muzeumaink-csongrad
A csongrádi Tari László Múzeum
Múzeumismertető
Állandó kiállítás
Helytörténeti gyűjtemény
Néprajzi kiállítóház
Ellés-monostor
Múzeumismertető
A városban az első gyűjtemények a 19. század közepétől jöttek létre. Ezek egyike iskolai természetrajzi gyűjtemény volt, míg ezzel egyidőben Kertész László ügyvéd, a város polgármestere, régészeti, madár- és tojásgyűjteményt alakított ki. A század végén Szivák Imre országgyűlési képviselő a helyi céhes emlékeket az Iparművészeti Múzeumnak adta át.
Farkas Sándor 1924-1926-ban gyűjtött tárgyairól (617 sorszámon 3089 tárgy) egy 1927-ben készült feljegyzés ad hírt.
A korábban különböző intézményekben, iskolákban őrzött muzeális értékű leletek, tárgyak, könyvek az 1956 októberétől működő városi múzeumba kerültek, ahol régészeti, helytörténeti és néprajzi gyűjtemények alakultak ki. Ezek mai nagysága egységenként 10-12 ezres nagyságrendű.
A múzeum 1989-ben vette fel Tari László fogorvos, amatőr helytörténész nevét.
Állandó kiállítás
Az első teremben az 1956 óta folyamatosan működő múzeum történetét, a Felgyőn talált avar kettős sírt, a névadó, dr. Tari László fogorvos, amatőr helytörténész életét, tevékenységét bemutató dokumentumokat és az Ellésmonostor ásatásából válogatást tekinthetik meg a látogatók.
A második teremben a „Föld gyermekei, bronz fiai” címen Csongrád megye területén élt bronzkori, földművesek, harcosok és kézművesek életét, lakóterét, öntőműhelyét, viseletét, a hiedelemvilág tárgyi emlékeit és temetkezési szokásait mutatjuk be. Az Európa, Észak-Afrika és Kis-Ázsia területén kialakult bronzkori kultúrákat térképen és képeken szemléltetjük. A bronzkori harcos rekonstrukciója zárja a régészeti egységet.
A harmadik teremben a „Csongrád évszázadai” címen a nevezett település középkori vallási és katonaélet, a halászat, földművelés és étkezés jellegzetes tárgyaiból állítottunk ki. Majd a törökkort idézzük néhány tárggyal, térképekkel és képekkel. Az utóbbihoz egy janicsár bábuja is tartozik. A 18-19. századi Csongrádot a Károlyi grófok egyik kis birtokaként, uradalmaként kastélyképek, korabeli pénzek, pecsétek és monogramos téglák elevenítik meg.
A kilenc Kossuth-levélből válogatás a városnak a földesúri függőségtől megváltásra törekvését és Kossuth Lajosnak, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezető politikusának ügyvédi tevékenységét együtt reprezentálja. Az 1848-49 eseményeit például korabeli fegyverek, olajnyomat és egy 1848-as honvédtiszt bábuja, az 19. század vége polgárosodását Csemegi Károly, csongrádi születésű jogtudós és Váry Gellért paptanár működésének dokumentumai jelzik.
A negyedik teremben a 20. század eleje történetét két egység, a közéletet korabeli újságok, választási, malomipari újságok, a kisbíró dobja, a város hajdújának mentéje, az első világháborút fegyverek, hadifogoly levelek, front emlékek, kitüntetések és fényképek reprezentálják.
A „Csongrád népélete” című rész a negyedik teremben kezdődik a vízi élet és a hozzá kötődő iparok, halászat, hajósok, faragómolnárok és a kubikosok bemutatásával. Itt helyeztük el a táj változását jelző térképeket.
