A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve

Néprajzi tanulmányok – Studia Ethnographica 7.

 

 

 

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve

Történeti tanulmányok – Studia Historica 13.

 

Impozáns kiadvány 80 mestermű restaurálásáról

Impozáns, 175 oldalas, fényképekben bővelkedő kötetben mutatják be Szabó Tamás restaurátorművész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum főrestaurátorának három évtizedes pályafutását.
A 30 éves életműből 80 mesterremek megújulása és históriája követhető nyomon; rövid leírást adva ábrázolásokról, ábrázoltakról, az alkotójukról és a restaurálás munkafolyamatairól.

Az „Újjászületett mesterművek” című könyv bemutatójára január 27-én, csütörtökön 14 órakor a Móra Ferenc Múzeumban kerül sor.

A gazdagon illusztrált kiadványban találhatóak középkori szakrális remekek, barokk és reformkori portrék, vallásos életképek, csendéletek, titokzatos és viszontagságos sorsú művek. A könyvben közölt dokumentumértékű fotóknak köszönhetően az olvasó képet kaphat olyan pótolhatatlan művekről, 20. századi freskókról is, amelyek évtizedeken át lemeszelve rejtőztek a nyilvánosság elől. Az „Újjászületett mesterművek” című kiadványban egy többnyire a háttérbe húzódó és dolgozó művész kerül előtérbe.

 

Ami a régi rézpénzek mögött van…

A régmúlt magyar rézpénzeiről írt imponáló monográfiát a Móra Ferenc Múzeum fiatal numizmatikusa, Ujszászi Róbert. A pénztörténész új könyvének köszönhetően átfogó kép alkotható a középkori magyar pénzkultúráról. 

A szerző célja az volt, hogy a rendelkezésre álló csekély mennyiségű írott és tárgyi forrás alapján alaposan megvizsgálja a rézpénzek problematikáját, felhasználva az ikonográfia, a régészeti leletelemzés, valamint egyéb történeti- és numizmatikai segédtudományok módszereit. A kötetet általában véve jellemzi a kezdetekig visszamenő historiográfiai áttekintés és a témát eddig érintő szakirodalmak teljességre törekvő összegzése, illetve állításaik bírálata.
A rézpénzekkel kapcsolatosan számos technikai probléma is felmerülhet, amelyekre a kötetben egészen újszerű válaszokat kaphat az olvasó. A hagyományos magyar ponctechnikával kapcsolatosan megállapításra kerül, hogy a rézpénzeket vegyes technikával készítették, mindkét oldalukon alkalmazták a vésés és a poncolás módszereit is.
Az Ujszászi Róbert által írt könyv azért is fontos tudományos munka, mert a rézpénzverés gazdasági, társadalmi és politikai háttérrendszere csak igen mozaikosan formában rekonstruálható. Az pusztán feltételezhető, a rézpénzek nem háborús kiadások fedezésére veretett „szükségpénzek” voltak, hanem önálló pénzforgalmi szerepet szántak nekik.
A kötetet a történelmi Magyarország határain kívül és belül talált éremleletek több mint 400 tételből álló katasztere zárja, amely alapján egyértelművé válik, hogy ezek a pénzek az egykori országhatárokon belül mindenhol ugyanúgy elterjedtek voltak.

„A középkori magyar pénztörténetnek számos megoldásra váró, tisztázatlan kérdése van. Árpád-házi pénzeink között sok az olyan rejtélyes darab, amelyekről esetenként alig tudunk többet mondani puszta létüknél. Ezek közül a pénzek közül is különösen érdekesek rézpénzeink” – vallja a szerző, Ujszászi Róbert numizmatikus.

 

Vallásos füzetek gyűjteménye

Szeged jeles szülötte, a kiváló néprajztudós, Bálint Sándor tárgyi hagyatékának páratlan értékeit foglalja kötetbe a Móra Ferenc Múzeum új kiadványa. A vallásos ponyvanyomtatványokat feldolgozó könyv 1600 tételt tartalmaz és ezzel a magyar szakrális ponyvafüzetek olyan együttese, amely mostani közlése, szakszerű leírása, címlapjuk publikálása és mutatókkal való ellátása révén a kiadványt a műfaj pótolhatatlan szak-kézikönyvévé teszi. Bálint Sándor munkásságáról ez a könyv a harmadik a sorban, s teszi még inkább feldolgozottá a múzeum szakembereinek irányításával a legszögedibb szögedi páratlan életművét.

