Képes madárvilág
A „virtuális múzeum” természettudományos tárgyai
A 15 képet a madárgyűjtemény faunisztikai ritkaságaiból állítottuk össze.
1. Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus)
Ellentétben nagyobb termetű rokonával, a kormoránnal, ritkán és kis számban költ hazánk területén. Többnyire a márciusi és októberi vonulásokkor figyelhető meg, de hullámtéri füzeseinkben szórványosan fészkel is. Legtöbb magyarországi adata az egykori Tisza-ártér területéről származik. Gyűjteményünkben e faj három példányát láthatjuk. Valamennyi Csongrád megyéből került elő. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 59.21.1.)
2. Borzas gödény (Pelecanus crispus)
A Tiszának és a mellékfolyóinak szabályozása előtt, a XIX. század elején még rendszeresen fészkelt ezen a tájon. Az egykori legendás halbőség elegendő táplálékot biztosított a gödények számára. Azóta minden egyes madár felbukkanása kisebb szenzációnak számít. Az utolsó 100 évben megyénkben egyetlen alkalommal figyelték meg. Ennek helye és dátuma: Szeged, Fehér-tó, 1989. 05. 18. A gyűjteményünkben lévő példányt a Fővárosi Állat- és Növénykerttől kaptuk. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 2004.1.1.)
3. Fekete gólya (Ciconia nigra)
Hazánkban a vízfolyások menti idősebb erdők lakója. Csongrád megyében szórványosan fészkel a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet területén és a Maros hullámtéren. A fiókanevelés idején a háborgatást nehezen tűri. Ősszel több tíz példányból álló csapatai figyelhetők meg a Tisza és Maros mentén. Márciusban érkezik hozzánk, szeptember hónapban vándorol délre. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 2004.80.1.)
4. Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis)
Költőhelye a tundra, ahova csak nagyon későn, június elején érkezik meg. Magyarországon értelemszerűen nem fészkel, kóborló egyedei és kisebb csapatai rendszerint a vonulások idején (áprilisban és októberben) tűnnek fel, de ismerünk téli adatokat (január-február) is. Bár a szegedi Fehér-tavon észlelték, mindkét dermoplasztikánk a romániai Duna-deltában elpusztult madár teteméből készült. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 2004.88.1.)
5. Vörös ásólúd (Tadorna ferruginea)
Európában tőlünk délre, a Mediterránumban fészkel. Állománya kontinensünkön annyira lecsökkent, hogy a szakemberek veszélyeztetett fajnak tekintik. Ázsiában költőhelyei a Közel-Kelettől a Csendes óceánig terjednek. Hazánkba ritka kóborlóként vetődik el néhány egyed. Ezeket a folyók, a szikes- és a halastavak környékén sikerült megfigyelni. A gyűjteményünkben lévő madár a Hortobágyról származik. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 2004. 89.1)
6. Vörös kánya (Milvus milvus)
Az 1970-es évekre gyakorlatilag a teljes hazai állomány összeomlott. Azóta fészkelőként eltűnt erről a tájról és vonuláskor sem megszokott vendég. Madarász szemmel nézve a sajnálatos változást, e faj rövid idő alatt igazi faunisztikai ritkasággá vált. A nálunk látható példányok vonulók, tőlünk délre a vörös kánya állandó madár. Ahol költ, ott rendszerint a tölgyeseket részesíti előnyben, ám jelenléte nem köthető kizárólag ezekhez a társulásokhoz. Fészkeit más erdőkben, esetenként telepített fás monokultúrákban is sikerült kimutatni. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 53.18.1.)
7. Rétisas (Haliaeetus albicilla)
Az utolsó szegedi polihisztor, Lakatos Károly írásaiból tudjuk, hogy a folyamszabályozás előtt a rétisas meglehetősen gyakori madár volt a Csongrád megyei Tisza ártéren. Napjainkra sokat változott a helyzet. Az alföldi sasok királya ugyan évről évre feltűnik a Tisza és a nagyobb halastavak felett, de kettőnél több példányt inkább csak az áttelelés idején lehet látni. Költése esetleges, általában egy, vagy néhány párra korlátozódik. Impozáns méretű fészkeit a vizek közelében magas fákra építi. A háborgatást nehezen tűri. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 53.1.468. =53.468.1.)
8. Fakó keselyű (Gyps fulvus)
Marokkótól az Altáj-hegységig tartó költőterülete Magyarországtól délre húzódik. Legközelebb Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában alakultak ki apróbb kolóniái. A szigorú védelemnek köszönhetően, állománya számos dél-európai államban növekedésnek indult. Kizárólag elhullott állatokkal táplálkozik. Hozzánk kóborló egyedei vetődnek el. Intézményünkben két példány dermoplasztikáját őrizzük. Mindkettő a XX. század első éveiből való, az egyik Szegedről, a másik Hódmezővásárhelyről került elő. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 53.30.1.)
