Koponyalékelést, koponyavésést használtak eleink a szellemi, mentális

betegségek kezelésére. Úgy vélték ugyanis, hogy ezeken a nyílásokon

keresztül visszatérhet a fejbe a „bolygólélek”, mely korábban elhagyta a

beteget – innen ered az „agyafúrt” kifejezésünk is. A szegedi Móra Ferenc

Múzeum Kincsek-Titkok-Aranyak című kiállításán most több ilyen meglékelt

koponyát is láthatnak az érdeklődők.

A honfoglaló magyarok nagy számban végeztek koponyalékelést, úgynevezett

trepanációt. A beavatkozást kétféle okból használták, leginkább harci sérülések

gyógyításakor, valamint rituális céllal, a mentális betegségek megszüntetésére.

Legtöbbször a harctéri fejsérüléseket gyógyították a koponyalékelés módszerével a

sámánok. Ekkor teljesen átvágták a koponyafalat, hogy csökkentsék a fejfájást vagy

a folyadék felhalmozódását, s megmentsék a sebesült harcos életét. A fejbőr a

beavatkozás után begyógyult, de a nyílások megmaradtak: ezek mérete rendkívül

különböző, akár több centiméter átmérőjű is lehet.

A jelképes koponyalékelést a mentális betegségek kezelésére is használták a

sámánok: a koponyacsont külső rétegét távolították el kizárólag felnőttek, főként

férfiak koponyájáról. A véséseknek rituális célja volt, amellett, hogy rendkívüli

fájdalmakat is jelenthettek. Úgy gondolták ugyanis, hogy az őrültnek, bolondnak ítélt

betegbe ezeken a vágatokon keresztül juthat vissza a „bolygólélek”, mely korábban

elhagyta.

A koponyalékelést mind a mai napig használja modern formában az orvostudomány,

emellett a módszer nyelvünkbe is beépült: az „agyafúrt” kifejezés ugyanis

valószínűleg ebből a beavatkozási módszerből ered.

A Kincsek-Titkok-Aranyak című kiállításon most több, sebészeti és rituális céllal

meglékelt koponyát is láthatnak az érdeklődők a nagyszentmiklósi aranykincs

másolatai mellett. A tárlat július 3-ig látogatható a Móra Ferenc Múzeumban.