 

Balogh Csilla – P. Fischl Klára  
Felgyő Ürmös-tanya

Bronzkori és avar kori leletek László Gyula felgyői ásatásának anyagából

A Móra Ferenc Múzeum Régészeti Osztálya a MFMÉ-Monumenta Archeologica című új kiadványsorozatával  egy-egy kiemelkedő téma köré szerveződő cikkek, akár különálló tanulmányok kötetbe foglalására törekszik. A sorozat első darabjával több évtizedes adósságát törleszti a hazai régész-szakma: A könyv László Gyula régészprofesszor vezetésével 1955-1977 között, Felgyő község területén és közvetlen környékén végzett ásatások bronzkori és avar kori leleteit mutatja be. A két korszak anyaga mellett a kötetben helyet kapott továbbá az 1971. évi ásatás során az egyik Árpád-kori árokból gyűjtött archeobotanikai anyag kiértékelése is.E könyv rendhagyó módon, a modern technika és egy térinformatikai program segítségével mutatja be az ásatás eredményeit, de számos, tudomány- és kultúrtörténeti érdekességet is rejt magába. A régészeti leletanyag hagyományos közlésén és feldolgozásán kívül a kötet kuriózuma, hogy magát a teljes ásatási dokumentációt, valamint annak térinformatikai feldolgozását is közreadja egy DVD-n. A könyv egyúttal a fiatalabb régészgeneráció tisztelgése a 100 éve született régészprofesszor, László Gyula emléke előtt.
A felgyői ásatások története (1955-1977) című bevezetőben, Balogh Csilla és P.Fischl Klára tollából érdemi és pontos információkat kap az olvasó az itt végzett ásatások jelentőségéről, a bronzkori és avar kori leletanyag feldolgozásának menetéről és rendszeréről.
A könyv ezt követően nyolc tanulmányban tárja a régész szakma elé a magyar régészeti kutatásban kiemelkedő felgyői ásatások leletanyagát: P.Fischl Klára – Guba Szilvia: A felgyői bronzkori temető és település; Kőrösi Andrea: Bronzkori állatcsontleletek Felgyőről; Balogh Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető; Marcsik Antónia: Felgyő, Ürmös-tanya avar kori temető humán csontvázmaradványai; Kőrösi Andrea: Felgyő, Ürmös-tanya avar temető állatcsontmellékletei;  Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Újabb régészeti feltárás Felgyő, Ürmös-tanyánál; Hamar Edina: Kétfüles urna restaurálása (Felgyő, Ürmös-tanya 68.urnasír); Gyulai Ferenc: László Gyula 1971. évi felgyői ásatásából származó archeobotanikai leletek. A könyv DVD-rom mellékletének használatához P.Fischl Klárától és Honti Szabolcstól kap útmutatást az olvasó.
A kötet kétnyelvű, a tanulmányok a magyar mellett angolul is olvashatók teljes terjedelmükben.
A MFMÉ-Monumenta Archeologica című új kiadványsorozat alapító szerkesztője Lőrinczy Gábor, szerkesztők: Balogh Csilla és Türk Attila. Az angol szöveget fordatotta: Seleanu Magdalena. A borító Huszár Imre munkája.

Balogh Csilla – P. Fischl Klára Felgyő Ürmös-tanya című könyve a Móra Ferenc Múzeum Csongrád Megyei Önkormányzat Megyei Múzeuma kiadásában jelent meg (Szeged, 2010). A kötet megvásárolható a Móra Ferenc Múzeumban.

 

Magyar történész-muzeológus ki kicsoda 2010

Szerkesztette: Bodrits István – Zombori István

A Magyar Múzeumi Történész Társulat megalakulásának 10. évfordulója tiszteletére megjelent kötet a Móra Ferenc Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum közös kiadványa. A praktikus mutatókkal és kiválóan használható címtárral ellátott könyv 184 címszóban mutatja be a hazai és határon túli magyar történész-muzeológusokat, pályájukat és tudományos munkájuk sommázatát, illetve a szakmán kívüli MAMUTT tagokat.

 

Kisléghi Nagy Gyula – Archaeológiai Napló

Szeged – Temesvár 2010.

Szerkesztette: Lőrinczy Gábor
Koncepció: Gáll Ervin – Tãnase, Daniela – Ciobotaru, Dan
A kötet megjelenését a Temesvári Bánsági Múzeum, Csongrád Megye Önkormányzata
és a Móra Ferenc Múzeum támogatta
Kiadja a Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Önkormányzat Megyei Múzeuma
Nyomdai kivitelezés: Juhász Nyomda Kft.
212 p.