Az ötödik teremben a félszilaj pásztorkodást, a földművelést, a háromszintes zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztést és borkészítést tárgyakkal, fényképeken mutatjuk be. A helyi céhes ipar emlékeivel, néhány, a 20. században is jelentős kisipar (kovács, kocsifényező, kötélgyártó, kádár, késes és asztalos mesterségek) eszköz együtteseivel, archív és újabb fotókon ismerkedhetnek meg a látogatók. A 19. századi és a 20. század eleji viselet és iparait képek és textíliák mellett két bábun is bemutatjuk.
Helytörténeti gyűjtemény
A múzeum helytörténeti gyűjteményének anyaga a mezővárosi lét tárgyi emlékeiből, történeti dokumentumaiból és archív fotóiból áll. Ezek forrásai: a névadó Tari László ajándékai, valamint helyi művészek, tanárok, nyomdászok, hajósok és fényképészek hagyatékai.
A fényképkollekciók közül Tekulics Sándor és Surányi Lajos első világháborús fényképei; valamint Lőcsey Árpád tanya- és ipari üzem felvételei – a húszas, harmincas évekből – kelthetik fel a fotózás múltjával foglalkozó szakemberek figyelmét.
A gyűjtemény helytörténeti vonatkozású darabjai között előfordulnak olyan értékes dokumentumok is, amelyeknek forrás- és muzeológiai értéke túlmutat Csongrádon. Ilyenek például a levelek közül Kossuth Lajos kilenc – a csongrádi önkéntes örökváltsággal kapcsolatos – levele, amelyek szinte kizárólagos forrásai Kossuth 1840-es évekbeli ügyvédi működésének. Irodalomtörténeti értéke miatt említhetjük meg e vonatkozásban Móra István levelét és Gulyás Pál, debreceni költőnek a 30-as években Deák Tamáshoz címzett és gyorsírással írt levelezőlapjait.
A képző- és iparművészeti anyagot a helytörténeti gyűjtemény részeként kezeljük, mert csongrádi vagy csongrádi származású művészek alkotásairól van szó, vagy a művek valamilyen formában Csongrádhoz kötődnek. A képzőművészeti alkotások többsége Borbás István 20. századi szobrász- és iparművész alkotása, mellette még Piroska István, Szőllősi János, Nagy Árpád, Piroska János, Stéhlik Lajos képei gyarapították a gyűjteményt.
Gyűjteményünk szerves részét alkotják könyvtárunk régi könyvei is, melyek híres csongrádi személyiségek, egyesületek vagy iskolák tulajdonából kerültek a múzeumba. Közöttük legértékesebb báró Jósika Miklós Csehek Magyarországon c. regényének Makay László által lemásolt s nyomdai kéziratként használt példánya.
Csák László (sz. 1953.) a csongrádi Alföld néptáncegyüttes zenészeként 25 évvel ezelőtt kezdett hangszereket gyűjteni. A táncegyüttessel külföldi fesztiválokra jártak. A gyűjtemény felét ezeken az utakon vásárolta, cserélte, például udot (arab lantot), ney-t (dervis fuvolát), makedon dudát, kínai tökdudát, koreai bambusz fuvolát, vietnami dorombot, japán sakuhachit, nepáli hegedűt, szerb guslát és ütőhangszereket a világ különböző tájáról. Magyarországon is vásárolt, cserélt hangszereket.Főként népzenével foglalkozott, de rock és dzsessz, illetve reneszansz és barokk zenét játszó együttesekkel is fellépett. Magyar hangszerek közül a Bársony Mihály készítette tekerőlantot, Borka-tárogatót, kuruc tárogatót, Pál István készítette palóc furulyát és moldvai furulyákat mondhat magáénak.
A megnyitón az indonéz népi hangszeren, az anklungon, afrikai kalimbán, dobokon, moldvai kavalton (egyfajta furulya) és dorombon Csák László és a kiállítást megnyitó Virág Tibor (Szegeden élő tanár, zenész) játszottak. Vendégként Návay Sándor (Hódmezővásárhely, szobrász) afrikai dobjait mutatta be.