9. Parlagi sas (Aquila heliaca)
A parlagi sas középhegységeink ritka költő madara. Örvendetes, hogy az utóbbi években az Alföldön is terjeszkedik. A párok kiritkult öregerdőkben, vagy jobb híján hagyásfákon készítik fészkeiket. A legtöbb nagytermetű ragadozó madárhoz hasonlóan, a háborgatást nehezen viseli el. Az idősebb madarak állandók, a fiatalok vonulók. A még nem teljesen ivarérett példányok nyáron az alföldi pusztákon kóborolnak. A gyűjteményünkbe került madarak, egy szegedi példány kivételével, a Hortobágyról származnak. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 2008.29.1.)
10. Kerecsensólyom (Falco cherrug)
A múlt század közepén elsősorban a középhegységekben előforduló, ott szórványosan költő madárnak számított. Az utóbbi évtizedekben, a parlagi sashoz hasonlóan, megjelent az Alföldön is. Sziklán és fákon más madarak fészkeit foglalja el, saját fészket nem épít. Legfontosabb zsákmányállata az ürge, ennek hiányában a különféle galambok. A fiatalok vonuló madarak, az idősebbek egy része télen kóborol, vagy áttelel. Csongrád megyében állandó megtelepedéséről egyelőre nincs tudomásunk. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 2002.33.1.)
11. Vándorsólyom (Falco peregrinus)
Különböző alfai a Föld legnagyobb részét benépesítik. Hazánkban az utóbbi 30 évben legfőbb elvétve fészkelt, állandó népessége nincs. Az öreg madarak állandóak, a fiatalok kóborolnak. Az Észak-Európában élő állomány egy része Közép-Európában telel. Múzeumi példányaink kivétel nélkül Csongrád megyéből származnak. Többségüket 1942 és 1973 között, a Fehér-tavon találta dr. Beretzk Péter. Hosszú évek óta ősszel beköltözik egy vándorsólyom a szegedi dóm tornyába. Innen kiindulva írtja a városnak oly sok gondot okozó elvadult galambokat. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 2007.19.1.)
12. Reznek (Otis tetrax)
A reznek az alföldi erdőspuszták, homokpuszták és szikesek rendkívül ritka lakója. A faj elterjedési területe az Atlanti-óceántól az Altáj-hegységig tart. Bár Magyarországon régebben rendszeresen előfordult, költése ma már eseményszámba megy. Csongrád megyében 1952-ben láttak utoljára fészkelő reznekpárt a nagykiterjedésű Cserebökényi-pusztán. A gyűjteményünkben lévő két madár a városunktól északra fekvő, Nagyfekete nevű szikesről származik. A dátum (ami 1936. 10. 05.) arra utal, hogy ezek vonuló példányok voltak. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 53.1.716.=53.716.1.)
13. Ugartyúk (Burhinus oedicnemus)
Az ugartyúk az Alföld és újabban a Kisalföld ritka fészkelő madara. A faj elterjedési területe az Atlanti-óceántól Indiáig tart. Változatos élőhelyeken költ, leggyakrabban a homokhátak közé ékelődő semlyékeseken és egyéb szikesedő pusztákon. Az sem zárható ki, hogy erre a célra mezőgazdasági területeket (pl. homoki szőlők) szemel ki magának. Csongrád megyében eddig ismertté vált fészkelési adatai: Szentesi Fertő, Ásotthalom, Mórahalom, Öttömös, Ruzsa és a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet -pontosabb lokalizáció nélkül-. Vonuló madár. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 2008.46.1.)
14. Uhu (Bubo bubo)
Magyarországon a középhegységek ritka fészkelő madara, teljes hazai állománya 15-20 párra tehető. Palearktikus elterjedésű, állandó faj. Sziklák üregében költ vagy más madarak fészkeit foglalja el. Az idősebb baglyok erősen ragaszkodnak az élőhelyükhöz, a fiatalok esetenként kóborolhatnak. A gyűjteményünkben található két példány valamikor az Északi-középhegységben élt. (A felvételen látható preparátum leltári száma: 2004.48.1)
15. Hóbagoly (Nyctea scandiaca)
A hóbagoly a sarkvidéki tájakon költ Eurázsiától Észak-Amerikán át Grönlandig. Hagyományos értelemben vett fészket nem készít, tojásait zuzmóaljzatra rakja le. Hazánkba kizárólag kóborló egyedei vetődhetnek el. 1841 óta mindössze nyolc ilyen esetet ismerünk. A szegedi Fehér-tó felett 1970. novemberében láttak egy odatévedt példányt. Gyűjteményünkbe a Szegedi Vadasparkból került két elhullott madár. (A felvételen látható preparátum leltári száma:2002.511.1. )