 

 

 

 

 

Bóna Endre – Szent-Györgyi Albert emlékezete képzőművészeti alkotásokban

Második, bővített kiadás
A katalógust írta és válogatta Bóna Endre
Lektorálta Péter László
Angolra fordította Novák György, Pető Anikó Éva
Borítóterv Fritz Mihály
Kiadja a Móra Ferenc Múzeum
Nyomdai munkák Juhász Nyomda Kft.

 

 

 

 

 

 

 

 

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve

Történeti tanulmányok
Studia Historica 12.

 

Szerkeszti Zombori István
A kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap és a Múzeumi Tudományért Alapítvány
Kiadja a Móra Ferenc Múzeum, Szeged 2009.

 

 

 

 

 

 

 

Mórahalmi ki kicsoda

Csongrád megyei ki kicsoda címmel lexikonsorozatot jelentet meg a Móra Ferenc Múzeum a megye kilenc településéről. A Móra Ferenc Múzeum Bibliográfiai és Lexikon Műhely gondozásában elkészült az első kötet, a Mórahalmi ki kicsoda. Mórahalom várossá válásának 20. évfordulója adott jó alkalmat arra, hogy e település ismert, a város fejlődését, hírnevét szolgáló személyiségek rövid fényképes életrajza gyűjttessék kötetbe. Százhúsz mórahalmi kötődésű polgár, közéleti ember, munkásságával jelesül említendő személy bemutatására vállalkozik a könyv.

 

Csongrád megyei ki kicsoda 1. Mórahalmi ki kicsodaSorozatszerkesztők: Bodrits István és Zombori István

2009. Szeged, Juhász Nyomda Kft. 102.p

 

 

 

Nyomvonalba zárva

Régészeti feltárások az M43-as autóút és a Makót elkerülő út nyomvonalán

Kiadja: Móra Ferenc Múzeum Csongrád Megyei Önkormányzat Megyei Múzeuma
Felelős kiadó: Dr. Zombori István
Szerkesztő: Balogh Csilla
Technikai szerkesztő: Pálfi Attila
Nyomdai kivitelezés: Juhász Nyomda Kft.
Szeged, 2009.  48p.

Előszó – PDF-formátumban

Szakmai összefoglaló 1. – PDF-formátumban

Szakmai összefoglaló 2. – PDF-formátumban

 

 

 

 

Lagzi István

” A magyar-román zöld határon átkísértünk sok lengyelt „

A német megszállók által üldözött lengyel menekültek Romániába menekítése Szeged-Makó környékén 1944 tavaszán

Kiadja: Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány
Felelős kiadó: Várszegi Asztrik
Zombori István

A kötet megjelenését támogatta: a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége és a Lengyel Intézet

Budapest-Szeged 2009.  Juhász Nyomda Kft.,  Nyomdai előkészítés: Sigillum 2000. Bt.
164p.