Néprajzi kiállítóház
Csongrád-Belsőváros, Gyökér u. 1. – Tájház
A múzeumház, melyet 1985-ben rendeztek be Szűcs Judit és munkatársai, a városrészben élt halászok, hajósok, (hajó)ácsok, és kisparasztok lakberendezését mutatja be. A belsővárosi házak többsége állóhézagos deszkaoromzatú volt. A Tiszán a Kárpátokból leúsztatott fenyőfából hajóácsok készítették. A múzeumházat kétablakos változatában állították helyre.
A hátsó „öregház”-ban a századforduló lakberendezését láthatja a vendég. Az „öregház” szabadkéményes konyháját kenyérsütéshez rendeztük be. A pitarban álló vízpadon a főzőedények mellett helyeztük el a (vizes)korsókat, melyekben az 1920-as évekig a közeli Tisza folyó vizét szállították, ülepítették. A festett bútorú, sarkos elrendezésű szobában az asztalon a mángorlást (a vasalás korabeli módját) mutatjuk be.
A „nagyház” a harmincas évek berendezését tükrözi. A szoba szintén hagyományos sarkos elrendezésű, a két átlósan elhelyezkedő sarok közül az egyikben a kemence, a másikban az asztal és a kanapé áll. A szobát a fehérrel hímzett vászon ágynemű és függöny teszi díszessé. A csipkés vászontakaró a sublótról és a „tornyos” kaszliról sem hiányzik. A hátsó, vetetlen ágy a család legidősebb tagjának éjszakai és nappali fekvőhelye volt. A szobát vagy „tiszta házat” mindennapos alvásra, lakásra nem használták. Ezzel reprezentáltak.
A különálló mélyített kamrában 3 nemzedék háztartása tárgyaiból válogattunk. Ezt egészítettük ki a bortárolás és a kubikosmunka eszközeivel. A boros edények jelzik, hogy minden csongrádi embernek volt egy kis szőlője és bora. A kubikos szerszámok a csongrádi földmunkásokról adnak hírt.
Ellés-monostor
Magyarországon a középkorban sok monostor volt, amelyek a történelmi események következtében elpusztultak. Alföldünkön manapság csak a régészeti feltárásoknak köszönhetően látható két román kori monostorrom, egy-egy régészeti emlékpark részeként. A Tisza árterébe eső Csongrád-Ellésparton hasonló kialakítását tervezi Csongrád városa, a régészeti feltárásokat végző Pávai Éva, és Ulf Morche építész tervei alapján. Az 1990-ben megkezdett ásatások eredményei alapján, a magas művészettörténeti értéket képviselő kőanyag megóvása érdekében a romok konzerválása, a falmaradványok restaurálása és rekonstrukciója, az Emlékpark kialakítása folyamatban van.
A monostor a XI-től a XVI. század közepéig állt fenn. Első írásos említése 1306-ból származik. Tulajdonosa az eredetét a honfoglaló Ond vezérre visszavezető Bor-Kalán nemzetség volt. A bencés, kora-keresztény bazilikát utánzó háromhajós román templom a XI. század végén épült. Északi oldalához kis sekrestye csatlakozott. A tatárjárás során jelentős pusztulás érte, de a XIII. század közepén újjáépítették. Ekkor a nyugati zárófalhoz két tornyot építettek, az elpusztult sekrestye helyére nagyobb méretű kápolnát emeltek. Ugyanekkor épült fel a kolostorszárny, melynek udvarán kút állt. A monostorhoz tartozó szolgálónépek számára külön temetőkápolnát építettek.
A templom körül és belsejében, valamint a temetőkápolnánál sok korabeli temetkezés került elő. A temetőket a feltárt leletek tanúsága szerint a XIII-XVI. század közt használták. Az épületek egy részét a XV. században három méter mély árokkal vették körül. A török uralom alatt a hely egyházi jelentősége megszűnt, az épületek tégláit és köveit a környék lakói elhordták, csak az alapfalak élték túl az idő múlását. A területen a XVIII. században dohánykertészet működött.