőr tarsolya, melyet 1849-ben viselt. Vörös posztó előlapján a város címere domború fémhímzés. Ilyen remek hímzésű a polgárőrség 1806-os zászlaja is. Míg a céhzászlók ornametikája ügyes kezek festése, addig festményeik képzőművészeti alkotások.

A céhládák gazdag formai változatát, divatját 1757-től bő száz éven át követhetjük. A bútorművességet Seifmann Mór és Lengyel Lőrinc cs. kir. udv. szállítók századfordulós darabjai képviselik.

1766 és 1813 között 16 darab ezüst pajzs készült lakatos és puskaműves mesterek számára céhjelvényekkel, monogrammal és céhbe való fölvételük évszámával. A múlt század utolsó évtizedéből valók a különböző alkalmakra rendelt föliratos ezüst babérkoszorúk.

A vasművesség legrangosabb darabjai a formai megoldásokban és színezésben változatos utcai cégérek, és Kónya György csodálatos vaskapuja, mely 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert.

A külföldön is tanult „Pór Sándor üvegfestészeti műintézetéből” a századfordulón kerültek ki maradott díszű föliratos gyógyszertári és bolti ajtók, kirakatok síküvegei Pór cégjelzéssel.

A szegedi múzeum irodalomtörténeti gyűjteménye

Az irodalmi hagyománytudat kései kialakulása magyarázza, hogy Szegeden az irodalmi relikviák iránt hosszú ideig teljes volt a közöny, muzeológiai gyűjtés sem folyt. Az első jelek az 1920-as évekből valók. 1927-ben Móra Ferenc cikket írt A múzeumról, s ebben beszámolt róla, hogy a „művelődéstörténeti osztály” keretében már valamiféle irodalmi gyűjtemény is létezik. (Az osztály „704 darab tárgya négy szobában” volt elhelyezve, s a 4. az irodalomé volt: „Dugonics András, Tömörkény István, Pósa Lajos, Mikszáth Kálmán relikviáival”.) Az első, már leltározott tárgyak a történeti leltárkönyvben más természetűek, s csak 1928-tól fordulnak elő. Igazi irodalomtörténeti gyűjtés csak jóval 1945 után kezdődött. Az irodalmi gyűjtemény 1954-ben jött létre, Madácsy László vezetésével, aki 1969-ig gondozta az anyagot. Az ő működése eredményeként 4302 db relikvia gyűlt össze. Ennek az anyagnak a zömét három jelentős szegedi író anyaga adja, Móra Ferencé, Juhász Gyuláé és Tömörkény Istváné. Közülük különösen a Móra-anyag jelentős, mely az író kéziratait, leveleit, fényképeit, személyes okmányait is tartalmazza; de megkerülhetetlen a Juhász- és a Tömörkény-anyag is.

A kisebb dokumentumokban is sok érték van; ezek részben pl. Radnóti Miklóshoz kötődnek, részben a helyi második vonal íróit (pl. Domokos László, Sz. Szigethy Vilmos) dokumentálják. A gyűjteménynek 1980-ig nem volt gondozója, így gyűjtés ismét csak ekkortól folyik. A megújuló gyűjtőmunka részben továbbra is a szegedi klasszikusok (pl. Móra, Tömörkény) anyagát gyarapította, részben az utánuk következő időszak dokumentumait. Ezek közül a legjelentősebb a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma vezetőjének, Buday Györgynek 1932 és 38 közötti teljes iratanyaga. Buday, aki jelentős irodalomszervező is volt, igen sok közszereplővel levelezett (a hozzá írott levelek íróinak száma kb. ezer, egyik másik több száz levéllel). Anyaga így a Művészeti Kollégium történetének is, a kor irodalmi mozgásainak is perdöntő forrása. (A levelek írói közül megemlíthető pl. Radnóti, Erdei Ferenc, Szabó Pál, Szabó Zoltán, Kodolányi János, Bálint György, Kós Károly stb. stb.)

Gyűjteményünkben ezen túl megemlítendő az új gyűjtésből a Délvidéki Szemle iratanyaga, Klamár Gyula emigrációs könyvgyűjteménye, a mai szegedi kortárs-írókra vonatkozó dokumentumok sora, stb.