Néhány gondolat Lagzi István kötete elé

A XX. századi magyar történelem második világháborús esztendeinek – 1939-1945 – egyik soha nem feledheto és emlékezést/emlékeztetést kívánó eseménytörténete a Magyarországra érkezo lengyel katonai és polgári menekültekkel kapcsolatos össznemzeti együttérzés és támogatás.
A német-lengyel, majd a szovjet-lengyel háború következtében lengyel polgári és katonai személyek tízezrei menekültek el hazájukból, nem kívánván a megszállók uralma alatt élni. A „hivatalos Lengyelország” vezetoinek többsége az országukkal szövetségesi viszonyban lévo – de a katonai segítségnyújtástól elzárkózó – Román Királyságba menekült, ahol internálás lett szinte kivétel nélkül a sorsuk, hogy majd késobb a többségük legális és illegális úton elhagyhatta Romániát.
Ugyanezen ido alatt Magyarországra is lengyelek tízezrei érkeztek, hiszen Magyarország állásfoglalása már a háború kitörése elott egyértelművé tette: az ország semmiféle, a lengyelek számára hátrányos megoldásban nem vesz részt és nem is támogatja a támadó(ka)t.
A Magyarországra érkezo lengyelek, katonák és civilek egyaránt a magyar társadalom egészének a szimpátiáját és támogatását elnyerték. A nemzetközi jog eloírásai szerinti elbánásban részesültek a befogadottak és nem kevesek számára tették lehetové a lengyel állammal szövetségesi viszonyban lévo Nagy-Britanniába, Franciaországba, illetve ezen hatalmak „mandátum területeire” való távozást.
Magyarországon nemcsak a segítségükre létrejött magyar társadalmi, emberbaráti szervezetek működtek, de a „hivatalos Lengyelország” követsége, megalakuló lengyel szervezetek is muködhettek.
A magyar politikának sikerült a nemzetiszocialista Németbirodalom követeléseit minimalizálni és az ország 1944. március 19-ei német katonai erok általi megszállásáig a Magyarországra menekült lengyelek számára elfogadható életet biztosítani.
Az itt letelepült menekültek jelentos része tevékenyen bekapcsolódott az emigráns lengyel kormányok irányította ellenállási mozgalomba és Magyarország a lengyel futárok állandó „piheno állomása”, a biztos átutazás „helyszíne” lett.
S hogy mi minden történt ezekben az években – 1939-1945? Tudunk-e minden részletrol, vagy csak a nagyobb történések ismeretesek elottünk? Lenne-e, van-e még feltárni való a múlt eme szép és a magyar önzetlenség és tisztesség példájául is említheto eseménysorából?
Van. Az eddig megjelent, illetve/és kéziratban elkészült írások sora most Lagzi István – a magyar-lengyel kapcsolatok történetének érto, elismert és elkötelezett kutatója -jóvoltából egy újabbal gyarapszik. Gazdagabbá válik a kérdés történeti irodalma.
Lagzi István a lengyel állam elso számú katonai vezetoje – Edward Rydz-Omig3y tábornagy – magyarországi tartózkodásának tíz hónapos történetét mutatja be, korabeli dokumentumok, emlékezések és eddig megjelent feldolgozások összegzésével, alapvetoen mégis saját kutatási eredményt „produkálva” munkájával.
Ugyancsak ebbol a kötetbol értesülhetünk a lengyel menekülteket mindig is szívesen befogadó és oket támogató dél-magyarországi történésekrol, pontosabban azokról az „akciókról”, amelyek arra irányultak, hogy az ország német megszállását követoen lengyelországi, Magyarországon élo zsidó menekülteket segítsenek ki az országból, történetesen Románia felé.
Lagzi István úgy látja, hogy ezen akcióknak – amelyekben számos szegedi, és Szeged környékén élo ember vett részt – a történetét még a magyarországi zsidóság történetével foglalkozók sem igazán ismerik, mondhatjuk elottük is ismeretlenek (voltak) a Szeged környéki történések.
Lagzi István könyvében tisztelettel emlékszik és emlékeztet valamennyiünket arra a korszakra, amelynek sokat vitatott jellege, politikusainak, katonáinak tevékenysége máig is különbözo véleményeket indukál. Azt azonban talán mindazok, akik elolvassák ezt, a tanulmány és dokumentumközlés szerencsés elegyének tekintheto munkát, elismerik majd, hogy a „lengyelkérdésben” a magyar társadalom szinte teljesen egységes volt. A több évszázados egymás, közelségében eltöltött idoszak, a szabadságküzdelmek kölcsönös támogatása, kölcsönösen tisztelt uralkodók és kiemelkedo személyiségek, az 1918 utáni magyar támogatása az önálló lengyel állam létrejöttéért vívott küzdelemnek, a lengyelek iránt minden korban megnyilvánuló szimpátia egy egész társadalmat fogott össze a segítoszándék jegyében.
Napjainkig többet tudnak, írnak, beszélnek Lengyelországban ezekrol a történésekrol, mint nálunk. Hosszú évtizedek (részel)hallgatása után továbbra is szükségünk van azokra a munkákra, amelyek igazolják: voltak és vannak vállalható, közös emlékeink.
Lengyel barátaink számára mást (is) jelent az 1939-1945 közötti Magyarország, annak politikai, katonai vezetoi, egyszerű polgárai, mint amilyeneknek azokat sokáig láttatni kívánták velünk Magyarországon. Az egykori lengyel menekültek véleménye, az o tapasztalataikat, történeteiket feltáró munkák talán velünk is segítik megértetni: lehetünk büszkék eleink tetteire (is).
Vegye úgy a kezébe ezt a kötetet minden olvasója úgy, hogy tudja: a magyar-lengyel, a lengyel-magyar közös sors és barátság egyik szép példájáról olvashat, szakmai hitelességgel, tisztességesen megírt történetet, amely példaadó és példát mutató lehet a jövore nézve is, a remélhetoleg soha nem halványuló lengyel-magyar/magyar-lengyel kapcsolatok történetében!
Köszönet mindezekért Lagzi Istvánnak, a kötet kiadását támogatóknak és mindazoknak, akiknek fontos a múlt rejtett, eddig még nem vagy csak alig ismert történéseinek a feltárása, a szélesebb olvasóközönséggel való megismertetése.

Budapest, 2009. július 4.

Prof. Dr. habil. Szakály Sándor történész, egyetemi tanár

 

Természettudományi tanulmányok

Technikai szerkesztés, nyomdai előkészítés:
Varga András

Borító:
Ölveczky Gábor

A kötet megjelenését támogatták:
Kiskunsági Nemzeti Park
Nemzeti Kulturális Alap

Móra Ferenc Múzeum
fenttartója Csongád Megye Önkormányzata

Összegzés

A könyv több mint egy évtized rendszeres kutatásait teszi közzé. A terepmunkák 1993-ban indultak, intenzív szakaszuk 1998 végéig tartott. Azóta kiegészítő jellegű vizsgálatok folynak, különös tekintettel a bogárfaunára.
Megyénk délnyugati és Bács-Kiskun megye délkeleti peremének védelemre javasolt élőhelyei (élőhely-komplexei) két alaptípusba sorolhatók, vagy láncolat élőhelyek (melyek összességükben alkotnak egy elkülöníthető biotóp-típust), vagy egyedi természeti értékek.
Jelen munkában a láncolat biotópokat csak megemlítjük, kizárólag azokat az egyedi természeti értékeket tárgyaljuk részletesebben, melyek megóvását feltétlenül szükségesnek tartjuk. Ilyenek:

Ásotthalom közigazgatási területén

• Süveg-Magyari erdő
• Átokházi tőzegbánya
• Rívó (erdő és semlyékes)
• Bilisics (fűzláp és tómaradvány)

Kelebia közigazgatási területén

• Kelebiai-halastó (és a csatlakozó Kelebiai-legelő)
• Bácsboristai-rét (Ásotthalom és Kelebia határán)

Mórahalom közigazgatási területén

• Tanaszi-semlyék
• Madarász-tó
• Nagyszéksós-tó

Öttömös közigazgatási területén

• Baromjárás

A teljesség kedvéért vázlatosan áttekintjük a következő területeket is:

Ásotthalom közigazgatási területén

• Kiss Ferenc Emlékerdő
• Ásotthalmi Láprét TT
• Bogárzó

Mórahalom közigazgatási területén
Csipak-semlyék

Az általunk védelemre javasolt területek jellemzésénél az adatokat egységes szempontok szerint dolgoztuk fel. Ez nem uniformizálást jelent, mindössze az áttekinthetőséget szerettük volna megkönnyíteni.
A Kőrös-ér természeti értékeinek a fennmaradása akkor válik értelmezhetővé, ha megismerjük a tájegység vegetációtörténetét. Ebbe valamilyen szinten beletartoznak a vízelvezetések, az erdőtelepítések és a mezőgazdasági hasznosítás különféle formái. A terület főbb természetes és természetközeli élőhely-típusainak számbavétele után, igyekeztünk felvázolni a térség ökológus szemléletű tájhasznosítását. Mivel az érdekek szabta mozgástér rendkívül szűk, reméljük, jobbító szándékú felvetéseinkkel nem tévedtünk át az utópia mezsgyéjére.
A természeti érték fogalmát meglehetősen tágan értelmeztük. A telepített erdők természeti értékeiről éppúgy szót ejtünk, mint a természetes, vagy természetközeli állapotban fennmaradt élőhelyekről. Külön fejezet foglalkozik a vidék flórájával és faunájával. Főbb gondolatköreik:

A terület flórájáról:

A Körös-ér tágabb környezetében található „Csodarétekről”
A terület fokozottan védett és védett növényeiről részletesebben

A terület faunájáról:

• Néhány állatföldrajzi trend a nagyfutrinkák (Carabus) genus formaköreinek
  és alfajainak elterjedése alapján
• A terület gyepeihez és fás társulásaihoz kötődő cincérek (Coleoptera,
  Cerambycidae)
• Faunisztikai ritkaságnak számító, vagy fokozottan veszélyeztetett
  bogarak (Coleoptera)
• Halak (Pisces)
• Kétéltűek (Amphibia)
• Hüllők (Reptilia)
• Madarak (Aves)
• Emlősök (Mammalia)

A melléklet néhány, alaposabb kifejtést igénylő, kapcsolódó résztémát tartalmaz, így a területleírásokat, a védett növények és állatok összegzését, valamint a környék madarainak faunajegyzékét.

 

Bálint Sándor könyvtára

Kiadó: Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány

Felelős kiadó: Várszegi Asztrik
Zombori István

A kötet megjelenését támogatta: Országos Széchényi Könyvtár
Nemzeti Kulturális Alap

                                                     

Papp Imre: Az emberi élet fordulóinak ünnepi szokásai a szentesi reformátusok körében

Az 1980-as évek elején Juhász Antal szerkesztésében látott napvilágot „A parasztember élete Szentes tanyavilágában ” című kötet, amely  Papp Imre (1900-1973) néprajzi munkásságából ad némi ízelítőt. Juhász Antal elsősorban a tágabb értelemben vett anyagi kultúra tárgyköréhez sorolható írásokból válogatott, bár saját bevallása szerint igyekezett felmutatni valamit az önkéntes néprajzi gyűjtő igen sokirányú tevékenységéből is.
. Jelen válogatásunk egyetlen egy témára, mégpedig a református vallási életre összpontosít, amely mind a mai napig az egyik legkevésbé ismert és kutatott területe a népéletnek. A közlés létjogosultságát talán megkérdőjelezheti, hogy a dolgozatok egy része már korábban napvilágot látott. Mindezek ellenére fontosnak és szükségszerűnek ítélem az írások egy csokorba gyűjtve történő megjelentetését, hiszen csak így nyerhetünk valamiféle átfogó képet Papp Imre munkásságának erről az oldaláról. Terjedelmi és más szempontok figyelembevételének tudható be, hogy a kötet csak az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások leírását tartalmazza, a levéltári források megszólaltatásán és elemzésén alapuló dolgozatok közlése a jövőben egy újabb vállalkozás célja lehet – olvasható a kiadvány bevezetőjében, a szerkesztő, Mód László tollából.

Kiadó: Koszta József Múzeum, Szentes,
Nyomda: Agapé, Ferences Nyomda és Könyvkiadó Kft, Szeged
Sajtó alá rendezte és szerkesztette: Mód László

Szentes, 2008.  80.p

 

Fodor Ferenc
A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században

Fodor Ferenc, a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzkutató-muzeológus munkatársa, könyvében egy Csongrád- és Bács-Kiskun megyék területén fekvő, 31 települést magába foglaló régió gazdálkodási viszonyait mutas feldolgozása mellett a szerző forrásként használja a statisztikák és összeírások adattja be. A vizsgált területre és a témára vonatkozó, főként néprajzi és történeti szakirodalom bőséges és alapoait, a helyi sajtót, valamint a levéltári, múzeumi adattári dokumentumokat és a családi gyűjtemények irat- és képanyagát. A leírás és elemzés gerincét Fodor Ferenc saját, több mint két évtizede folytatott terepmunkájának eredményei adják, s ezeket támasztja alá a kötetben látható gazdag fotóanyag, a szerző saját felvételeiből válogatva – írja a Móra Ferenc Múzeum kiadásában megjelent kötet előszavában dr. Simon András néprajzkutató. A bevezető sorok ezáltal lényegileg világítanak rá a könyv tartalmára. Hozzáteendő még, hogy a megjelentetett anyag Fodor Ferenc 2006. decemberében, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Európai etnológia doktori programjának keretében megvédett PhD disszertációjának könyvvé formált változata.

Megjelent az NKA és az OTKA támogatásával
Szeged 2008. Juhász Nyomda Kft.,   214 p.
Lektorálta: Szilágyi Miklós

 

Kisfaludi Strobl Zsigmond

Reprezentatív műtárgykatalógust jelentetett meg a Móra Ferenc Múzeum a Kisfaludi Strobl Zsigmond emlékkiállítás kapcsán. A szegedi kiállítóhelyen az utóbbi negyedszázad legjelentősebb gyűjteménye tárlata, számszerűségében is a legteljesebb bemutató került közönség elé a 20. század egyik legismertebb és nemzetközi színtéren is a legelfogadottabbak közé tartozó magyar szobrász munkásságáról. A Borbély László művészettörténész (Magyar Nemzeti Galéria) által rendezett tárlat anyagából válogat a színes műtárgyfotókat felvonultató kiadvány, amelyhez a tárlatrendező műtörténész, illetve Tóth Sándor szobrászművész, a mester tanítványa fűzött bevezető gondolatokat . A gazdag kiállítási anyagból 41 szobor érzékletes fotója (Dömötör Mihály felvételei) kapott helyet a könyvben.

 

Móra Ferenc Múzeum Évkönyve

Történeti tanulmányok  10.

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve-i sorában, önálló kötetben, megjelent a Történeti Tanulmányok – Studia Historica – 10. könyve. A 2007. év (végére) datált kiadvány gazdag tartalmat kínál az érdeklődőknek, elsősorban a szakmai közönségnek, a tudományterület hazai és külhoni művelőinek. Ez utóbbi törekvést az angol nyelvű kivonatos tartalom ismertető  szolgálja. A küllemében is igényes  kiadvány tizennégy tanulmányt foglalt keretbe, valamint a Móra Ferenc Múzeum rádiógyűjteménye, továbbá 56’os gyűjteménye kapott  súlypontpontos és  érzékletes bemutatást a könyvben. Mindkét gyűjteményből fotómellékletek  illusztrálják az anyagot: a rádiókészülékek fényképei, illetve az ’56-os korabeli felvételek. Szerepel a Történeti Osztály kiadói tevékenysége révén megjelent múzeumi kiadványok listája és  a Történeti Osztály munkatársainak 2002-2007. szeptember 30. között megjelent publikációit is felsorolja a könyv. Hasznos összefoglaló a Fekete házban rendezett állandó és időszaki kiállítások jegyzéke, benne az 1978-ban létrejött Történeti Osztály kiállításainak felsorolása, a múzeumi keretben és külső helyszíneken a kezdetektől napjainkig.   

   A kötetben szereplő tanulmányok: Bogoly József Ágoston : Omnis lectio est selectio. Eötvös József Charles de Montalembert-hez írt leveleinek histográfiája (I.rész);  Nagygyörgy Zoltán: Kárász Benjámin – a hazafi; Orbán Imre: A római katolikus közösség története Kiszomboron; Forgó Géza: A makói Jókai Mór-bizottság működése; Marosvári Attila: A földbirtokviszonyok változása és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete Kiszomboron 1890 és 1990 között ; Sipos József: Az Országos Földmívespárt megalakulása és programja; Miklós Péter: A páter és a hírlap. Balogh István politikai pályájának  kezdetei és a Délmagyarország;  Marjanucz László: A polgárság társadalmi csoportjai Makón a két világháború között; Balázs György: „Furcsa háború” nyugaton. A világ sajtó cikkeinek közreadásával a magyar hírlapokban; Lengyel András: A Szegedi Népszava” gleichschaltolása” (1948) ;  Vincze Gábor: Egy hódmezővásárhelyi református lelkipásztor, aki  „nem tudott olyan engedelmességet tanúsítani, mint kellett”. Vásárhelyi Lajos esete 1946-1958.;  Füreder Balázs: Szegedi ételnevek a magyar gasztronómiában. Fogások, melyek tovább öregbítették a város hírnevét; Ujszászi Róbert: V. László ismeretlen verdejegyű denára; T. Knotik Márta: Vasárú cégér.  Múzeum és gyűjtemények fejezet:  Fári Irén – Pál László: A szegedi Móra Ferenc Múzeum rádiógyűjteménye. A szegedi rádiózás múltja és jelene;  Zombori István: A Móra Ferenc Múzeum ’56-os gyűjteménye.

 

Dr. Tóth Attila: Bánvölgyi László – szobrász-, restaurátorművész

Reprezentatív, szép kiállítású albumban közelíthet az olvasó-néző Bánvölgyi László szobrászművész és restaurátor munkásságához, alkotói egyéniségéhez. Egy-egy, bármilyen gondosan szerkesztett könyv, képes kalauz sem pótolhatja persze az alkotásokkal való személyes találkozás varázsát. Ám, ha  a művek részleteire is közelítő felvételek és az alkotásfolyamat műhelypillanataira utaló képek társaságában olyan emberközeli gondolatokat talál, mint Dr. Tóth Attila művészeti író plasztikus, lényeglátó írásai, akkor mégiscsak annyi pluszt kap, amit  a szobrok valóságos jelenlétében történő magányos szemlélődéssel nehezen találnánk. A Múzeumi Tudományért Alapítvány vállalta fel a könyv gondozását, mert a szerző több szálon is kötődött-kötődik a megyei múzeum műtörténeti-képzőművészeti-muzeológiai  küldetéséhez, a művészeti író avatott a rejtett értékek felmutatásában éppúgy, mint a köztéri műalkotások tudományos igényű elemzésében. A Bánvölgyi-album egyik fő értéke éppen abban rejlik, hogy a szöveganyag a legcsekélyebb mértékben sem viseli magán a tudálékos tudományosság lenyomatát, ami azért, valljuk meg nem ritkán fordul elő művészettörténeti írásokban. Élvezetes olvasmányként fogadhatja az érdeklődő ezt a kötetet, az igényes, tanulmányértékű szakmai közelítés és az árnyalt gondolatvilágú, gazdag nyelvezetű esszé közös keretében. Mondhatni persze: viszonylag könnyű dolga van a művészet avatottjának és a művészetnek nyitott laikusnak egyaránt, mert Bánvölgyi László művészete olyan természetességgel érinti meg a nézőt, hogy idegen lenne ettől az attitüdtől és a művek hatásától a túlírt műelemzés. Az alkotó pályának feleútján tartó művész, restaurátorművész Bánvölgyi alkotói- emberi értékeit tükrözi a könyv.
A Csillagösvényen címmel közreadott bevezető gondolatoktól kezdve a Kisplasztikák, érmek, tanulmányok fejezetén át, a Portrék, Köztéri alkotások, Restaurálások, rekonstruciók állomásaitól a jegyzék sommázatig igazán jól tagolt művészeti album született. A gazdag képanyag mintegy társként fogadja a nézőt, olvasót, hogy induljon a művésszel együtt  szellemi kalandra. Újra felfedezni a Csillagképek sorát, a Leány türkizzel gyönyörű vonásait, Pálfy-Budinszky Endre „békebeli” emberméltóságát, a Dóm tér újrateremtődött Szentháromságát, vagy a bordányi háborús mementó megindító plasztikáját.
A sétával olyan varázslatra eszmélünk, amit a kisplasztikák, szobrok, emlékművek születésének újraélésében kaphatunk, amit a szobrokban nagyon is mesterien, de az alkotó tehetségtől átitatva magától értetődően tükröződő, a hozzánk oly közeli emberi tartalmak  teremtenek.
Így juthatunk arra a felismerésre, hogy  Bánvölgyi László mennyire a mi emberünk.  A lokálisan és lélekben, alkotói világban is velünk élő művészember, itt az ország dél-felén.

B.P.

A könyv a Múzeumi Tudományért Alapítvány kiadásában jelent meg.
Felelős kiadó: Dr. Zombori István megyei múzeumigazgató

 

Katkóné Bagi Éva: Így öltözködött a „szögedi nemzet” a szabóipar dicséretére

A kötet apropóját egy viselettörténeti kiállítás adta, amely a Fekete ház emeleti termeiben nyílt meg 2006-ban.A bemutató három pillérre építve követi nyomon az öltözködési kultúra változásait Szegeden a 19. és a 20. században. A kialakított szektorokban szabóműhelyeket rendeztek be a kiállítás rendezői, amelynek anyagát Ördög Ferenc gyűjtő, szabómester bocsátotta a múzeum rendelkezésére.Ördög Ferenc utóbb, 2007. augusztus 29.-én, 60. születésnapja alkalmából a Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztályának adományozta nagy értékű gyűjteményét.
A gazdagon illusztrált  kötet nem csupán kiállítási katalógusként szolgál, hanem szakirodalomként is forgatható. A kötet végén viseleti szótár segíti az utóbbi évszázad ruhanevei közötti eligazodást. Katkóné Bagi Éva könyve, Dömötör Mihály fotóművész felvételeivel és nagy mennyiségű illusztratív archív fotó segítségével igazán egyedi munka, látványos és dokumentatív mű.
Visszatekintés fejezetében tematikus áttekintést ad 20. század viselettörténetéről: Parasztpolgárok, iparosok a 20. század fordulóján; Belvárosi divathölgyek; Urak a belvárosban; A magyar díszöltözet továbbélése; Gyermekek.
A további fejezetcímek: Barangolás a kiállításban; Szabóműhelyek Szegeden a 20. században; A varrás munkaeszközei; Szegedi szabók a 20. század első felében; Kalaposok a 20. század első felében; A viseletek restaurálása; Dél Alföldi viseleti szótár.
Katkóné Bagi Éva: Így öltözködött a „szögedi nemzet a szabóipar dicséretére 
Kiadja: Móra Ferenc Múzeum, Szeged ( A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával) 107 p. Szeged, 2007.